A múltkori bejegyzésben olvashattátok, hogy a La Femme magazin az ötven tehetséges magyar fiatal számára rendezett partit és elmeséltem, hogy milyen volt a hangulat (szuper:)))  http://tancrehabilitacio.blog.hu/admin/post/edit/12586575 

Most ismét ezzel kapcsolatban szeretnék büszkélkedni még egy kicsit: a Budapesti USA Nagykövetég is gratulált, hogy bekerültem a tehetségesek közé a facebook oldalukon osztották meg és írtak kedves szavakat – ez életem egyik legnagyobb megtiszteléssel járó pillanata.

De hogy mi közöm van a budapesti USA követséghez? Az egész onnan ered, hogy számomra nagyon fontos a tanulás, hogy folyamatosan képezzem magam, minden érdekel és nem csak az, ami közvetlenül a szakmámmal kapcsolatos. Napi szinten szeretem olvasni a híreket, képben lenni a világ eseményeivel, de az emberi jogok, civil szervezetek és önkéntesség is közel áll hozzám.

Szóval az információk beszerzése a netről nálam napi rutin szerves része, a szimpatikus pályázatok, programok nézegetésével (is) sok idő megy el, de szerintem ennek minden másodperce megéri. Ezek a programok ugyanis páratlan lehetőségeket kínálnak a fiataloknak, hogy előrébb jussanak az életükben, hiszen önmagunk megismeréséhez sokat kell látni a világból, még többet tapasztalni, beszélgetni, ismerkedni, nehézségeket legyőzni, problémás helyzeteket kezelni...

Na szóval én is pont így kerültem az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségére:) Tavaly ugyanis jelentkeztem hozzájuk és részese lehettem a követség által indított Roma Gyakornoki Programnak, és ez életem egyik meghatározó élménye volt. Fantasztikus tapasztalat volt a csapat tagjának lenni és persze rengeteget tanultam, értékes emberekkel találkoztam, néha beláthattam a színfalak mögé, és nagyon nem utolsó sorban hatalmas fejlődést hozott az angolomon. Közönség előtti beszédet, előadásmódot tanítottak, angolóráim voltak, amelyeken kifejezetten politikai és üzleti angolt tanulhattam és nem utolsó sorban a prezi programot is megtanították nekem..de a lényeg, hogy mindezt amerikai hozzáállással. Vagyis közvetlen hangulatban, elképesztő szakmai hozzáértéssel, precízen felépített rendszerrel, korrekt, de teljesíthető elvárásokkal, de mindenek előtt emberközpontú hozzáállással és példa értékű empátiával. A program zárásaként például egy aktuális témát kellett feldogozni és előadni Colleen Bell Nagykövet Asszonynak, aki akkor betöltötte a nagyköveti posztot. Már akkor is nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy ennyi időt szánt arra, hogy személyesen foglalkozzon a program résztvevőivel - ott dolgoztam így tudom, mennyire feszített programja volt.

 De ugyanígy, vagyis egy neten talált lehetőség segítségével jutottam el annak idején, sok évvel ezelőtt az USA-ba nyelvet tanulni, és Barcelonában is éltem egy évet az Európai Önkéntes Szolgálat jóvoltából, angolt tanítottam hátrányos helyzetű spanyol gyerekeknek. És én meg felszedtem némi spanyolt a gyerekektől:)

Azt hiszem hogy ma a huszonéveseknek rengeteg lehetőségük van, számtalan érdekes hazai és nemzetközi program indul, amivel akár a szakmán belül, vagy egészen más szinten is képezhetik magukat. És valljuk be őszintén, fontos, hogy ezek a programok szinte kivétel nélkül támogatott projektek, tehát minimális kiadással járnak a gyakornokok számára, sőt van olyan program is, ahol fizetést biztosítanak. Sok izgalmas lehetőség van, nyitott szemmel kell járni, nézelődni a neten. Én most a poszt kapcsán ránéztem az USA nagykövetség oldalára és egyből találtam egy aktuális és izgalmas, egyetemistáknak számára kiírt gyakornoki programot, ahol bepillantást nyerhetnek az USA külpolitikájába, diplomáciájába.    

                                    https://hu.usembassy.gov/hu/embassy-hu/jobs-hu/internships-hu/

Így én arra buzdítok mindenkit, hogy jelentkezzen bátran, akinek van lehetősége rá (más nem nagyon kell:), biztos nem fogja megbánni: a személyiséget, tudást és a kapcsolatrendszert is fejleszti, mindenképpen előnyödre válhat az az energia, amit egy ilyen programba teszel. Nem mellesleg a követség nem csak egyetemistáknak, hanem számos más célcsoportnak is biztosít nagy volumenű lehetőségeket. Ilyen például az is, hogy nemrégiben tíz magyar cégnek segítettek, hogy Washingtonban egy befektetési csúcstalálkozón vegyenek részt. Vagy például egy egész más terület: civil szervezetvezető munkatársainak 6-18 hónapos szakmai ösztöndíjprogramot biztosítanak.

 Na de visszatérve rám: én a követségi gyakornoki programja mellett számos, kimondottan szakmai programon is részt vettem külföldön és ezek elképesztő hasznosságát szeretném kiemelni. Az alternatív táncterápia lehetőségeivel Finnországban, illetve az oregoni székhelyű DanceAbility Teacher Certification európai oktatási programjában vettem részt. Ez utóbbi azért igen fontos, mert az alternatív rehabilitáció, illetve integráció szempontjából egyértelműen az USA jár elöl, ott például már az 1970-es években megálmodták és elkezdték kidolgozni az integratív táncterápiát, amely kifejezetten sérült-mozgásfogyatékos emberekkel foglalkozik. Illetve azt is lehet rólam tudni, hogy Carl Rogers személyközpontú amerikai alapokon nyugvó iskolában érettségiztem.

                                                        ( A kép a wikipédia oldaláról lett lementve)

Ahogy láthatjátok, nem nagyon szoktam unatkozni:) Bár még csak 26 vagyok, de abban már most biztos vagyok, hogy minél többet látok a világból, minél több kultúrával, emberrel ismerkedem meg, dolgozok, vagy csak beszélgetek velük, annál több leszek magam is, könnyebben fogadom be a világ összetettségét, s az is sokkal nyilvánvalóbbá válik, hogy mennyi mindenben kell még fejlődnöm.

Ezért is hiszek az egész élet át tartó tanulásban, az újra való nyitottságban, a folyamatos fejlődésben. És abban is, hogy rengeteg lehetőségünk van, hogy kipróbáljuk magunkat, hogy végül megtaláljuk azt, amivel egy életen át szeretnénk foglalkozni. Nekem ez a TáncRehabilitáció, és azért dolgozom, hogy minél több ember megismerhesse és minél több embernek segítséget nyújtson. Mert a 'Tánc Mindenkié' :)