"Mert a tánc mindenkié"...

Tóth Sára-TáncRehabilitáció

Motivációs beszélgetés a Nem Adom Fel Cafe & Bár-ban

2017. szeptember 27. - TáncRehabilitáció

avagy 5 tipp a motivációhoz:

mil_7777.jpg

 

 

Ismeritek a Nem Adom Fel Bárt? Tudjátok, ott van a Baross utcában. Az egy olyan hely, amit fogyatékossággal élő emberek alapítottak, ők készítik és szolgálják fel az ételeket-italokat, sőt még programokat is szerveznek.  Korábban már jártam párszor ott és meg kell hagyni, isteni a répatortájuk. :)  Egyik sütizésem során ismertem meg Köleséri Sándort, a hely programvezetőjét. (Kicsit furcsa volt, amikor nem sokkal később megnéztem a Csinibabát, és a benne szereplő rendőr kísértetiesen hasonlított Sanyira – vagyis, hát ő volt az : ) Szóval már csak azért is érdemes egyszer oda betérni, mert igen érdekes emberekkel találkozhatsz (na és persze a répatorta).:)

nem_adom_fel.png

 

 Egyik nap csöngött a telefonom Sanyi volt az,  hogy szeretne felkérni és invitálni egy motivációs beszélgetésre, hogy meséljek a saját életemről, kudarcaimról, sikereimről, és a legfontosabbról: hogyan sikerült túllendülnöm a nehezebb pillanatokon. Az első másodpercben az a kérdés villant be, hogy egyáltalán mit is jelent a motiváció és miért pont nekem kellene erről „előadást tartani”? Megijedtem, hogy mégis mit fogok mondani és hogyan tudnék én jól motiválni? Manapság annyi motivációs tréningre lehet jelentkezni és annyi jó cikket lehet olvasni a témával kapcsolatban. Tulajdonképpen nem is  egyszerű válaszolni arra a kérdésre, hogy mi is az a motiváció. Aztán elkezdett kattogni az agyam, hogy tényleg, nekem milyen pillanataim is voltak, amikből akár a mai napig táplálkozom. Kis gondolkozás után visszazökkentem és közöltem Sándorral: „Hogyne, szívesen megyek.”

slider1.jpg

 Majd megemlítette, hogy mivel bekerültem az idei Ötven Tehetséges Fiatal Magyar közé, így a munkámról és a programról is érdemes lenne beszélgetnünk. Nekem egyből eszembe jutott, hogy szívesen elhívnám magammal Markos Ádámot, aki az előző évadban volt tehetséges fiatal (bár szerintem még most is az:) és jelenleg az idei programban kismentor, így ismertem meg és kerültem vele barátságba. De visszatérve a telefonbeszélgetésre: eszembe jutott Ádám, hiszen ő mégiscsak esélyegyenlőségi referens, tehát témába vágna az ő jelenléte is. :) Sanyinak nagyon tetszett az ötlet és Ádám is benne volt - így alakult, hogy mind a ketten meghívást kaptunk a motivációs estre.

2017-09-20_18_27_57-3.jpg

 Én általában szeretem este, otthon, nyugodt körülmények között átgondolni a napomat. Aznap este a motiváció szó jelentésén gondolkoztam. Az interneten ilyeneket lehet olvasni, hogy: a motiváció szó latin eredetű és a pszichológiában cselekvésre késztető belső tényező meghatározása. De a motiváció lehet biológiai is, például az éhség, ami evésre, étel beszerzésére sarkall. Vannak olyan cikkek, amik arról írnak, mi kell ahhoz, hogy motivált legyél: tiszta értékrend, vagy az ötleteid átgondolása és következetes, pontról-pontra történő kivitelezése, esetleg pozitív emberekkel kell körbevenni magad.

i_can.jpg

 Én ezek hatására végig gondoltam, hogy szerintem mi lehet az az 5 legfontosabb dolog, ami szükséges a motiváltsághoz, pontosabban mi az, ami nekem sokat segített.

1, Kell egy jó tanár/ jó példa: számomra ilyen volt Judit néni, akire a mai napig emlékszem, ő volt életem első jazz balett tanára, és valószínűleg azért lettem én is tánctanár, mert nagy hatással volt rám. Persze sok más tanárt is felsorolhatnék, akik a főiskolán vagy az amerikai táncterapeutai képzésen nagy hatással voltak rám, de valójában itt nem a konkrét személyek fontosak, sokkal inkább az, hogy találj olyan embert vagy embereket, akikre felnézhetsz, akár tudásuk, akár személyiségük miatt.

2, Segítségkérés: nagyon fontosnak tartom, hiszen ha van egy ötleted és lendületesen bele szeretnél vágni, majd azért akadsz el benne, mert nem mersz segítséget kérni, akkor az egész be fog fulladni. Segítséget mindenki szokott kérni, csak maximum keveset beszél a társadalmunk ezekről a pillanatokról. Azt gondolom, hogy ez egy természetes folyamat, hiszen nem vagyunk mindenhatóak és szükségünk lehet másokra.

3, Nyitottság: azt hiszem engem az vitt mindig előre az életem folyamán, hogy nyitott voltam új dolgokra és képes voltam befogadni azokat. A nyitottságból nyerhetsz új ötleteket, szinte mindenben találhatsz olyan tudást, amit az előnyödre fordíthatsz. Én például a nyitottságomnak köszönhetem, hogy a TáncRehabilitációs módszeremet olyan aspektusokból is meg tudom vizsgálni, ki tudom egészíteni, amik nem feltétlenül kötődnek szorosan a „klasszikus” rehabilitációhoz. Ahhoz, hogy a TáncRehabilitáció sikeres terápiaként működjön a pedagógia, az anatómia, az edzéselmélet elengedhetetlen, de a fejemben a módszer valójában egy több részegységből álló, összetett rendszer, ahol a klasszikus tudás mellett ismernünk és használnunk kell a legújabb fejlesztésű eszközöket és segédeszközöket is (pl. tape, SMR henger, masszázs). Az arányt pedig minden esetben az adott emberre szabom, hiszen nincs két egyforma test.

4, Céltudatosság: nem könnyű megtalálni azt, hogy az ember mivel is szeretne foglalkozni, pláne, amikor a világ teljesen kinyílt a fiatalok számára. Én azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes arra összpontosítani, mi az ami érdekel és amit szeretsz. Nem árt céltudatosnak lenni, akármilyen banálisan is hangzik, kell, hogy legyen rövid-, közép-, és hosszútávú célod és azokat számon kell kérned magadon. Ebben sokat segít, ha leírod őket és jól látható helyre kirakod. Ha úgy érzed, hogy nem sikerülnek a dolgaid, akkor erőt és kitartást adhatnak: ha letérítene valami az utadról, akkor keresni kell egy másik utat… én pl. felvételiztem a Táncművészeti Főiskolára és sajnos nem sikerült, nem vettek fel. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem adom fel, hanem bebizonyítom, hogy más módon is meg tudom valósítani az álmomat. Jelentkeztem bölcsész pedagógiára, hogy megtanuljam a pedagógia alapjait és kvalifikáltabb tánctanár lehessek. Végül mégiscsak a saját táncmódszeremből írtam meg a szakdolgozatomat.

5,  Lépj ki a komfortzónádból: ezt is biztos sokszor hallottad már, de hidd el, működik. Én rendszeresen kinézek egy olyan előadást vagy programot, ahol új emberekkel találkozhatok és új gondolatokkal ismerkedhetek meg.  Tulajdonképpen ilyen volt számomra a Nem Adom Fel bárban a motivációs beszélgetés is, hiszen nem vagyok gyakorlott előadó és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tartottam tőle. Persze a félelmeim azonnal elszálltak, amikor megérkeztem és találkoztam Ádámmal, Sanyival és azzal az elfogadó hangulattal, ami jellemző a Nem Adom Felre. Ráadásul Sanyi azonnal a kezembe nyomott egy szelet répatortát - ez alapból sokat javított a helyzeten. :)

repatorta-dioval.jpg

 A nyilvános beszélgetésben Sanyi mellett Tünde szerepelt moderátorként ők hosszabb ideje együtt dolgoznak. Őszintén szólva, nagyon jól esett, hogy felkészültek belőlem, utánam olvastak és konkrét kérdéseket tudtak megfogalmazni. Utólag be kell, valljam, hogy sokkal kevésbé volt ijesztő a szereplés, mint ahogyan vártam. Egész jól éreztem magam és váratlanul gyorsan eltelt az egy óra, pedig csak az Ötven Tehetséges Fiatal Programról, az integráció fontosságáról, illetve a fogyatékossággal élők gondjairól és lehetőségeiről beszélgettünk. Elmeséltem például, hogy én hiszek abban, hogy minden ember tehetséges, csak fel kell fedezni, hogy miben, ehhez viszont olyan oktatási rendszerre van szükség, ami segít a felfedezés folyamatában. Ennek kapcsán került szóba, az is hogy számomra milyen élmény volt hét évesen a második osztály megkezdésénél szembesülni azzal a ténnyel, hogy a háromszoros diszem van ( dislexia, disgáfia, discalculia) (vagyis, hogy nem tudtam olyan tempóba olvasni, mint a többiek és számomra teljesen mindegy volt, hogy a b betű az nem d. Aztán ott volt a matematika aminél a fejben való összeadást, kivonást mindig az ujjaim segítségével végeztem el, hiszen vizuális vagyok és nem tudtam elképzelni az összeadott számokat.  Az én esetemben a táncterem volt az a hely, ahol kiteljesedhettem és azt érezhettem, hogy valamiben én is tehetséges vagyok :) Itt mozoghattam és nem korlátozott senki abba, hogy valamit nem úgy csinálok mint ahogyan azt kellene. Lásd matematikában jó esetben egy összeadásnál csak egyféle megfelelő megoldás adható. 

2017-09-20_18_16_27-2.jpg

 Visszatérve az ötös pont hasznosságára, az jutott eszembe, hogy egy ilyen szereplés az emberek 90 százalékának kívül esik a komfortzónáján, nekem is. :) Mégis elvállaltam, legyőztem a félelmeimet és cserébe gazdagabb lettem olyan tapasztalatokkal, amikkel felvértezve jobb előadóvá válhatok. Ugyanakkor azt is be kell látnom, hogy tényleg sokat segíthet, ha az ember elmegy egy motivációs beszélgetésre és tanul mások élettapasztalataiból. 

               

A bejegyzés trackback címe:

https://tancrehabilitacio.blog.hu/api/trackback/id/tr1012899748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Froner Tünde 2017.10.02. 15:12:41

Imádtam minden percét!
süti beállítások módosítása