"Mert a tánc mindenkié"...

TáncRehabilitáció: Ami nem tánc

2018. január 27. - TáncRehabilitáció

 

Sok minden történt velem az utóbbi időben, ennek ellenére fontosnak tartom, hogy ahogy időm engedi beszámoljak részletesebben arról, hol is tart az életem, no meg a TáncRehabilitáció.  A facebook szerintem sokkal kevésbé tud személyes lenni,  mint egy őszinte hosszabb írás. Az elmúlt időszak eléggé sűrű volt…hirtelen több megjelenésem is lett a Duna tv és az M2 Petőfi tv is meghívott ...el sem akartam hinni, mikor csörgött a telefonom és közölték, hogy meghívnának különböző műsorokba. Otthon a nappali közepén elkezdtem ugrabugrálni, mint egy ötéves óvodás…  de jó is néha gyereknek lenni és talán soha fel nem nőni (teljesen).  Azt hiszem azt a munkát, amivel én foglalkozom nem is lehet 100% komorsággal és csak racionalitással csinálni, kell, hogy azonosulni tudjak például a gyerekekkel.De ezekről az élményekről majd a következő posztban szeretnék beszámolni, ne szaladjunk úgy előre.  Bár…mondom ezt én…aki általában alig bírja kivárni a fontosabb pillanatokat, vagy eseményeket és képes vagyok nem aludni, annyira izgatott tudok lenni.

26910489_1825853594112240_2192741279001130980_o.jpg

(Kép forrása: saját)

A jelenlegi bejegyzésem címe sokat elárul, miről is lesz szó… Az utóbbi időben több embertől is megkaptam azt a megjegyzést, hogy az amit csinálok az nem TÁNC, így fogalmazódott meg bennem, hogy erről írnom kell mindenképpen nektek. Szerintem abszolúte lehet ez egy vita tárgya, hogy vajon tánc-e, amit mi csinálunk például a Down-alapítvány egyik lakóotthonában vagy Győrújbaráton az Egy a világunk alapítvánnyal. Ott legbelül talán örülök is annak, hogy néha esetleg „negatív”-nak tűnő megjegyzéseket vagy véleményeket kapok. Szerintem a negatív kritikából is lehet építkezni, csak mintha nem nagyon tudnánk ezt általában helyén kezelni. Lehet ezen is sokat segítene, ha lennének vita óráink az iskolákban?...

22289745_881266625357450_8736803260257866959_o.jpg

(Kép forrása: saját)

Visszatérve az óráimra, szeretném megosztani, hogy miért is gondolom én azt és tudom, hogy IGENIS tánc az, amivel én foglalkozom. Az előző posztokból kiderül azok számára, akik rendszeresen olvassák, hogy kiskorom óta táncolok és neves tanáraim voltak Sárközy Gyula, Puskás Judit, Alito Alessi, aki megálmodója és kreatív elméjének születése a DanceAbility integratív táncterápia. Tehát a mestereim által gondoltam ki én is a saját módszeremet. Hiszek abban a többek között pedagógiai elméletben is, hogy amit gyerekkorunkban átélünk, az meghatározza az életünket. Én különböző tanároktól, különböző táncstílusokat sajátíthattam el, így amikor elkezdtem kidolgozni saját módszeremet valahogy visszanyúltam az alapokhoz és a balett valamint jazz alapok jutottak eszembe, hiszen én is ezekkel a stílusokkal ismerkedtem meg elsőre a tánc és a mozgás által. Az órák felépítése klasszikus tánc és aerobik órára hasonlít: van egy bemelegítés a Donw-Alapítványnál általában ezeket fej-váll-csípő körzésekkel kell elképzelni, tudjátok az a klasszikus bemelegítés feeling. Aztán van  egy kisebb fejlesztő rész, ahol  ritmusérzéket fejlesztjük, például tapsos gyakorlatokkal, egy adott ütemet vissza kell tapsolniuk. Majd jön egy kis koordináció fejlesztés zenére vagy ütemre, például szlalomba meg kell kerülni bójákat és közben figyelni kell a megadott szabályokra pl.: egyenes hát, térdemelés stb. Az óra következő negyedében balett alapokat tanulunk ezzel is a tartás és mozgáskoordinációt fejlesztjük, ülve, állva és fekve is csinálunk gyakorlatokat, zenére és zene nélkül, illetve van amikor én tapsolom nekik az ütemet. Megtanultuk már mit is jelent az a szó, hogy spicc, pipa vagy hogy mi az a plijé.

Had mutassak nektek egy videót ezt nemrég tanultuk. Nagyon büszke vagyok rájuk.Kis csodabogaraim, plijé és egy negyed forgás… már tudjuk mit is kell csinálni, ha negyed forgásról van szó.

 (Videó:saját forrás)

Vissza térve a foglalkozásra… tehát a balett alapok-mozdulatok gyakorlása után egy kis koreográfiát tanulunk szintén zene nélkül, zenére, és próbálok változatosabb térbeli kompozíciókat kitalálni a srácoknak.  Végezetül pedig a táncóra végénél rövidebb ideig nyújtunk és természetesen a relaxáció sem maradhat el. Ezt érdekes módon inkább  jógán és különböző edzéseken tanultam el, hogy milyen hatékony tud lenni levezetés képen egy kisebb belső figyelemmel vissza térni arra szintre és nyugalomra ahogyan bementünk egy mozgásos-táncos foglalkozásra. 

dont_criti.jpg

(Kép forrása: internet)

Eszembe jutott még egy gondolat, hogy előkerítettem nektek pár könyvemet amelyekből megírtam a szakdolgozatomat…és lefényképeztem mikből is áll egy tánc vagy aerobik óra…remélem, így demonstrálni tudom…hogy miét is nevezem joggal az óráimat TÁNCOS foglalkozásoknak. Azt gondolom, hogy aki ismer, az pontosan tudja jól, mennyi munkám van abban, hogy eljutottam idáig ,hogy összeállt a fejemben egy módszer és ezt kutatni fogom továbbra is a második diplomám során…      nem adom fel. 

 27398096_1830100367020896_2054261085_o.jpg

(Kép:saját forrás)

They call it dance, I call it life

Igen, lehetséges hogy a mozgásukban, vagy értelmükben akadályozottak nem tudnak olyan pontosan kivitelezni egy mozdulatot mint egy ép, és igen lehetséges, hogy egy sérült lassabban fogja azt a mozdulatot megtanulni és értelmezni igen…ezek abszolúte benne van a pakliban. Viszont az is lehet, hogy egy épnek (aki mozgásában vagy értelmében nem korlátozott) egy nehezebb mozdulatot szintén ugyan olyan nehéz megtanulnia, mint egy sérült számára a könnyebbnek tűnő gyakorlatot. Neki az a mozdulat akkora teljesítmény, mint az épeknek  egy nehezített lépés betanulása. Azt gondolom, hogy kritizálni valakit, vagy egy módszert sokkal egyszerűbb, mint dicsérni és elismerni, hogy humán témával és művészettel foglalkozik és segíteni akar. Köszönettel tartozom azoknak akik, időnként megkérdőjelezik, hogy egyáltalán művészet és tánc-e az amivel foglalkozom, köszönöm, nélkülük nem születhett volna meg ez a poszt. :) Még mindig nagyon hiányolom az összefogást és az egymás segítségét…talán majd egyszer ez megváltozik. Ahogyan ezt máskor is említettem én abban hiszek, hogy mindenkit Önmagához kellene mérnünk nem máshoz, hiszen nem vagyunk egyformák és a világ így színes, hogy különbözőek vagyunk…                                                                                 

Az pedig, hogy ez tánc vagy nem tánc…rátok bízom, mindenki döntse el maga. :)                                                   

„Mert a tánc mindenkié.”

A bejegyzés trackback címe:

https://tancrehabilitacio.blog.hu/api/trackback/id/tr4913606593

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.