"Mert a tánc mindenkié"...

Tóth Sára-TáncRehabilitáció

Milyen a világ egy felnőtt diszlexiás szemével?

2019. február 15. - TáncRehabilitáció

Ebben a bejegyzésben nem a munkámról vagy az egészséges életmódról szeretnék szólni. Ebben a bejegyzésben személyes történetet és élményeket szeretnék megosztani. Méghozzá azt, hogy milyen is egy többszörös disszel küzdő fiatal felnőtt nőnek az élete.51826001_2584560811617662_8939827749195874304_n.jpgMert, hogy erről talán kevesebbet beszélünk, hogy aki sérült, vagy nehézségekkel küzd kiskorában az nehézségekkel fog küzdeni nagykorában is. A diszek sem kinőhető dolgok....hiszen ez nem betegség, hogy egyszer csak elmúlik, ezzel együtt kell élni minden egyes nap. Lehetséges, hogy nem beszélünk eleget a felnőtt diszes populációról? Pedig ők is közöttünk élnek. Remélem ez az írás ami nemrég megfogalmazódott bennem sokat segíthet másoknak, hogy ne adják fel a tanulási nehézségeik leküzdését, mert lehet nem könnyű, de IGEN is élhetünk teljes életet diszlexiával együtt. :) 

De kezdjük az elején pontosan mik is azok a  diszek?

Nekem személy szerint kijutott mind a három fajájából diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia.

1, Diszlexia: Olvasással kapcsolatos részképességzavar. Mik a klasszikus tünetei? 

  • probléma a betűk, számok felismerésével
  • lassú olvasás
  • szövegértési probléma
  • gyarkan társul diszgráfiával- írási nehézségekkel
  • betűtévesztés 

Diszlexia többféleképpen alakul ki örökletes-születés során szerzett sérülés következménye vagy hátrányos szociális helyzet idézheti elő. 

diszlexia.jpg

2, Diszgráfia: Írászavar- Tünetei?

  • ceruzafogás eltér
  • szóközök, nagybetűk lemaradnak
  • rövid hosszú hangokat nehezen különbözteti meg
  • kusza nem rendezett írás
  • tollbamondásnál gondolkodnia kell a szavak leírásán

diszgraphia.jpg

3, Diszkalkulia: Számolászavar- Tünetei? 

  • gondot jelent a visszajáró ellenőrzése
  • rossz az időérzékük
  • nehezen különböztetik meg a jobb és bal oldalt
  • gyakran számolnak a kezükön
  • nehézségek  számoláskor (összeadás, kivonás, osztás, szorzás) 

diszlkalkulia.jpg

Ez egy rövid összefoglaló volt, hogy érthetőbb legyen a történetem.

Hogyan lehetett érzékelni a tanulási nehézségeimet?

Én lyukas tüdővel születtem, oxigénhiányos állapotban a 7.hónapra, picit előbb mint kellett volna. Ebből sajnos,  kikövetkeztethető, hogy az agy bizonyos részei megsérülnek és a konklúzió az, hogy problémák lesznek, ez még, ami velem történt egy idéző jeles enyhe állapot és úgynevezett enyhe "probléma".  Sokáig anyukám úgy érezte mint minden "átlagos anyuka" a gyerek fejlődik minden rendben van, gyakarpodik, beszél, mozog. Semmi rosszra nem gondolat és nem is kellett gondolnia. Tipikusan fejlődtem, viszont utólag visszagondolva...ő is beáltja, hogy talán voltak előjelek például az, hogy nem szerettem kirakosozni, nem szerettem pluzzlezni, az összrekos játékokat pedig nagyon hamar meguntam. Ezzel szemben a testvérem imádta. Persze anyukám, akkor úgy élte meg biztos én másban lelem az örömöm. Ahogyan felcseperedtem  édesanyám több furcsaságot vélt felfedzni pl: amikor elmentünk a lánchídnál az oroszlánok előtt megkérdezte tőlem, hogy tudom-e ez melyik híd, ekkor azt válaszoltam hat évesen, hogy -"igen tudom a lánchíd." Majd amikor haza értük és egy képen csak az oroszlánt mutatta meg a láncídnak az elejét, nem tudtam összekötni, hogy a kettő ugyan az, számomra azon a képen "csak" egy oroszlán volt....51854151_335731893708352_1956428831065636864_n.jpg

90-ben picit másképp működött minden, nem igazán volt sok lehetőség az interneten, hogy az ember körbe nézzen milyen lehetséges megoldások vannak azokra a bizonyos diszekre. Az iskolában is csak 2. évfolymban szoltak a szüleimnek, hogy a kislányuk nem halad megfelelően a többi diákkal együtt. Ekkor javasolták, hogy menjünk el az akkor még kerületi nevelési tanácsadónak nevezett fejlesztőbe. Kértünk időpontot, amire akkor is sokat kellett várni, majd a vizsgálatok során kiderült, hogy nekem háromszoros diszem van. 

Sose fogom elfelejteni, amikor első osztályban olvasni tanultunk fonetikusan, vagyis egybe kellett kiolvasni a szavakat, ami nekem nehezen ment. Több idő kellet, melegem lett,  zavarba jöttem, majd leizzadtam csak annyitól, hogy egy szót kimondtam...nem érettem a betűket, hogyan kellene egyben felolvasnom és kimondanom...olyan volt mintha egy idegen (kínai,német) nyelvet kellett volna megtanulnom. ( pedig ez az anyanyelvem és hatévesen már szépen rendezetten beszéltem) Nekem nagyon sokat segített a gyakorlás, illetve hogy fejlesztésekre hurcibáltak a szüleim. Egyszer csak egy fejlesztőtanár megmutatta, hogy szótagolva sokkal könnyebb lesz megtanulni olvasni és 2.-év végére már elhagyhattam a szótagolást, ez azzal járt, hogy innentől kezdve mindig le voltam maradva a többiekhez képest közel kétévnyire. Később már egész rendezetten olvastam, de még mindig izgultam a felolvasásnál és gyorsan előre megrpórbáltam magamban felolvasni az adott sort, ami rám esett, hogy ne hibázzak, hogy ne érjen szégyen. Most felnőtt létemre úgy érzem inkább ez a szégyen...hogy nekem ezen kellet görcsölnöm, mert nem a legmegfelelőbb oktatásban részesültem. 

Az iskolában az osztálytársaim leprásnak tartottak, gúnyoltak és kerültek messziről.,..mert az olvasásnál mindig rám kellett várni, mert a számolásnál én tipikusan, ahogyan azt fentebb leírtam elővettem az újjaimat matematika órán,...ami már nem volt szokás, első év vége felé. Néha olyan szavakkal illetek, hogy hülye vagyok, vagy hogy más vagyok mint ők és mikor közösséget kellett alkotni vagy párokba rendeződni mellém nem akart senki se állni... mert én voltam tudjátok -"az a kis hülye."  Igen, volt, hogy sírva mentem haza az iskolából, mert úgy éreztem nekem ez sose fog menni. Azt gondolom, hogy ezek a sérelmek egy életen át elkisérik a gyeremket. Én se tudom elfelejteni, néhányan hogyan viszonultak hozzám. Az olvasás olyan volt, mintha összefolytak volna a betűk a b-t és a d-t mindig kevertem, így rosszul mondtam ki a szavakat abba helyett adda....ilyenkor sokszor a tanárok segítettek, hogy helyesen olvassam fel a szöveget. 

52439629_645949289170500_8136664286408736768_n.jpg

Nekem mégis mi segített? 

Mindenkinek más segít, nekem a zene és a mozgás a tánc segített. Ott otthon éreztem magam, nem voltak házifeladatok, nem voltak egyenletek és még a kusza írásomat se becsmérelte senki. Ott a tanár megmutatott egy mozdulatot, majd leutánoztuk, viszont a zene mindig segített, úgy éreztem viszi a testemet előre és nem kell megmutatnia mégegyszer a tánctanárnőnek. 

Matematikai nehézségeimet, hogyan lehetett érzékelni?

Ott se volt sokkal könnyebb a helyzet, az elején mikor elkezdtem tanulni a számokat nem éreztem leírva, hogy mi a különbség közöttük. A három kisebb a hatnál...pedig leírva szinte ugyan úgy néznek ki csak megvannak forditva....:) Én így láttam a matematikát.  Az sokkal nehezebben ment, ezért felmentettek érettségi alól, mert nem volt differenciálás az osztályban és ez volt az egyszerűbb mindenkinek. Így senki se foglalkozott velem külön, hogy ahol én tartok matematikai tudásban azt fejlesszük. Hogyan tanulhattam volna meg a töbiekkel a gyökvonást, ha én még ott tartottam, hogy fejben az összeadás kivonás se ment?! De ugyebár haladni kellett a többséggel előre... Nyilvánvalóan ennek következtében nem kedveltem meg a számok világát. 

Diszgráfia milyen jeleket produkált? 

Hab-had ? Nem ugyan az? Nah például ilyeneket. Olyan minta az ember nem venné észre, hogy ott van két betű ami másmerre dől. Mitől sikerült fejlődöm? Sok sok gyakorlástól, játékosan különböző tanárokkal, mindegyik más módszerrel és más személyiséggel állt hozzám. Sokszor nagyon kusza volt az írásom és alig lehetett elolvasni, nehezen tartottam a sorokat az első osztályos írásfüzetben. Bíztattak mikor már fel akartam adni és megdicsértek akkor is mikor számtalanszor elrontottam, hogy ne menjen el a kedvem mindentől. Meixner módszer sokat segített, amelyben késleltetve olvasástanulás után tanították az írást. 

Voltak-e különóráim? 

Természetesen  igen, sok helyre jártam. Logopédiára, külön tanárhoz, aki olvasni tanult velem, és az életemet végigkísérte a külön matematika tanár is. Képzeljétek mégis szeretem falni a betűket, megtanultam magamban gyorsan és értelmezhetően olvasni. :) A legutolsó könyv amit elolvastam az Dévény Annáról szólt az Egy Mindenkiért könyv. :) Egy másik nagyon fontos gondolat, hogy a szüleim mindig mellettem álltak segítettek és támogattak, ha nem a külön tanár, akkor anyukám ült mellettem este 11-ig és nem azért, mert sok anyagot adtak volna fel, hanem mert nekem a Walesi Bárdokat nem egy óra vagy egy nap hanem 2 hét volt megtanulni és minden egyes nap 11-kor kerültem ágyba. Sose fogom elfelejteni... Megtanultam egy sort és másnapra, mintha valaki kitörölte volna a memeoriámat, kezdhettem élőről...valjuk be, így elég nehéz memorizálni. Viszont a jó hír, hogy a mai napig emlékszem az első sorára...Edward Király angol király, léptet fakó lován....:) 

Jelneleg mi maradt meg a diszeimből?

Szeretek olvasni, viszont talán még mindig megijedek a vastag könyvektől, pedig igazán nem kellene. :) Sajnos vannak szavak, amiket a mai napig nem érzékelek  pl: eszem vagy eszek, edtem vagy ettem....ezek nekem szinte egyformák, hiszen hallásra ugyan azt érzem. A jó hír, hogy senki se tökéletes és manapság segítségemre van a Word-helyesírás ellenőrzője, legrosszabb esetben pedig megkérek valakit, hogy fussa át amit írok. :) Jó dolog, hogy segítünk egymásnak én a mozgásterápiával, más nekem a helyesírás ellenőrzéssel. Mi a helyzet a matematikával? Ha kikell valamit számolnom és fontos előveszem a számológépet, mert van, hogy eluralkodik rajtam az a régi érzés, hogy úristen most teljesítenem kell és e-miatt összekeverem a számokat. Illetve biztonság képpen mai napig leszámolom hátulról a tizedeseket, hogy tudjam 100%-osan az adott összeget. Viszont azt gondolom ezek nem akadályoznak abban, hogy jó mozgásterapeuta legyek, ha több számot kell összeadni vagy szorozni előkapom bárhol telefonon vagy irodában a számológépet és kiszámolom, ha valami fontos vagy érdekel. Szerintem mindenképpen legyen a diszes fiataloknak, gyerekeknek olyan hobbijuk vagy sportáguk, amit nagyon szeretnek és ami feltölti őket, ami boldogságot okoz nekik és feledteti velük azokat a perceket, amikor vért izzadnak. Mert mi igen is vért izzadunk és sok sok energiámba került eljutnom oda, hogy jelenleg a második felsőfokú végzettségemért tanulok. Talán a legfontosabb a leleményesség, illeteve, hogy feltalálja magát a gyerek, hogy ne essen kétségbe és mindig a megoldásokat keresse. :) Hiszen mindenre van megoldás. sarah_1_2.gif

 

Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world.   

Albert Einstein

A bejegyzés trackback címe:

https://tancrehabilitacio.blog.hu/api/trackback/id/tr2414626358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jossarian 2019.02.27. 11:11:51

Regebb ezeket a zavarokat osszefoglalo neven ugy hivtak, hogy OSTOBA VAGY! Mivel manapsag az ostobak is fogyasztok (sot, a legjobb fogyasztok) megtisztelik oket mindenfele disz... pc meghatarozassal. De attol meg ostobak maradtok. Na, lehet cenzurazni :)

TarVez 2019.02.27. 11:11:56

Köszönet a bejegyzésért! Jó lenne, ha minél több szülő olvasná, és esetleg elbeszélgetnének otthon a gyerekeikkel, hogy ha van diszes osztálytársuk, akkor ne bántsák.

vtmgq8 2019.02.27. 11:11:57

Jó írás, nehéz téma. Ezek a rész képességek a mai életben nagyon nagyra vannak értékelve. Ha valaki nem olyan kitartó és szerencsés, hogy pont a tánccal kezdjen foglalkozni ami az egyik legjobb terápia akkor könnyen a korai kudarcok lesznek a meghatározóak akár egész életében is. Régebben ezeket a zavarokat a gyerek korhoz társítottak, hiszen döntően tanulási zavarok és tanulni a gyerekeknek kell. De ma az élethosszig tartó tanulásban ez élethosszig tartó kudarc sorozat lehet. A legtöbb posztgraduális képzés, felnőttképzés egyáltalán nem felkészült a különböző kihívásokra, kb. Most van olyan helyzetben mint a közoktatás a 90-és években, hallot már róla de fogalma sincs mit kell vele kezdeni.
süti beállítások módosítása