"Mert a tánc mindenkié"...

Zero Projekt Konferencia az ENSZ-épületében, Bécsben

2019. március 18. - TáncRehabilitáció

Ebben a bejegyzésben szeretném veletek megosztani, hogy pontosan milyen nemzetközi konferencián vettem részt pár hete, illetve, hogy miket tanulhattam az ENSZ által a fogyatékos üggyel kapcsolatban. De kezdjük az elején.

 Hogyan jutottam ki a konferenciára? Biztos ez benned is felmerül, -"hogy de jó ismét valami izgalmas nemzetközi összeülés, de hogy a csudába lehet egy ilyen eseményen résztvenni?"

 Nos, nekem is egy kapcsolat segített, az amerikai tanárom, akitől megtanulhattam az integratív táncterpeutai csoda alapjait. Szóval vele beszélgettem egyik este facebookon, amikor írta, hogy reméli találkozunk a konferencián. Ekkor egyből visszakérdeztem, hogy mire gondol milyen konferenciára, majd leírta a nevét és weboldalát az eseménynek. Nagyon megörültem, jól esett hogy megosztotta velem, illetve jelezte, hogy szívesen találkozna velem a rendezvényen. Szerettte volna tudni, hogy hol tart Magyarországon az integratív táncterápia terjesztése. Másnap felhívtam telefonon a szervezőket, majd hosszas e-mail váltás után sikerült meghívót kapnom, hiszen sajnos már lejárt a regisztrációs hét. Fantasztikusnak tartom, hogy ennyire nyitottak és figyelmesek voltak az osztrák szervezők. A lekésett regisztráció ellenére rákerültem a listára és megvolt a biztos helyem Bécsben. Azthiszem nagyon sokkal tartozom Alitonak köszönöm, hogy ebben is segített, nélküle nem részesülhettem volna 3 napig egy fantasztikus nemzetközi multikultis fogyatékos üggyel kapcsolatos konferencián. 

54729928_156762821943247_7841533169122672640_n.jpg

 Miről szólt a konferencia? Miért volt fontos, hogy mindenképpen részese lehessek?

 Az idei évben a független élet és a politikai részvétel volt középpontban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény által. Ez számomra azért volt fontos, mert mindenképpen szeretnék nemzetközi kapcsolatokat teremteni és találkozni más civil egyesületekkel, szervezetekkel, akikkel megoszthatjuk, hogy kinek milyen nehézségei vannak és azokat hogyan tudja egyengetni. Az én világnézetemben fontos szerepet tölt be, hogy más országoktól és mentalitású emberektől lássak példákat és tanuljak tőlük. Azt gondolom, hogy a művészet és rekreáció mellett, amit képvisel a TáncRehabilitációs Alapítvány kiemelkedő szerepet kell, hogy kapjanak a fogyatékosággal élő személyek jogai, lehetőségeik. Talán akkor professzionális egy szervezet, ha az adott témában kellően jártas minden oldalról.

52470694_2397194606978133_4524949136704798720_n.jpg

Kik vettek részt a Konferencián? 

A világ minden tájáról érkeztek civil szervezetek, egyesületek, akik szerették volna megmutatni, hogy az elmúlt egy évben hova jutottak. Több mint 800-résztvevő 80 országból jött el a rendezvényre és természetesen, mivel az egész konferenciát az ENSZ egyik épületében tartották, így minden egyes reggel teljes átvilágitáson keresztül juthattunk be az objektumba. Mintha csak egy reptéren várakoztunk volna. :)  Örömmel találkoztam magyarokkal, hatamas élmény volt megismerni közelebbről az ÉFOÉSZ-munkatársait, valamint a Helpific Hungary képviselőit.

52835798_2403047616392832_9131443016412692480_n.jpg

 A konferencia ideje alatt milyen témákról halhattam?

 Például Kolumbiából érkezett az egyik előadó Monica Cortes, aki arról beszélt, hogy az ő szervezetük ( Profamilia,) olyan lehetőségeket teremt, mint például szexuális, reprodukciós és egészségügyi jogok érvényesítése fogyatékosággal élők számára.

Jelen volt ENOS- Izraeli szervezet is, akiknek fő profiljuk, hogy fogyatékosággal élő személyeknek segítenek, akik szexuális abúzuson estek át. Több mint 400-embert képeztek ki arra, hogy előadásokat tartsanak és informáckókkal lássák el az állampolgárokat jogaikról és lehetőségeikről, ha ilyen helyzetbe kerülnek.

Jöttek amerikai szervezetek és előadók is pl: ( The Arc For People With Intellectual and Developmental Disabilities) Céljuk, hogy a büntető végrehajtási rendszer az (áldozatok, tanuk, védelmezettekre és elítéltekre ) vonatkozóan segítsék a segítséggel élő személyeket.

 

52849458_2407017739329153_42315392189726720_n.jpg52733978_2407017775995816_519670933779120128_n.jpg

 

Háttér információ az ENSZ egyezménnyel kapcsolatban:

Immáron 187 ország aláírta, 177 pedig ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt. Ez igen dicséretes, de a végrehajtása sajnos lassú. A zéro projekt konferencia küldetése, hogy egy "olyan világot teremtsünk, amely akadálymentes a sérültek számára". Szeretnék, hogy ezek a konferenciák, melyet minden évben megrendeznek, felgyorsítsák a folyamatokat. Hisznek abban, hogy innovatív gyakorlatokat is elsajátíthatunk egymástól ezen a rendezvényen a politika révén pedig segítünk felgyorsítani ezt a folyamatot. Ez volt a konferencia alap gondolata és személete.

52713012_2403867249644202_5930724209364828160_n.jpg

( Közös fénykép a konferencia fő támogatójával Martin Esl-lel.)

 Milyen volt a hangulat és hogyan kell elképzelni ezt a rendezvényt? 

Fantasztikus élmény volt résztvenni ezen a három hosszú kemény napon. Minden reggel 10:00-kor kezdtünk, természetesen időben. Folyamatosan párhuzamos előadásokat tartottak, voltak panelbeszélgetések, illetve workshoppok még a tanárom is tartott táncterápiás foglalkozást, hogy picit átmozgassuk magunkat a sok ülés után.

Az előadások 20-30 percnél nem voltak hosszabbak, hiszen figyelembe vették az emberi képességeket, ami szerintem nagyon helyes. Az egész konferencia ingyenes volt és kaptunk kis kupont amivel jogosultak voltunk egy szendvicsre ebédnél. Minden este volt kis ünneplés és hozzá vacsora az első este azt ünnepltük meg, hogy együtt vagyunk mint egy nagy család.

A második nap végén az előadok közül többet is kiválasztottak és elismerésben részesülhettek. Nagyon szimpatikus volt, hogy nem rangsorolták a dijazottakat, hanem mindenki ugyan olyan mértékű elismerésben részesült.

A harmadik estére, pedig külső táncosokat és énekeseket, előadókat hívtak, akikkel közösen egy lightosabb buliban vehettünk részt.

54420957_269375620676044_6553624604793896960_n.jpg

( Mesteremmel és az aszisztenésvel Alito Alessi és Connie Vandkarakis)

Hogy mit tanultam belőle és mit hoztam haza?

 Imádtam minden percét az egész rendezvénynek, igazán színes érdekes és emlékezetes volt. Kapcsolatokra tehettem szert ,valamint nagyon érdekes gondolatokat ébresztettek bennem az előadások. Egy élmény volt ujra találkozni az amerikai integratív táncterápia nagy atyjával Alito Alessivel és mai napig próbálok meríteni azokból az energiákból, melyeket ő adott találkozásunk alatt. Az ő előadása arról szólt, hogy szeretne befektetőket keresni, akik segítenek neki abban, hogy a Dance Ability International még nagyobbra nőhessen. Ismét láthattam és megtapasztalhattam, hogy más országok képviselői hogyan tartanak lebilincselő beszédeket. Úgy érzem, hogy a prezenterek és a szervezetek vezetői nagy mértékben szélesítették a látókörömet és a rálátásomat arra, hogy mennyire sokrétű a fogyiatékossággal élők ügye. Hiszen az ő ügyük a mi ügyünk is.

Elengedhetetlen, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzunk világ szerte és beszéljünk ezekről a néha tabuknak tűnő roppant fontos kérdéskörökről.

UI. A rendezénynek köszöhetően májusban megyek a következő nemzetközi konferenciára szóval folyt köv. :) 

52833039_2408533809177546_2289608058604617728_n.jpg

 

 

 

 

 

 

Milyen a világ egy felnőtt diszlexiás szemével?

Ebben a bejegyzésben nem a munkámról vagy az egészséges életmódról szeretnék szólni. Ebben a bejegyzésben személyes történetet és élményeket szeretnék megosztani. Méghozzá azt, hogy milyen is egy többszörös disszel küzdő fiatal felnőtt nőnek az élete.51826001_2584560811617662_8939827749195874304_n.jpgMert, hogy erről talán kevesebbet beszélünk, hogy aki sérült, vagy nehézségekkel küzd kiskorában az nehézségekkel fog küzdeni nagykorában is. A diszek sem kinőhető dolgok....hiszen ez nem betegség, hogy egyszer csak elmúlik, ezzel együtt kell élni minden egyes nap. Lehetséges, hogy nem beszélünk eleget a felnőtt diszes populációról? Pedig ők is közöttünk élnek. Remélem ez az írás ami nemrég megfogalmazódott bennem sokat segíthet másoknak, hogy ne adják fel a tanulási nehézségeik leküzdését, mert lehet nem könnyű, de IGEN is élhetünk teljes életet diszlexiával együtt. :) 

De kezdjük az elején pontosan mik is azok a  diszek?

Nekem személy szerint kijutott mind a három fajájából diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia.

1, Diszlexia: Olvasással kapcsolatos részképességzavar. Mik a klasszikus tünetei? 

  • probléma a betűk, számok felismerésével
  • lassú olvasás
  • szövegértési probléma
  • gyarkan társul diszgráfiával- írási nehézségekkel
  • betűtévesztés 

Diszlexia többféleképpen alakul ki örökletes-születés során szerzett sérülés következménye vagy hátrányos szociális helyzet idézheti elő. 

diszlexia.jpg

2, Diszgráfia: Írászavar- Tünetei?

  • ceruzafogás eltér
  • szóközök, nagybetűk lemaradnak
  • rövid hosszú hangokat nehezen különbözteti meg
  • kusza nem rendezett írás
  • tollbamondásnál gondolkodnia kell a szavak leírásán

diszgraphia.jpg

3, Diszkalkulia: Számolászavar- Tünetei? 

  • gondot jelent a visszajáró ellenőrzése
  • rossz az időérzékük
  • nehezen különböztetik meg a jobb és bal oldalt
  • gyakran számolnak a kezükön
  • nehézségek  számoláskor (összeadás, kivonás, osztás, szorzás) 

diszlkalkulia.jpg

Ez egy rövid összefoglaló volt, hogy érthetőbb legyen a történetem.

Hogyan lehetett érzékelni a tanulási nehézségeimet?

Én lyukas tüdővel születtem, oxigénhiányos állapotban a 7.hónapra, picit előbb mint kellett volna. Ebből sajnos,  kikövetkeztethető, hogy az agy bizonyos részei megsérülnek és a konklúzió az, hogy problémák lesznek, ez még, ami velem történt egy idéző jeles enyhe állapot és úgynevezett enyhe "probléma".  Sokáig anyukám úgy érezte mint minden "átlagos anyuka" a gyerek fejlődik minden rendben van, gyakarpodik, beszél, mozog. Semmi rosszra nem gondolat és nem is kellett gondolnia. Tipikusan fejlődtem, viszont utólag visszagondolva...ő is beáltja, hogy talán voltak előjelek például az, hogy nem szerettem kirakosozni, nem szerettem pluzzlezni, az összrekos játékokat pedig nagyon hamar meguntam. Ezzel szemben a testvérem imádta. Persze anyukám, akkor úgy élte meg biztos én másban lelem az örömöm. Ahogyan felcseperedtem  édesanyám több furcsaságot vélt felfedzni pl: amikor elmentünk a lánchídnál az oroszlánok előtt megkérdezte tőlem, hogy tudom-e ez melyik híd, ekkor azt válaszoltam hat évesen, hogy -"igen tudom a lánchíd." Majd amikor haza értük és egy képen csak az oroszlánt mutatta meg a láncídnak az elejét, nem tudtam összekötni, hogy a kettő ugyan az, számomra azon a képen "csak" egy oroszlán volt....51854151_335731893708352_1956428831065636864_n.jpg

90-ben picit másképp működött minden, nem igazán volt sok lehetőség az interneten, hogy az ember körbe nézzen milyen lehetséges megoldások vannak azokra a bizonyos diszekre. Az iskolában is csak 2. évfolymban szoltak a szüleimnek, hogy a kislányuk nem halad megfelelően a többi diákkal együtt. Ekkor javasolták, hogy menjünk el az akkor még kerületi nevelési tanácsadónak nevezett fejlesztőbe. Kértünk időpontot, amire akkor is sokat kellett várni, majd a vizsgálatok során kiderült, hogy nekem háromszoros diszem van. 

Sose fogom elfelejteni, amikor első osztályban olvasni tanultunk fonetikusan, vagyis egybe kellett kiolvasni a szavakat, ami nekem nehezen ment. Több idő kellet, melegem lett,  zavarba jöttem, majd leizzadtam csak annyitól, hogy egy szót kimondtam...nem érettem a betűket, hogyan kellene egyben felolvasnom és kimondanom...olyan volt mintha egy idegen (kínai,német) nyelvet kellett volna megtanulnom. ( pedig ez az anyanyelvem és hatévesen már szépen rendezetten beszéltem) Nekem nagyon sokat segített a gyakorlás, illetve hogy fejlesztésekre hurcibáltak a szüleim. Egyszer csak egy fejlesztőtanár megmutatta, hogy szótagolva sokkal könnyebb lesz megtanulni olvasni és 2.-év végére már elhagyhattam a szótagolást, ez azzal járt, hogy innentől kezdve mindig le voltam maradva a többiekhez képest közel kétévnyire. Később már egész rendezetten olvastam, de még mindig izgultam a felolvasásnál és gyorsan előre megrpórbáltam magamban felolvasni az adott sort, ami rám esett, hogy ne hibázzak, hogy ne érjen szégyen. Most felnőtt létemre úgy érzem inkább ez a szégyen...hogy nekem ezen kellet görcsölnöm, mert nem a legmegfelelőbb oktatásban részesültem. 

Az iskolában az osztálytársaim leprásnak tartottak, gúnyoltak és kerültek messziről.,..mert az olvasásnál mindig rám kellett várni, mert a számolásnál én tipikusan, ahogyan azt fentebb leírtam elővettem az újjaimat matematika órán,...ami már nem volt szokás, első év vége felé. Néha olyan szavakkal illetek, hogy hülye vagyok, vagy hogy más vagyok mint ők és mikor közösséget kellett alkotni vagy párokba rendeződni mellém nem akart senki se állni... mert én voltam tudjátok -"az a kis hülye."  Igen, volt, hogy sírva mentem haza az iskolából, mert úgy éreztem nekem ez sose fog menni. Azt gondolom, hogy ezek a sérelmek egy életen át elkisérik a gyeremket. Én se tudom elfelejteni, néhányan hogyan viszonultak hozzám. Az olvasás olyan volt, mintha összefolytak volna a betűk a b-t és a d-t mindig kevertem, így rosszul mondtam ki a szavakat abba helyett adda....ilyenkor sokszor a tanárok segítettek, hogy helyesen olvassam fel a szöveget. 

52439629_645949289170500_8136664286408736768_n.jpg

Nekem mégis mi segített? 

Mindenkinek más segít, nekem a zene és a mozgás a tánc segített. Ott otthon éreztem magam, nem voltak házifeladatok, nem voltak egyenletek és még a kusza írásomat se becsmérelte senki. Ott a tanár megmutatott egy mozdulatot, majd leutánoztuk, viszont a zene mindig segített, úgy éreztem viszi a testemet előre és nem kell megmutatnia mégegyszer a tánctanárnőnek. 

Matematikai nehézségeimet, hogyan lehetett érzékelni?

Ott se volt sokkal könnyebb a helyzet, az elején mikor elkezdtem tanulni a számokat nem éreztem leírva, hogy mi a különbség közöttük. A három kisebb a hatnál...pedig leírva szinte ugyan úgy néznek ki csak megvannak forditva....:) Én így láttam a matematikát.  Az sokkal nehezebben ment, ezért felmentettek érettségi alól, mert nem volt differenciálás az osztályban és ez volt az egyszerűbb mindenkinek. Így senki se foglalkozott velem külön, hogy ahol én tartok matematikai tudásban azt fejlesszük. Hogyan tanulhattam volna meg a töbiekkel a gyökvonást, ha én még ott tartottam, hogy fejben az összeadás kivonás se ment?! De ugyebár haladni kellett a többséggel előre... Nyilvánvalóan ennek következtében nem kedveltem meg a számok világát. 

Diszgráfia milyen jeleket produkált? 

Hab-had ? Nem ugyan az? Nah például ilyeneket. Olyan minta az ember nem venné észre, hogy ott van két betű ami másmerre dől. Mitől sikerült fejlődöm? Sok sok gyakorlástól, játékosan különböző tanárokkal, mindegyik más módszerrel és más személyiséggel állt hozzám. Sokszor nagyon kusza volt az írásom és alig lehetett elolvasni, nehezen tartottam a sorokat az első osztályos írásfüzetben. Bíztattak mikor már fel akartam adni és megdicsértek akkor is mikor számtalanszor elrontottam, hogy ne menjen el a kedvem mindentől. Meixner módszer sokat segített, amelyben késleltetve olvasástanulás után tanították az írást. 

Voltak-e különóráim? 

Természetesen  igen, sok helyre jártam. Logopédiára, külön tanárhoz, aki olvasni tanult velem, és az életemet végigkísérte a külön matematika tanár is. Képzeljétek mégis szeretem falni a betűket, megtanultam magamban gyorsan és értelmezhetően olvasni. :) A legutolsó könyv amit elolvastam az Dévény Annáról szólt az Egy Mindenkiért könyv. :) Egy másik nagyon fontos gondolat, hogy a szüleim mindig mellettem álltak segítettek és támogattak, ha nem a külön tanár, akkor anyukám ült mellettem este 11-ig és nem azért, mert sok anyagot adtak volna fel, hanem mert nekem a Walesi Bárdokat nem egy óra vagy egy nap hanem 2 hét volt megtanulni és minden egyes nap 11-kor kerültem ágyba. Sose fogom elfelejteni... Megtanultam egy sort és másnapra, mintha valaki kitörölte volna a memeoriámat, kezdhettem élőről...valjuk be, így elég nehéz memorizálni. Viszont a jó hír, hogy a mai napig emlékszem az első sorára...Edward Király angol király, léptet fakó lován....:) 

Jelneleg mi maradt meg a diszeimből?

Szeretek olvasni, viszont talán még mindig megijedek a vastag könyvektől, pedig igazán nem kellene. :) Sajnos vannak szavak, amiket a mai napig nem érzékelek  pl: eszem vagy eszek, edtem vagy ettem....ezek nekem szinte egyformák, hiszen hallásra ugyan azt érzem. A jó hír, hogy senki se tökéletes és manapság segítségemre van a Word-helyesírás ellenőrzője, legrosszabb esetben pedig megkérek valakit, hogy fussa át amit írok. :) Jó dolog, hogy segítünk egymásnak én a mozgásterápiával, más nekem a helyesírás ellenőrzéssel. Mi a helyzet a matematikával? Ha kikell valamit számolnom és fontos előveszem a számológépet, mert van, hogy eluralkodik rajtam az a régi érzés, hogy úristen most teljesítenem kell és e-miatt összekeverem a számokat. Illetve biztonság képpen mai napig leszámolom hátulról a tizedeseket, hogy tudjam 100%-osan az adott összeget. Viszont azt gondolom ezek nem akadályoznak abban, hogy jó mozgásterapeuta legyek, ha több számot kell összeadni vagy szorozni előkapom bárhol telefonon vagy irodában a számológépet és kiszámolom, ha valami fontos vagy érdekel. Szerintem mindenképpen legyen a diszes fiataloknak, gyerekeknek olyan hobbijuk vagy sportáguk, amit nagyon szeretnek és ami feltölti őket, ami boldogságot okoz nekik és feledteti velük azokat a perceket, amikor vért izzadnak. Mert mi igen is vért izzadunk és sok sok energiámba került eljutnom oda, hogy jelenleg a második felsőfokú végzettségemért tanulok. Talán a legfontosabb a leleményesség, illeteve, hogy feltalálja magát a gyerek, hogy ne essen kétségbe és mindig a megoldásokat keresse. :) Hiszen mindenre van megoldás. sarah_1_2.gif

 

Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world.   

Albert Einstein

Miért fontosak télen a vitaminok?

Sokat szoktunk arról hallani, hogy télen fontosak a vitaminok, de vajon arról is hallunk-e eleget, hogy miért és mely vitaminokra van leginkább szükségünk a hideg téli napokon? Nos, erről lesz szó ebben a bejegyzésben. Segíteni szeretnék, hogy esélyt teremtsünk mindenki számára az egészésgesebb megfelelő vitaminokban gazdag élethez. :) vitamin_lead.jpg

Vitaminokra nem csak azért van szükségünk, hogy elkerüljük a nem kívánatos köhögéseket és megfázásokat, de térjünk a lényegre.

get_gold.jpg

Nézzük sorra:  miért fontos az A-vitamin: 

A megfelelő látást segíti elő főleg szürkületben, mely télen méginkább érinthet bennünket. A  csontok és a fogak egészséges fejlődésére is hat ez a fajta vitamin.

Mely táplálékokban található meg: 

  • Máj
  • Szív
  • Sütőtök
  • Sárgadinnye
  • Sárgarépa 

Az A-vitamin hiánya esetén a bőr berepedezik, megvastagszik és érdessé válik, ezáltal a bőrfertőzéskre is fogékonyabbak lehetünk. A kismamáknak kifejezetten ügyelniük kell erre a vitaminra, mert a hiánya és a túladagolása is káros lehet a magzatra. 

Complex B -vitamin:

Fokozza a hangulatot, stimulálja az immunrendszert és növeli az energiát. Sok élelmiszerben megtalálhatóak a B-vitaminok.

  • Gabonafélék
  • Zöldleveles zöldségek
  • Tojás
  • Csirke
  • Citrusfélék

Vitaminokra szüksége van minden emberi élőlénynek, így potolnunk kell őket szervezetünkbe. Télen sokszor kevésbé igényeljük a friss zöldégeket és gyümölcsöket, szívesebben eszünk bejglit ez normális, viszont nem árt odafigyelni a vitamin bevitelre télen is. 

vitamin-download-png.png

 C-vitamin:

Fontos szerepet tölt be az ember szervezetében pl:a sejtek védelmét segíti elő, valamint az egészséges állapot egyensúlytartásában is szerepe van. Sebgyógyulásban is segíthet, illetve a kötőszövet egészéges fenntartásában is hasznos. A c-vitamint télen ne csak a jól ismert vitamin dobozból kapkodjuk be, mellette nyugodtan fogyasszunk sok:

  • Piros és zöldpaprikát
  • citrusféléket ( naracs, mandarin stb) 
  • kelbimbó
  • brokkolni

a D-vitamin:

Erre a vitaminra leginkább azért van szükségünk, mert októbertől márciusig nem kap a szervezetünk elegendő D-vitamint a természetes napfény álltal, így pótolnunk kell kapszula formájában. Kellő D-vitaminnal nehezebben alakul ki depresszió és hozzájárul a csontok erősődéséhez. Ez a fajta vitamin a bőr alatt a napfény hatására kerül a szervezetbe, ezért fontos, hogy jó táplálékforrásokat találjunk mint például:

  • Olajos hal, lazac, szardínia, hering
  • Vörös húsok
  • Máj
  • Tojássárgája
  • Gabonafélék

vitamins_in_food.jpg

Nyilvánvalóan azok fokozatosan ügyeljenek erre a vitaminra, akik nem a szabadban dolgoznak, illetve nyáron is sok időt töltenek épületeken belül. 

Remélem, hogy hasznos volt ez a kis összefoglaló, legközelebb az ásványianyagok pótlásáról és azok szükségességéről fogok írni. 

Do not resist chances, take them like vitamins 

 

 

Köszönöm nektek Blog.hu

Ez a poszt a köszönetről fog szólni, illetve arról, hogy mennyire megörültem azon a bizonyos napon. 

Pontosan január 22.-én kedden, mint minden nap aznap is a rutinfeladataimmal voltam elfoglalva, (tanulással különböző képzésekre, marketing szerkesztése a socialmédia oldalakra és az alapítvány ügyes bajos dolgaival, mint pl: a könyvelővel való találkozás és beszélgetés)  merthogy a különböző rehabilitációs órák mellett ezekkel is foglalkoznom kell. Egyszer csak kaptam egy üzenetet az egyik kedves barátomtól- aki egyben a tanárom/mesterem volt, Pétertől. Ő masszőr, aki egyben oktató is, tőle tanulhattam a svéd és relaxációs masszázs technikáját. Sokat tanulhattam tőle, igazi jókedéjű mosolygos személy és szeretetteljesen áll a hivatásához. Tehár írt nekem egy üzenetet, mely így szólt: Gratulálok az indexesblogposzthoz. 

50751009_243886969836119_8210828729409077248_n.jpg

Őszintén, hírtelen azt se tudtam, hogy miről beszél, majd küldött nekem egy printscrean-t a telefonjáról. Ekkor tudatosult bennem, hogy elértem a kis vágyamat, szerepelhettem az Index-en az írásommal. Pontosan másfél éve vezetem a TáncRehabilitációs oldal blogját, sose felejtem el az első bejegyzésemet írva mesélte nekem egy ismerősöm, hogy: -" Sára! Ha nagyon jót írsz, ugye tudsz róla, hogy kikerülhetsz az inex-oldalára is?"         Ekkor vigyorogtam mint a vadalma  és úgy éreztem alig várom, hogy bekövetekezzen ez a pillanat.  

Aztán teltek múltak a napok a hetek a hónapok és  tovább dolgoztam, illetve a  blogolgomon is munkálkodtam, hogy egyre színvonalasabb és izgalmasabb írásokkal jelenhessenk meg az olvasók számára. Már nem az járt a fejemben, hogy vajon mikor jelenek meg az indexen. Viszont volt egy cél amit kitűzhettem és amiért küzdhettem minden egyes írásnál. 

Természetesen felmentem én is a hírportál oldalára és láthattam a saját szememmel is, hogy ez tényleg bekövetkezett. Nagyon boldog voltam és úgy éreztem hogy örömömben a vérnoymásom felment vagy 150-re. :) Természetesen egyből megosztottam a hírt azokkal, akik közel állnak hozzám és fontosak számomra, szerettem volna hogy együtt örüljenek velem. 50514932_366045450891561_7332659512542756864_n.jpg

 

Szeretném megköszönni a blog.hu-nak és az Indexnek, hiszen mégis csak ők ítélték meg, hogy az OORI-s cikkem megérett az Index felületére. Aztán beléptem és megnéztem mennyi nézetséget hozott az index...el se akartam hinni, akik a nulláról építik fel a karrierjüket ők biztosan tudják, hogy ez sokat jelent hiszen az elején 1-2-3. ember olvasgatta a blogomat. :) 

50739430_767703890258079_8993630490980253696_n.jpg

 Akik szokták olvasni a blogomat vagy követik a facebbokomat nekik nem lesz újsonság, hogy számomra ez igen is nagy szó és mérföldkőnek könyvelhetem el. 

Hogy miért?

Mert háromszoros diszem van, vagyis diszlexiás, diszgáfiás és diszkalkuliás vagyok. Ezt legegyszerűbben úgy tudom megfogalmazni számotokra, hogy nehezen megy a tanulás, bár azért sikerült egy diplomát összehoznom és most küzdök a másodikért. :) Így gondolhatjátok, hogy megírni egy blogot nem két perc és nyilvánvalóan lektoráltatom másokkal, hogy tökéletes legyen. Sok energiába kerül, de ez a visszajelzés mindent elmondott nekem. Van értelme blogolnom, hogy eljutassam sok-sok emberhez a küldetésemet és célomat, a rehabilitációt és egészséget. Köszönöm szépen, hogy ebben a segítségemre voltatok. 

 

 

Gyakorlat az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben

Milyen az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben gyakornoknak lenni? Melyik osztályon voltam és miket láthattam? Erről fogok beszámolni nektek ebben a bejegyzésben. :) 

2017-ben úgy döntöttem, hogy felkeresem a OORI-t annak érdekében, hogy még többet megtudjak a szakmámról és a nappali kórházi ellátásról. 

18620684_1566927690004833_3535397200713935339_o.jpg

MI is az a OORI? 

1918-májusában nyitotta meg kapuit Budakeszin az intézet, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a tüdőbeteg katonákat gyógyítsanak. A második világháború után pedig korszerű műtőket, rehabilitációhoz szükséges műszereket szerezetek be. 1991-2006 Között pedig az intézet rehabilitációs szakorvosképzése, továbbképzése elismert központja lett. 2000-ben elkezdtek építeni új épületet a rehabilitációs intézetben. 

MIlyen osztályok vannak a létesítményben? 

Egyebek mellett: - Stroke utáni rehabilitációs osztály

                             - Amputációs és szeptikus rehabilitációs osztály

                             - Súlyos központi idegrendszeri sérültek

                            - Mozgásszervi rehabilitációs nappali kórház, ez volt az ahol  betekintést nyerhettem a kliensek és az alkalmazottak közös munkájába. 

Úgy is gondolom a látottak alapján, hogy ez egy közös munka, a rehabiltált személynek is akarnia kell a gyógyulást és hinnie abban, hogy kíváló szakemberek segíteni szeretnének az egészség helyreállítása érdekében, hogy teljesebb életet élhessen a jövőben.

Kik vettek részt ezeken a napokon?

Leginkább az idősebb korsztállyal találkoztam, de voltak 40-50 körüliek is, illetve sportsérült fiatalok valamint balestetet szenvedő középkorosztály is megtalálható volt. (Nyilvánvalóan kisebb sérülésekkel jönnek a nappali elltásába a kliensek)

A nappali kórházban minden nap reggel 7-kor kezdtünk, hozzám kis gyakornokhoz  kineveztek egy mentor akit követhettem minden nap munkája folyamán, nem mellesleg  főnvér volt az intézetben. Adott nekem egy fehér köpenyt ,melyet büszkén hordtam még szelfit is készítettem vele. :)

18623578_1566927626671506_1726330267532146337_o.jpg

Kóra reggel összeültek a különböző szakemberek és átbeszélték, hogy melyik kliensel milyen programot kell véghezvinni, illetve hol tartanak az adott személy rehabilitációjában. Volt egy kis konyharészlegük ahova engem is reggelnte hívtak, hogy együnk együtt mielőtt nekiállánk a kemény munkának. 

Kik dolgoznak együtt egy nappali kórházban?

  • gyógytornász
  • ápoló
  • gyógy és sportmasszőr
  • orvos
  • fizikoterapeuta
  • ergoterapeuta 

Tehát a reggeli után megérkeztek a kliensek egy nagy körbe leültünk azon a héten az adott klientúrakörrel. Mindenkitől megkérdezték, hogyan érkeztek ,milyen a napjunk, majd beosztották őket és körforgásszerűen mehettek egyik terápia után a másikra. Én végigkövettem minden nap más érintett foglalkozásait és az úgynevezett "rehab napját."

Előszőr az új kliensekről írok: A beszélgetés után ők az orvosnál kezdenek, ahol felméri egy 20 perces kivizsgálásos beszélgetésen keresztül, hogy mik a panaszok és mire lesz szükség a kliens fejlesztése és betegségmegszűntetés érdekében. Természetesen mire ide kerülnek a kliensek addigra paksaméterekkel,  mr illetve röntgen felvételekkel érkeznek, így ezeket is kielemzi a kezelőorvos, majd leírja a főnővér számára, hogy milyen rehabilitációs eljárásokat ajánl személyre szabva.

Ezután az adott páciens a nővér által, ha derék és izület fájdalmakkal érkezett valaki, akkor különböző krémeket és iszappakolásokat tesznek fel melynek 20- percig fóliával letakarva pihentetnie kell az adott területet a kliensnek. A következő állomás egy elektroterápiás szoba volt, ahol tipikusan különböző gépek segítségével és drótos tapancsok által áramot vezetnek az adott kezelndő felületbe. ( akinek volt része már ilyenben az pontosan tudja jól, hogy kisebb csipős érzést érzékelnek az érintettek egy ilyen kezelés alatt) Ezek a terápiák lehetnek 10-20-30 percesek is függ az adott személy problémájától és attól is, hogy a rehabilitációs időszaknak mely részében tart.                  Van ergoterápiás szoba is, ahol felmérik az első napokban, hogy milyen a terheléses vizsgálata a kliensnek vagyis, hogy mennyire egészséges és ennyit bír az átlaghoz képest a tüdeje, az izom és izületi mozgékonysága, hogy szív és vérkeringése mennyire tér el az egészséges szinttől.

18581934_1568773799820222_7842778119813535538_n.jpg

A következő állomás akár a gyógytorna is lehet, ahol minden nap csoportos és egyéni foglalkozást is tartanak. A csoportos nyilvánvalóan tágabb és sokan vesznek részt rajta, ott lehet egyeseknek könyebb vagy picit talán egyszerűbb feladatokkal találkoznak, de ezzel nincs nagy baj hiszen fontos a napi mozgás az egészségmegörzés szempontjából. Az egyéni órákon bőven elfáradhat az aki a csoportoson úgy érzi csak lógatta a lábát. :)  Ott jobban tudnak figyelni az egyéni képességek fejlesztésére. A következő állomás a masszőrrel való találkozás, ahol 20-30 percben az adott porblémás zónával foglalkozik, a legtöbben nagyon hálásak ,mert a fájdalom mellett a masszázs végén felüdülésben is részesülnek. A nappali kórházban csoportos aqua tornát is kapnak a betegek, melyet úgy kell elképzelnünk, mint egy tornaórát csak vízben és vízi eszköket is felhasználják, annak érdekében hogy izgalmasabb legyen az óra. Végezetül pedig egy hatalmas tornateremet is láthattam, ahol kisebb csoportban ( 4-5fő) edzést végeznek, itt szobabicigli, gumikötél, kislabda, bordásfal, futópad is található szintén egyénra szabva megfelelő gykaorlatokat kell végeznie az adott személynek, két gyógytornásszal. 

rehab2.jpeg

A nappali kórház délelőtt működik, így ennél több nem nagyon tud beleférni az időbe. :)) Mindenki igényelheti a nappali kórházakat két hét erejéig, természetesen beutalóval lehet bejelnetkezni és sajnos hosszú sor várakozik, hogy megkaphassa ezt a fantasztikus két hetes személyre szabott rehabilitációs csodát. Megdöbbentő ugyanakkor fantasztikus volt megtapasztalni, hogy az állami "korházakban" a rehabilitációs részlegen igen is összefognak a szakemberek és nem egymás ellenségei, hanem egymás munkáját segíitik, hiszen mindegyikre szükége van a betegnek. A beteg szemléletéből kezlítenek nem a saját egójuk és szakmai karrierjüket helyezik előtérbe. Persze nekik nincs versenypiacuk, viszont azt gondolom, hogy ez lenne a normális és sokat tanulhattam tőlük, hogy pozitívan és egymás segítését, közös munka gyümölcsét lássam meg a munka folyamatában. A legtöbben azt gondoljuk, hogy a rehabilitáció valami negatív (dolog) és csak fájdalommal telített időtöltés lehet, ezért talán kerülik is sokan a gyógytornát vagy a különböző kezelési módokat. ( krémek, pakolások, eletroterápiák stb.) Az igazság az, hogy ezek sokkal egyszerűbb és sokszor kevesebb fájdalommal járnak, mint egy műtét utáni rehabilitáció, ami sokkal nagyobb fájdalommal és sokkal hoszabb időinetrvallummal dolgozik. Én azt gondolom, hogy inkább a fájdalom első pillanatában menjünk el a megfelelő orvoshoz, aztán pedig megfelelő rehabilitációs szakemberekhez minthogy megvárjuk annak az idejét, hogy műtéttel és a műtét utáni rehebailitációval kelljen helyreállítani az egészéget. Ami igen is fájdalmasabb és hosszasabb. Mi rehabilitációs szakemberek ,arra tettük fel az életünket, hogy segítsünk ott, ahol tudunk a klienseknek, hogy boldogabb és fájdalommentesebben élhessenk. :) 

 

Until i went to rehab, I didn't understand what i did.

Miért hasznos iskolák számára az integratív táncterápia?

Decemberben táncterápiás foglalkozást tartottam a Radnóti Gimnáziumban! Miután szerepeltem a Heti Naplóban, Sváby András  műsorában felhívtak telefonon, hogy tartanának egy érzékenyítő napot az iskolában és szeretnék, hogy az én terápiám is jelen legyen ezen a napon. Így ez a blog arról fog szólni milyen is gyerekek között az integratív terápia. :) 

Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek megbeszéltük az időpontot, majd alig vártam, hogy elérkezzen a nagy nap. Az ötödikes osztályt kaptam meg, jó sokan voltak a gyerekek kb 30-an. A testnevelő teremben találkoztunk a csoporttal, amit a klasszikus értelemben kell elképzelnünk hatalmas terem lelátóval, kosár valamit a focipályavonal felfestésével. 

47325001_1982935981774972_4926977836754927616_o.jpg

Van egy nagyon kedves barátnőm a Sárai Rita, aki egyben munkatárs is bár ezt mindig furcsa kimondani, mert szerintem barátságból és a szakma iránti szerelmünkből tudunk jól együtt dolgozni. :) Neki is van egy saját alapítványa a Gördülő, így nem áll távol tőle a táncművészet világa. Nem is tudom...évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg egy rendezvény kapcsán és azóta is jóban vagyunk. Következésképpen együtt mentünk órát tartani, már a kocsiban nevetve, jókat beszélgetve ültünk, (sokan úgy gondolják a segítséggel élő emberek nem boldogok vagy nem lehetnek ugyanolyan problémájuk időnként mint másoknak?) Dehogynem! Például jó érzés Rita mellett feltöltődni ő tele van energiával:) Mikor megérkeztünk berendezkedtünk a terembe, majd vártuk a kezdés időpontját. Mi szeretünk időben megérkezni és nyugodtan átgondolni mi hogyan is fog zajlódni. 

47421260_1982936451774925_320002375249035264_o.jpg

Aztán elkezdtük a foglalkozást, először Rita tartott egy szoló bemutatót:  kerekesszékes táncot, később körbe ültünk és bemutatkoztunk egymásnak majd elmeséltem, hogyan kell elképzelniük a következő 60 percet. Vittem magammal kerekes széket, sálat és mindenféle izgalmas eszközt, amit kipróbálhattak, hiszen ez is az érzékenyítés része. Majd belecsaptunk a sűrűjébe, volt kontakt, improvizáció, páros feladat, egyéni,csoportos, minden ami kell. Csapatépítő feladat, illetve olyan is ahol közösen kelett alkotni mini koreográfiákat. Látni lehetett ahogy oldódnak a gyerekek. Ebben a korban teljesen normális, hogy a fiúk és a lányok külön szeretnének dolgozni, nem keverednek a nemek, hatalmas sikerélménynek élem meg, hogy az óra felénél kezdtek vegyülni a gyerekek, mintha hirtelen megszűnt volna az a gát, hogy az egyik lány és hosszúhajú a másik fiú és rövid. Az elején félénkek voltak és nem mertek Ritához érni, hiszen ez nem megszokott, hogy egy sérült emberhez hozzáérünk vagy hogy beszélgethetnek vele csak úgy szabadon. Természetesen a legvégén feltehettek mindenféle kérdést és próbáltuk a tabukat és kínos kérdéseket feszegetni közösen. :) Majd elmeséltem nekik, hogy miért tartom fontosnak ezt a terápiát és a munkámat. Ebben a kis facebookos-videóban belepillanthattok az óra izgalmasabb momentumaiba. Itt pedig éppen a páros feladatot végezték a gyerekek. :) ( Sajnos a nagy izgalomban a multitasking képességemet meghaladta, (hogy egyszerre több dolgot csináljak: videót elindítsam, az órát vezessem) és helyesen kimondjam az iskola nevét...nos ez nem sikerült. Most itt szeretném kihangsúlyozni, ez a Radnóti Gimnázium volt. :) Legközelebb jobban sikerül, végülis a jó pap is holtig tanul. :) 

47382982_1982936418441595_1089432082561630208_n.jpg

Jó átélni, hogy a gyerekek általában mernek kérdezni és kíváncsiak sok mindenre, a világra az embertársainkra stb. Óra végén megkérdeztük, hogyan érezték magukat? Mire azt a választ kaptuk, hogy hasznos volt és köszönik szépen érdekes volt a terápia. :) Valaki azt mondta, még sose ült bele kerekes székbe, de mostmár tudja nem könnyű hajtani és közlekedni vele. Valakibe megfogalmazódott a kérdés vajon, hogyan jutnak be lépcsős vagy szűk terekbe a kerekes székesek? Látni lehetett a fiatalokon, hogy gondolkoznak és hatást gyakoroltunk az érzéseikre is. :) Szerintem ez egy közös út volt, mi is tanultunk tőlük például, hogy maradjunk kiváncsiak a világegyetemre és ők is tőlünk. 

Ennél nagyobb sikert és örömöt el se tudok képzelni, azthiszem volt értelme ennek az órának és még több iskolának szüksége lenne, hogy ilyen foglalkozásokba részesítse a következő generációt. 

La Femme kiadó és a TáncRehabilitáció

Most picit vissza fogok ugrani az időben....és arról meséltem nektek, hogy szeptemberben jelentkeztem a La Femme kiadó egyik programjára, melyben előadássorozatot biztosítottak azok számára, akik jelentkeztek és érdekes fontos valamint a társadalom számára hasznos előadásokkal pályáztak. A program címe pedig Talent-volt. 

Örültem ennek a lehetőségnek is, hiszen a La Femme által 2017-ben 50 Tehetséges Fiatal Magyar programba beválasztottak a TáncRehabilitációs foglalkozásommal. Idén pedig a Talent-ra jelentkeztem kitöltöttem a szükséges papirokat majd kis várakozás után megkaptam a visszajelzést, hogy felvettek a program előadói közé. Jó volt látni a régi arcokat és ismét együtt dolgozni velük. 

Ebben a programban kaptunk egy mentort én Végvári Imrét kaptam, aki a hazai interaktív marketing egyik legnevesebb szakembere. Heti rendszereséggel leült velem és átbeszéltük a témámat, hogy miről szeretnék előadást tartani, milyen effektekkel, és hogyan szeretném hangsúlyozni a sarkalatos pontokat. Egy hónapon keresztül folyamatosan gyúrtuk és készültünk az előadásra.

imi.jpg

Imrén az első pillanattól kezdve éreztem, hogy teljes mértékben otthonosan mozog a felkészítésben és rögvest egy hullámhosszon pendültünk, ami szerintem egy mentor-mentorált életében nagyon fontos. Kiváncsi volt minden részletre, hogy pontosan mivel foglalkozom és milyen üzenetet szeretnék eljuttatni a hallgatóságnak. Gyakorolta velem a hangsúlyokat, a kiállásomat még a levegővételt is, ami így előre nagyon viccesen hangzik mégis roppant fontos a prezentáció szempontból.

Később pedig egy professzionális fotóssal Sárosi Zoltánnal, egy teljes napot eltöltöttünk mi mentoráltak, mert plakátokat készítettek a helyszínekhez. A fotózás fantasztikusra sikerült, sokat nevettünk és körübelül az első beálással és katintással el is készült a megfelelő kép. Jó volt átélni, hogy a Zoli után még szívesen csinált rólam képeket, mert megbeszéltük, hogy ettől függetlenül pluszba kihozza a maximumot belőlem és a képekből. :) Egyszerűen a műterem a hangulat a stílusa Zolinak kihozta az emberből a 120%-ot. :)))

44183293_2202571899773739_3057325100463292416_n_1.jpg

45450033_1184975014983742_1142485687560306688_o.jpg

Több helyszínen volt lehetőség előadásokat tartani egy héten keresztül, én Dunaújvárosban tartottam 6 perces beszédet a témámról és életemről.  Fábián Márkkal utaztam le a helyszínre, aki extrém egyekerkűzik és többszörös világbajnok ebben a számban, illetve a balancot keresi az életében ami alapja az egykerekűzésnek is, de jelen volt Fölich Balázs is aki egy elektromos motosrt tervezett. Így azt gondolom igazán színes volt ismét a csapat és az előadások. Én pedig tudjátok arról tartottam előadást, hogy : A Tánc Mindenkié. :) 

46339036_2245484125482516_5562261224193785856_n.jpg

Összeszedtem nektek pár pontban, hogy miket osztottam meg az előadáson:

1, A saját életemet és nehézségeimet, hiszen én is kisebb fogyatékosággal rendelkzem háromszoros diszem van.

2,  Hogyan lendültem túl az iskolai nehézségeimen.

3,  Miért gondolom azt, hogy a művészetnek és táncnak gyógyító ereje van.

4, Milyen rögös úton hoztam létre az alapítványomat és módszeremet a TáncRehabilitációt.

5, Hogyan kell elképzelni ezeket az órákat amiket vezetek.

6, Külföldön elvégeztem egy amerikai integratív táncterapeutai képzést, milyen is volt ez a képzés.

7, Milyen eredményeink születtek a tanítványaimmal ( idősekkel és sérültekkel) az idők által. 

46463503_2246664138697848_1914070884339941376_o.jpg

Útolag visszagonolva sok energiám és felkészülésem volt ebben a programban. Természetesen mindig van egy csúcspont az előadás napja amikor az ember megfeszül és a legjobb formáját szeretné nyújtani ami vagy sikerül vagy nem. Azt gondolom ezek a lehetőségek sokat fejlesztenek és teret adnak, arra hogy megismertessük a világgal, hogy mikért küzdünk napi szinten mi akik nem hagyományos munkakört töltünk be. Talán ezért vagyunk őrültek vagy vannak akik azt mondják tehetségesek?!...Én úgy gondolom ez egy fajta szenvedély, ami bennünk van egy szeretet és egy inspiráló alázat a szakmánk és életünk iránt. 

 

Vélemények az integratív táncterápiáról

Gondoltam megosztom veletek, hogy milyen véleményeket és élménybeszámolókat kaptam azoktól, akik az amerikai integratív táncterápián résztvettek és kedvük támadt visszajelzéseket adni számomra. Nagyon jól esett, ugyanakkor meglepődtem mennyire nyílt, őszinte és szerettetljesen vélemények születtek.

Köszönöm nekik, hiszen talán ők tudják a legjobban képviselni és visszadni, hogy miről is szól és miért hasznos ez a fajta mozgás és élmény. Nem is szaporítom tovább a szót...jöjjenek a kommentek. :) 

 

49147964_791012274566959_8723011795729514496_n.jpg

 

 

48416718_218990375690110_4718857976587223040_n.jpg

 

49178159_365404480692044_8289486017438679040_n.jpg

49157278_356267031825467_3087095825189306368_n.jpg 

Nem Adom Fel Alapítvány és az integratív táncterápia

Az utóbbi időben felpörögtek az események, így szeretném megosztani veletek, hol is tartok. Honnan is kezdejem a beszámolót?!  Tekintettel arra, hogy a Nem Adom Fel bárral nekem már volt egy közös "munkám" 2017-ben, ugyanis meghívtak ,hogy tartsak egy motivációs előadást. Így a kapcsolatunk nem tegnap kezdődött. :) 

Ismét felhívott Köleséri Sándor a bár programszervezője, hogy lenne egy pályázat az alapítvány által, melyben kifejezetten művészeti tevékenységek szerepelhetnek, így jutott eszébe az amerikai integratív táncterápia amit terjesztek. Ennek nagyon örültem, hiszen az első közös munkánkat is sikeresnek élhettem meg. Megbeszéltük a részleteket, majd egyik nap találkoztunk a bárban, ahol ismét ehettem a finom sütikből, miközben átbeszéltük a pályázathoz kapcsolodó információkat. 

nem_adom_fel_cafe_bar_logo.jpg

Boldog vagyok, hogy úgy tudtuk összehozni ezt a közös munkát, hogy folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kitaláltuk az időpontot...december 5-e szerda este 7:00. Aztán teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok, és egyszer csak kaptunk egy visszajelzést, hogy elfogadták a pályázatot. Elindíthatjuk az eseményt a facebookon is és terjeszhetjük az ígét, hogy integratív táncterápiás foglalkozás lesz a Nem Adom Fel alapítvány által a Baross utcában. 

48381595_271872563442540_1286192316872130560_n.jpg

Nem tegnap kezdtem el órákat tartani mégis a mai napig képes vagyok izgulni, ha nagyobb csapattal dolgozom együtt a foglalkozás alatt. Örülök annak, hogy vannak olyan tanítványaim akiket megismertem más alkalmakkal és lelkesen eljönnek azokra az óráimra amik nyitottak. Így következett be az is, hogy Csanáddal a terápia előtt fél órával találkoztunk a bárban és besütiztünk. :) 

Aztán átmentünk az alapítvány térségébe és elfoglaltuk a számunkra kijelölt termet, berendeztem és vártam a lelkes jelentkezőket. Egyszer csak eljött az idő és 7:00-kor elkezdtem az órát, körbe ültünk ahogyan elszoktuk kezdeni a foglalkozást és mindenki egyesével bemutatkozott ,majd mesélt magáról pár gondolatot. Szerettem volna oldani az emberekben rejlő feszültséget és picit megismerni őket mielőtt neki állunk és belevetjük magunkat a tánc- zene-művészet és mozdulazok világába. Nagyon vegyes csapat gyűlt össze erre az alkalomra, voltak dolgozók a Nem Adom Fel Bárból, voltak külsős személyek is, voltak akik, hasonló témakörben dolgoznak pl: konduktorok és a Semmelweis Egyetem Pető András Karra járnak, de voltak régi arcok is mint Csanád aki, állítása szerint imádja az integratív órákat.

Azután a következő blokkban ahogyan azt nekem is tanították az Amerikaiak, bemelígtettünk majd felépítve step-by step csak kontakt, improvizáció és a zene álltal közelebb kerültünk egymáshoz. Mozdulatokban kommunikáltunk, végül pedig kis koreogárfiákat hoztunk létre az óra végéhez közeledve. Aztán jött az egyik kedvenc részem a relaxáció és a pihenés, szerintem egy jó tánctanár betartja a safe-mozgás alapjait. Végül pedig ha körrel indítjuk akkor körrel is zárjuk az órát és megkérdeztem kinek milyen élményben volt része, illetve, hogy mit ajánlanak hogyan tehetem még tökéletesebbé az óráimat a résztvevők számára, hiszen nekem ez is fontos. 

47683936_2276367439060851_3924658793446637568_o.jpg

Itt bele leshettek az óra menetébe, hiszen természetesen csináltunk élő vidókba. 

Vidó kettő. 

Ez a foglalkozás azokról szól akik benne vannak, szeretném, hogy  minnél hasznosabb legyen a terápiát számukra. Nagyszerű volt látni az emberek arcán, hogy a táncóra végére elfáradnak, kipirosodnak és volt haszna az órának, azzal is szembesülhettem, hogy amennyire az elején távolságtartóan ültünk a körben annyira a végére összezártuk a kört és sokkal közelebb távolságok nélkül ültünk egymás mellett. Ugyanakkor ez egy rekreatív program és egészségmegőrzésben részesülhetnek a jelenlévők, az érzékenyítés és művészetterápia mellett. 

48397919_226682461556443_3563866662815924224_n.jpg

Hogy mindezt miért tartom fontosnak?

Azért, mert szerintem a mai rohanó világban szükségünk van a kikapcsolódásra és ezt mindenki számára meg kell teremteni függetlenül attól, hogy milyen képességekkel rendelkezik az adott személy. Mert egyre nagyobb távolságot tartunk az embertársainktól ami miatt sajnos egyre nagyobb a szakadék, azt gondoljuk, hogy mi mások vagyunk mint a többiek...alá fölé rendeljük magunkat...talán egy ilyen alkalommal szembesülhetünk azzal, hogy mindannyian EMBEREK vagyunk elsősorban és ugyan olyan érzést vált ki belőlem egy kerekes székes ölelése mint egy álló ember ölelése. :) 

És milyen viszajelzéseket kaptam? 

Fantasztikus élmény volt, hogy a végén volt aki megölelt, illetve megkérdezték a Nem Adom Fel Bár dolgozói, hogy mikor tartanék legközelebb ilyen órát. Ennél szuperebb visszejelzést nem is kaphattam volna. Nagyon szépen köszönöm a Nem Adom Fel Alapítványnak és Bárnak valamint Sanyinak, hogy ezt a projektet is sikeresen zárhattuk.:) 

 

 

Integratív-érzékenyítő-csapatépítő terápia

Integratív érzékenyítő csapatépítő terápia, de vajon mi is ez? Mit kell róla tudni? 

Külföldön elvégeztem egy képzést 2014-ben, azóta pedig azzal foglalkozom, hogy meghonosítsam ezt a csodát. Mert számomra ez igen is egy csoda. Szeretném, hogy minél több helyre eljusson mi is az amit a Magyar TáncRehabilitációs Alapítvány kínál. 

Egy több hónapos képzésen vettem részt ahol megtanították, hogy ez a terápia ami a mozgás- zene- tánc- ritmus és a közösség erejével épít csapatot, illetve hidat emberek között. Ebben a terápiában eltűnnek a határok sérültek-épek, magasak-alacsonyak, fiatalok-idősek, romák-nem romák, feketék-fehérek között. Egy amerikai módszer amit a 70-es évekbe hoztak létre annak érdekében, hogy a társadalom igen is érzékenyüljön. A tengeren túlon az integrációt a művészeti ágazatok egyesítésével is értelmezik,nem csak a személyek öszekapcsolásával. Egy olyan komplex rekreatív érzékenyítő és csapatépítő foglalkozás, mely kifejezetten az integrációra és elfogadásra épít. 

team_build.jpg Az egész gondolat, hogy megtanuljam ezt a módszert onnan indult, hogy sok emailt írtam, mire az egyik amerikai alapítvány reagált nekem, hogy szeretettel várnak a képzésükön. Nagyon izgultam érdekelt, hogy mit tudnak nyújtani mind tudásban és hozzáállásban az amerikaiak. Természetesen nem csalódtam bennük, egy életre szoló élmény volt amiben részesülhettem. Több hónapon át videókon, megbeszéléseken, csapatban és a klasszikus értelemben teremben ülve gyakorlat és elmélet formájában tanulhattam ki, az amerikai táncterapeutai képzést.

disability.jpg Mikor hazajöttem picit tovább gondoltam és rájöttem arra, hogy ezt a programot el lehetne vinni nagy cégekhez, multikhoz, bankokhoz annak érdekében, hogy mind a ketten jól járjunk. Ők azért, mert az alkalmazottak és a dolgozók érzékenyebbek lesznek ezáltal magasabb szinten tudnak foglalkozni az ügyfelekkel/ vendégekkel/ kliensekkel. Illetve nem árulok el nagy titkot, hogy ezzel én is jól járok, ha azt csinálhatom amit szeretek amit tovább fejlesztettem a multik számára, hogy professzinálisabban képviselhessék az adott eszmét és rendszert amiben dolgoznak.

10410950_828810627149880_1859787134586571809_n.jpg

Egy ilyen órát úgy kell elképzelni mint minden más érzékenyítőt, van benne ismerkedés-beszélgetés, kis mozgásos bemelegítés, eszközök megsimerése majd kontakt és improvizációra épülő mozgásos alapokat elsajátítva érzékenyülés az idősek és fogyatékkal élőkkel kapcsolatban a zene és az instrukciók által. 

Miket fejleszt egy ilyen óra? Miért hasznos?

Egy ilyen foglalkozáson megtanulják a résztvevők, hogyan kezeljenek kellemetlennek gondolt helyzeteket. Mely szavakat és attitűdöket alkalmazzák ügyfelekkel szemben illetve az eq-t vagyis az emocionális inteligenciát fejleszti. Az alkalmazottak érzékenyebbek lesznek ezáltal a vendégek is elégedetebben távoznak. 

skills.jpg

Fontosnak tartom, hogy mint az Európai Unió irányelvei szerint is egy elfogadó világot teremtsünk ahol megismerjük a másságot nem pedig elutasítjuk. 

Célom, hogy egyszer mindenki részesülhessen integratív csapatépítő foglalkozásban. 

If we cannot now end our differences at least we can help make the world safe or diversity 

John F. Kennedy