Ebben a bejegyzésben egy tanulmányt szeretnék veletek megosztani, melyet természetesen leegyszerűsítettem és lefordítottam egy amerikai lapból a MedScape-nevezetű online szakmai oldalról, ami kifejezetten orvosi és egészségügiy témákat dolgoz fel, valamint reagálnak az aktualitásokra is ami éppen a világban kering. A Phd-fokozattal rendelkező Michelle M. Mielke, aki a Minesotai May Klinika és főiskola tanára, illetve epidemiológus (az az orvos aki a betegségek statisztikai vizsgálatával foglalkozik) és neurológus is egyben, egy tanulmány eredményeit hozta napvilágra, melyben arra keresték a választ, hogy vajon a közép és az idősebb korosztály, ha rendszeresen sportol, akkor az később befolyásolja-e az agyuk szerkezetét? (felidézést és a kognitív képességeket) (megismerési és gondolkodási tevékenyésgek) esetleg akár a demenciát ?!            2021-Január hatodikán hozták napvilágra az eredményeket melyekre évek alatt jutottak. 

Azt leszögezte a tanulmány összesítésében a tanárnő, hogy pár dolgot nem tudtak, figyelembe venni a kísérletek alatt, péládul azt nem vizsgálták, hogy a nemek között megkora a különbség, hiszen történelmileg a nők mindig is kevésbé fértek hozzá a sportokhoz mint a férfiak. (Gondoljunk csak az Olümpiai játékokra, amelyekben pusztán férfiak vehettek részt.) Viszont a nemek különbségeinél egy dolgot korábbi tanulmányokból deklarált Michelle, mégpedig azt, hogy:

szívinfarktus nagyobb arányban fordul elő férfiak körében mint a nőknél, azt javasolja, hogy a legjobb az, ha nem megkülönböztetjük a nemeket, hanem egyénre szabottan preventív fejlesztésekben-mozgásos foglalkozásokon vesznek részt a közép és idősebb korúak.

Hogy miért?

Azért mert a sportok és táncos órák jótékony hatást gyakorolnak az agyra. Erről már sok tanulmány született az évezredek alatt. A kutatás végére arra a következtetésre jutottak, hogy a szabadidős fizikai aktivitás igen is csökkenti a lehetőségét annak, hogy később agyi érrendszeri problémák álljanak majd fenn. Vagy esetleg egy demencia. 

Arra utaltak a kisérletezéseik, hogy a rendszeres mozgás középkorban (30-45- között) hatással lesz a kognitív képességeinkre, mikor már betöltjük azt a bizonyos idősebb nyugdíjas kort. 

Alapvetően a sport vagy táncos mozgásformák befolyásolják az öregedésünket, a terherbíróképességünket és az esetleges jövőbeli betegségeinket, hiszen vannak olyan örökölhető betegségek is, amiket génjeinkben hordozunk azzokkal szemben sokkal nehezebb felvenni a harcot. De nem lehetetlen, ezért fontos a mozgás. Aki rendszeresen mozgott 30-as éveiben azoknál későbbiekben kevesebb esélyel alakult ki demencia. Ezeket abból következtettek ki, hogy éveken át nyomon követtek önkénteseket akiknél azt is nézték, hogy a testmozgás, hogyan hat az agyukra. Voltak magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők, illetve magasabb jövedelemmel rendelkezők azoknál kisebb volt az esély arra, hogy cukorbetegség, magasvérnyomás vagy a dohányzás által szív és érrendszeri megbetegedés alakuljon ki. Akiknek alacsonyabb jövedelmük volt, illetve nem volt rendszeresség és szabálykövetés az életükben, hiszen a vizsgálatokon se vettek részt minden alkalommal, ott gyakrabban fordultak elő ezek a betegségek. 1963-résztvevőt vizsgálatk, akiknél MRI-vizsgálatot is alkalmaztak.                (mágneses magrezonancia képalkotás, mellyel a test szerkezetét leképezik, akár az agyat is) ezek mellett folyamatosan naplózták a résztvevők fizikai akitivitását és személyes beszámolókat is kértek a kísérletben részt vevőktől. Az MRI-segítségével a kutatók értékelték az agyi érrendszeri elváltozásokat, illetve a szürkeállomány térfogatát valamint azt is, hogy a fehérállomány mennyire változik el.              (Szürkeállomány és a fehérállományról röviden: szürkeállomány az agy felszínét alkotja, az ingerületet a szürkeállomány veszi fel a fehér pedig  segít, hogy a sejtek között kapcsolat alakuljon ki- ingerület átvivés).

A vizsgálatok során figyelembe vették az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget és a rasszt is, illetve az adott személyek DNS-ét is vizsgálták. A résztvevők kicsivel több mint a fele 61% nő volt és 21% fekete, illetve az átlag életkor 40-50 között volt megtalálható. 

Végezetül arra a nagyon fontos követkzetetésre jutottak, hogy:

Az agy egészségét elősegíti a rendszeres fizikai aktivitás, valamint azt is, hogy csökkenti az esélylét annak, hogy a későbbiekben demencia alakuljon ki. Ennek következtében felmerül a kérdés, hogy a neurológusok az agy egészségének megőrzése érdekében előírhatnának terápia gyanánt rendszeres testmozgást bizonyos esetekben a 30-évesek körében és onnantól felvfelé.???

Érdekes kérdéssel zárult a tanulmány végeredménye, ti mit gondoltok erről a témáról? Mondd el, írd meg a véleményed vagy egyszerűen keress fel és írj nekem bátran. 

Ebben a bejegyzésben szerettem volna megosztani veletek, hogy pandémia ide, pandémia oda, szuper átélni azt a helyzetet, amikor facebookon arról egyeztetek a Klubrádió egyik műsorvezetőjével, hogy mikor tudnék bemenni és mikor vennének fel az interjút, melyben ismét mesélhetnék az aktualitásokról. 

Kétségtelen, hogy számtalan embert tett tönkre a jelenlegi járványhelyzet, mely lassan egy éve a nyakunkon van. Borzasztó látni és hallani a hírekben, hogy egyre több étterem tulajdonosa nem tudja fenntartani magát és a vendéglőjét, vagy olyanokat is lehet olvasni, hogy egyre hosszabb sorok kígyóznak azokon a pontokon, ahol ingyen osztanak ebédet azoknak a családoknak és személyeknek, akik lehet napi szinten nem is jutnak meleg ételhez. 

Nekem szerencsém van és nagyon hálás lehetek, hogy olyan partnerekkel dolgozom együtt, akik emberségből igazán jelesek, sőt nekik fontos, hogy amit csinálnak azt profi szinten csinálják. Nálam az a helyzet állt elő az első hullám idején még tavaly márciusban, mint a legtöbb embernél a totális leállás jellemezte a munkámat, az idősek otthonai nem engedtek be magukhoz, hiszen akkoriban még foglamunk se volt mivel jár együtt a kínából beszivárgó COVID-19. Nekem három hónapig tartott a leállás, aki ismer az tudja hogy egy picit túlpörgős a személyiségem, így képzelhetitek számomra milyen kínlódás volt megélni a leállást.

Én nagyon szeretek alkotni, gyarapodni, hatást előidézni az pedig cselekvést igényel.

Viszont most, így visszanézve tudjátok mire jutottam? 

Arra, hogy nagyon sokat tanított nekem az a három hónap, arról hogy én is eltudjak kicsit csendesedni és azokra a dolgokra fókuszálni amire előtte sose volt időm. Vagy talán lehet, nem is nagyon igyekeztem azon, hogy legyen időm azokra a dolgokra. Majd egyszer csak feloldódtak a karantén szabályok és, ahogyan megérkeztek az első melegebb napok és beköszöntött a nyár úgy kezdett meg-meg csörreni a telefonom:

-"hogy mikor folytatjuk a közös munkát". Hangzott el nem egy idősekkel foglalkozó otthon vezetőjétől. Őszintén?! Büszkeséggel töltött el, hogy nem felejtettek el a három hónap alatt és ezek szerint van értelme a munkámnak. Sose gondoltam volna, hogy egy világ méretű pandémia fog erre rávilágítani. Aztán hamar rájöttem arra, hogy lesznek olyan otthonok és szervezetek (fogyatékosággal élő/sérült személyekkel foglalkozó egyesületek), akikkel a későbbiekben sem fog visszaállni a rend és nem dolgozunk majd együtt. Már csak azért sem, mert a nyáron egyre több olyan cikk jelent meg melyben arról lehetett olvasni, hogy például a Down-szindómával diagnosztizált emberekre sajnos ez a vírus sokkal erőteljesebben és gyorsabban hat, mint azok számára, akiket nem diagnosztizálnak valamilyen sérüléssel-fogyatékosággal. Így ennek következtében rájöttem, hogy nekem bizony gyorsan kell lépnem, új szervezeteket és partnereket keresnem, ha nem szeretnék éhen halni a hónap végére. Neki is kerekedtem, őszintén ilyenkor nincs nagyon időd arra, hogy sajnáltassad magadat... azt meghagyom azoknak, akik szeretik hogy szomorúan nézzenek rájuk, és sablon szövegeket mondjanak nekik:-" Jajj szegény, biztos nehéz lehet." 

Engem ettől a hideg ráz, mert tudom jól, hogy nem kerülök jobb helyzetbe vagy nem fogom még csak jobban érzeni se magam, ha valaki szánakozva vagy sajnálattal néz rám. Ennél keményebb fából faragtak engem, így elkezdtem új helyeket keresni. És mielőtt felmerül minden kedves olvasóban a kérdés, hogy átgondoltam-e ezzel a hihetetlen nagy optimizmusommal a helyzet súlyosságát, a válaszom az ,hogy igen át.

Mint azt már fentebb említettem ahhoz, hogy alkothass cselekvésre van szükség, így esett meg hogy rájöttem nem ülhetek otthon és várhatom a sült galambot a számban. Természetesen voltak sikeres és sikertelen próbálkozásaim, azt gondolom ez így normális, lettek új partrnereim amire igazán büszke lehetek, hogy augusztus végére, szeptember elejére mire kezdett betörni a járvány második hulláma én új partnerekkel is büszklkedhettem. Nyilvánvalóan voltak elutasító otthonok is, akik közölték a helyzetre való tekintettel nem szívesen próbálnának ki új mozgásos táncos terápiás foglalkozásokat jelenleg. 

Édesanyám azt tanította, hogy ha kidobnak az ajtón, akkor bizony van még az a bizonyos ablak, ahol szépen bemászhatok. :) Talán az egyik olyan tanítása, amit egy életre el kell raktároznom, hogy könyebben éljem meg a mindennapokat. Szóval szeptemberben én gőzerővel dolgoztam új és régi partnerekkel együtt, ahogyan fokozódott a helyzet egyre inkább úgy éreztem, hogy felelőséggel tartozom én is a csalátagjaim és a tanítványaim felé.  (A tanítványaim akiknek jó része 60 feletti ugyebár). Így beszereztem védőfelszerelést egy kezeslábast, orvosi maszkot és arc pajzsot is. Nem mondom, hogy könnyű órát tartani egy ilyen felszerelésben, de egy biztos nagy valószínűséggel nem leszek hordozó és nem adom át a szüleimnek, akik már hatvan felettiek, valamint nem én viszem be és adom át a tanítványaimnak a korona vírust. (pontosítva, ha így is lenne csökkentem ennek az esélyét a felszereléssel)

Ahogyan fokozódott a helyzet egyre több cikk jelent meg az interneten ami zúdult rá az emberre, majd egyre szigorúbb intézkedések jelentek meg, elöszőr csak annyi,volt hogy lehetséges vissza állítják az időseknek a vásárlási sávokat, aztán ha emlékeztek rá be is vezették ismétleten, majd pár hét múlva eltörölték, később látogatási tilalmat rendeltek el az idősek otthonaiban, végezetül pedig az egészet az koronázta meg, amikor életbe lépett a kijárási korlátozás este 8-órától. 

A helyzet egyre csak fokozódott, ezek az otthonok pedig kitartottak mellettem én pedig mellettük. Jóban rosszban együtt. Joggal tehetitek fel a kérdést, hogy de miért?

A válasz, ha jobban elgondolkozunk igen egyszerű:

Azért, mert ezekben az otthonokban az idősek el lettek szigetelve a külvilágtól, míg a nyáron még kijárhattak a mozgékonyabb idősek és egy kisebb bevásárlást elintézhettek maguknak a közeli boltban, addigra ősszel megfordult minden és ahogy lehulottak az első levelek a fákról, úgy fordult át az ő életük is egy sokkal távolságtartóbb, hűvösebb világba. Ahol már nem jártak be a hozzátartozók látogatni, ahol már nem járhattak be a fodrászok, pedikűrösök segíteni az életüket, hogy legalább azt a kort amit az ember nehezebben visel már szépen és csinosa tölthessék. Viszont a partnereim, egy része úgy gondolta, hogy nem veszik el a lehetőséget attól, hogy ha már bizonyos szolgáltatásokat le kell mondaniuk, a hozzátartozók, szeretteik pedig be se tehetik a lábukat az otthonokba, maximum csomagot küldhetnek a szüleiknek, nagyszüleiknek. Akkor legalább a heti egyszeri táncterápiát nem veszik el a nagyiktól, hiszen joguk van ahhoz, hogy boldogan és egészségben töltsék el utolsó éveiket. Ezekben az otthonokban a vezetők úgy érzik, hogy szeretnének mindent megadni annak érdekében, hogy a hozzátartozók úgy érzezzék helyesen döntöttek, amikor az adott idősek otthonát választották. 

Nos ezekről és ennél még sokkal többről beszélgettünk a Klubrádió: Vény nélkül című műsorában Lay Viktoriával, aki a műsor szerkesztője, riportere és egy biztos szakmailag kikezdhetetlen. Felkészült volt utána olvasott a munkásságomnak és azt érezetem a beszélgetés alatt, hogy egy profi szakemberrel állok szemben. Köszönöm a közös munkát és a lehetőséget, hogy ismét nyitottak voltak arra amivel foglalkozom. 

Azzal, hogy a TÁNC MINDENKIÉ! 

Ebben a bejegyzéseben egy picit a bulvár felé szeretnék evezni, persze meglesz az oka és természetesen kapcsolódni fog ahhoz, amit képviselek és amit a Magyar TáncRehabilitációs Alapítvány is képvisel. :) 

Egy kiemelkedő ikonról szeretnék most néhány szót szólni, akit mindenki ismer, sokunk gyermekkorát meghatározta többek közt az enyémet is, szinte egytől egyig ismerjük a slágereit, melyek heteken át vezették a toplistát, arról nem is beszélve, hogy az alakja miatt vált igazán híressé és ismerté, nem egy klippjében és albumán volt fókuszban a már már tökéletesen kerek hátsója, nyilván nem nehéz kitalálni a bevezetőből, hogy nem másról mint JLO-ról van szó.                   (Bár a blog címében már lelőttem a poént, de gondoltam bemutatom, hogy pontosan kiről is van szó) Jennifer Lopezről, aki 51-éves múlt és Puerto-Rico-származású latin amerikai szépség, bár New Yorkban és azon belül Bronx-ban nőtt fel, amire igazán büszke a mai napig.                                                                               Szóval nem másról mint róla lesz szó, hogy miért? 

Azért mert ahogyan pörgettem a facebook falamat egyszer csak megpillantottam az új képét, mely a legújabb albumának lett a borítója. Aztán valahogy elgondolkoztatott a kép maga és a világsztár kora, valamint az egészséghez való hozzá állás amit én is képviselek. Ha jobban megnéztitek a képet amit büszkén kitett és nyilván szuper szexin fest rajta Jennifer ez tagadhatatlan, mégis azt kell mondanom, hogy mindennek több oldala van. 

Nekem az első gondolataim közt az fogalmazódott meg, hogy a közösségi médai alapvetően lehetetlen elvárásokat állít főleg a nők felé, illetve hamis illúziókat kelt az emberekben.

Hogy miért?

Azért, mert egy életünk van és azt az egyetlen egy életet legfőképpen boldogan kellene eltöltenünk, nem pedig azzal, hogy azt lessük az interneten, ki milyen tökéletes és ehhez képest mi éppen hogyan festünk.

Talán az egyetlen kötelességünk, az  életben az, hogy elfogadjuk a sorsunkat egy szintig tudjuk befolyásolni a szeretetet amit kapunk másoktól azt pedig  fogadjuk el, máris könyebb lesz az élet. Pozitív és jó irányú emberekkel töltsük az időnket ne olyanokkal amik csak elveszik azt az időt ami folyamatosan pereg és egyre kevesebb van belőle. A gondolat az az erő ami épít, így elsősorban azzal kellene foglalkoznunk ami pozitív nem pedig azzal ami negatív. Ha kinyitjuk az internetet ömlik ránk folyamatosan a reklámokból az instagrammon, a facebbokon és még a tv-ből is, hogy bizony a 21. században már megöregedni sem szabad. 

( Egy plakát Izraelben)

Nem szeretnék átesni a ló tulsó oldalára és nem arról "beszélek", hogy ne együnk egészségesen, ne mozogjunk eleget, vagy ha ahhoz van kedvünk, akkor ne használjunk arckrémet, amelyet azért vettünk, mert abban reménykedünk, hogy kevesebb szarkaláb jelenik meg az arcunkon a krém hatása által. Arról beszélek, hogy vajon, szükséges-e, hogy akik 40-50 vagy akár 60-felettiek ők 20-30 éveseket megszégyenítő külsővel rendelkezzenek? Érdekes, hogy régebben ez nem volt se trendi, se elvárás, hogy 30-évvel fiatalbbnak látszódjanak az emberek, mégis túlélték a minennapokat. :) 

Azt kifelejtik az emberek, hogy a sztároknak bizony komoly anyagi hátterük is van ahhoz, hogy így nézzenek ki, több személyi edző, saját konditerem és külön szakács, aki a diétához megfelelő menüt készít el neked. Egy földi halandónak ez nyilván nem adatik meg, hiszen dolgoznia kell, mi több sokszor eltartani egy családot vagy akár, egészségügyi problémákkal is küzdhetünk. Ilyen péládul egy pajzsmirigy alulműködés egy menopausa ami az öregedés természetes velejárója vagy az, hogy a testünk elkezd változni a kornak megfelelően. ( Kevesbb izomzattal fogunk rendelkezni és könnyebben hízunk meg.) (Erről bővebben még egy élőzésben is beszélgettünk itt.)

Nem magam ellen szeretnék beszélni, hiszen én is edző vagyok, mozgás és táncterapeuta vagyis segíteni szeretnék főképpen azoknak, akiknek nehezebb az átlagnál egy fogyást vagy izmosdást elérnie. Mindig mondom én, hogy bizony esélyt kell teremteni azok számára is,akik hátrányból indulnak egy betegség miatt vagy a koruk által. Hiszen valjuk be kevesebb lehetősége van, a túlsúlyosoknak, időseknek vagy mozgássérülteknek egészséges életet élniük, mint az ugymondd átlag emberek számára. Eleve nem divat, hogy olyan edzőket és szakembereket képezzenek ki, akik szakmailag is értenek, akár ezekhez a csoportokhoz és van tudásuk azzal kapcsolatban, hogyan tudnak tényleges segítséget nyújtani egy sérülés után, vagy az idősebb korban lévő nőnek-férfinak. Nem mindegy, hogyan állítják össze az edzéstervedet valamit olyan emberi támogatást is kellene, hogy nyújson egy edző ami nem az elérhetetlen vagy szinte nevetséges testképet jelenti, hanem azt hogy boldogabbak, fitebbek és legfőképpen egészségesebbek legyünk. Szóval én ebben tudok neked segíteni és ez az én gondolatom arról, hogy nincs tökéletes, talán nem azt kellene hajkurásznunk egy életen át, hanem azzal foglalkozni ami boldogsággal tölt el minket, ehhez pedig megfelelő szakemberre is szükséged lesz. :) 

Ma már mindannyian találkozhattunk olyan cikekkel, videókkal, ahol legalább egy másodperc erejéig láthattuk, hogyan is néznek ki az egészségügyi dolgozók a frontvonalon. Sőt, ha az emúlt lassacskán közel egy éve, valami oknál fogva korházba kellett mennünk, vagy a mentőt ki kellett hívnunk, akkor bizony testközelből is láthattuk teljesen beöltözve egészségügyiseket. Arról már nem is beszélek, hogy esetleg, annak érdekében hogy a családunkkal tölthessük a karácsonyt- e miatt elmentünk teszteltetni magunkat és bizony a tesztállomásokon, magán klinikákon is beöltözve fogadnak minket a szakemberek. 

Ebből a bevezetőből, nem lesz nehéz kitalálni miről fog szólni ez a bejegyzésem, nem másról mint arról, hogy egy egyszerűbb felszerelés hogyan is néz ki és miért fontos használni azoknak, akik hasonló területen dolgoznak mint én. Bár nyilvánvalóan sok edzőnek és mozgásterapeutának megcsappant a vendégköre, illetve valószínűleg bezárt az edzőterem, ahol dolgoztak. Nem könnyű ennek az iparágnak sem, illetve nehéz megtartani az embernek a hitét és észrevennie a lehetőségeket, akkor amikor az egész környezettől, sajnálatos módon feszültséget és negatívitását kap vissza. Akik egészségmegörzéssel foglalkoznak és azon dolgoztak a COVID-előtti időszakig, hogy hogyan legyél egészségesebb, hogyan tarts ki egy edzésprograban, azoknak a szakembereknek, most kicsit nehézkesebb lett az életük. Azóta pláne, hogy bezártak a konditermek és mozgásstuidók, így esélyük sincs személyesen folytatni munkájukat. 

Viszont vannak jó hírek is péládul az, hogy ilyenkor kell nagyon találékonynak lenni és nem feladni. Ha edző vagy most nem neked kell másokat biztatnod, hanem magadat kell elsősorban pozitív irányba fordítanod és észrevenned még a piszkosul nehéz helyzetekben is, hogy mindig van fény az alagút végén. Most nem szabad feladni, keresni kell a lehetőségeket, akár online edzésekre átállni, vagy ha van rá mód és az időjárás is engedi a szabadban segíteni a klienseket és ott tartani magán órákat, esetleg, ha olyan helyiségről van szó, akkor védőfelszerelésben megtartani a személyes edzéseket. Talán erről kevesebbet beszélünk, hogy vannak szakemberek ilyenek péládul a gyógytornászok, mozgásterapeuták, vagy akik idősekkel foglalkoznak esetleg otthonokban dolgoznak, akiknek a munkájuk most talán még fontosabb mint valaha, hogy az idősek ne legyenek elhanyagolva, mikor egy olyan vírus terjeng az egész világon mely rájuk nézve a legveszélyesebb. Fontos hogy az immunrendszerüket erősítsük akár egy táncos vagy rehabilitációs órával, illetve hogy ne hagyjuk őket magukra pláne, olyankor amikor sajnos szigorú intézkedések mellett élhetik csak az életüket és nem mehetnek ki azt otthonból a családtagok pedig nem mehetnek be az otthonba. Most mégnagyobb szükégük van olyan szakemberekre, akik szertettel és kellő szakértelemmel fordulnak oda a szüleinkhez, nagyszüleinkhez. 

Szóval szeretném bemutatni nekem mi segített, ahhoz hogy biztonságosan tarthassak órákat az idősek otthonaiban, ezen a képen szerintem jól látható, hogy én bizony nem sporolók felszerelés terén, hordok maszkot, arcpajzsot, és egy kezeslábast is, természetesen össze szoktam fogni a hajam és minden otthonban kapok gumikesztyűt is. Én nem máshol, mint orvosi boltban vásárolok, ez a fehér kezeslábas amiben az ember leginkább talán egy hóemberre hasonlít, mosható és amint hazaérek az óráimról beteszem a mósógépbe 90 fokon kimosom még fehérítőt is teszek mellé a biztonság kedvééért. Sok helyen olvastam, más szakemberek (orvosok és ápolók) beszámolóit, hogy ez a ruha nem a kényelmeről szól, és ez milyen igaz körübelül 10-perc után pláne ha mozgásos feladatokat végzek benne hogy megmutassam egy csoportos órán a bemelegítést vagy a nyújtást, elkezd szakadni rólam a víz és talán 10 kilóval könyebb leszek a hatvan perces óra végére. Igen igazak a hírek, hogy az ember igyekszik visszatartani a szükségleteit, ha egy ilyen felszerlést magára ölt, mert a levetközés és egy pisi szünet elvisz az ember életéből vagy 10-15 percet...ami azelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy ilyen hosszasan tart egy egyszerű pisi szünet. Viszont mint tudjuk jól, az ember könnyen tud alkalmazkodni helyzetekhez, milyen szerencse... így én probálok ezzel együtt élni és elfogadni, hogy egyenlőre ez van. Ha szeretném, hogy az idősekről ne mondjuk le és foglalkozzunk velük, akkor bizonyos játékszabályokat be kell tartani, mese nincs. Ez az időszak is egy nap elmúlik és nem fog örökké tartani, addig pedig türelem kell és kitartás. 

 Egy élőzésemben többet is beszélek arról, ezt csatoltam is, hogy miért fontos, a mozgásterapeuták vagy táncterapeuták munkája főképp, akik idősekkel foglalkoznak, ők nem állhatnak le a világjárvány idején, hiszen ha az idősek nem kapják meg a napi vagy heti szintű fejlesztésüket, akkor sajnos állapotuk rohamosan elkezd romlani, nem csak a demencia fog felgyorsulni, hanem a kijárásli tilalom és korlátozások miatt sajnos ( még depresszióba is eshetnek) aminek újabb súlyos egészségügyi következményei lehetnek. Gondoljunk itt is arra, hogy esetleg nem esznek vagy  annyit se mozognak mit azelőtt, teljesen elkezd a fizikumuk is leépülni, így nem csak mentálisan sérülhetnek. Mivel a legtöbb idősek otthonának célja, hogy a bekerült lakók állapota, minnél hosszasabban szinten legyen tartva, vagy ha lehetséges még fejlesztve is legyenek az otthonokban, így számomra a védőfelszerelés jelentette az egyetlen megoládst, hogy biztonságosan és folyamatosan tarthassak fejlesztő TáncRehabilitációs órákat. 

Joggal tehetjük fel a kérdést  hogy jó, de miért kell egy egyszerű táncos vagy rehabilitációs foglalkozáshoz, így beöltözni? Ha nem kórházban dolgozok? 

Mert mint köztudott a kovid csepfertőzéssel vagy az emberek közvetlen érintésével, esetleg az adott  vírusos felület megérintés által terjed.  Első látásra túlzásnak tűnik, hogy így be vagyok bugyolálva? 

Pedig ennek igen egyszerű oka van,  azért hordok kesztyűt, mert ha egy adott mozdulatot, rosszul gyakorol be a tanítványom, akkor bizony annak gyorsan lehet sérülés a végeredménye, amit szeretnék elkerülni, így inkább hozzá nyúlok a lakóhoz és segítem a kezemmel egy mozdulatsor kivitelezésénél, mintsem hogy hagyjam, hogy rosszul rögződjön egy gyakorlat. Az arcpajzs pedig azért, fontos mert egy sima szemüvegnél sokkal pontosabban véd engem is és a lakókat is, vagy ahogyan én szeretem hívni őket a kis tanítványaim. A teljes arcot lefedi az arcpajzs és nem engedi, hogy az esetleges föccsenések, permet vagy cseppek közvetlen arcbőrt érintsék. Bizonyos korral és  diagnózisokkal együtt járhat, hogy sajnos az alapvető egészségügyi szabályokat nem tartják be a nagyijaim, gondolok itt most egy egyszerű köhögésre, vagy egy tüsszentére, amikor elefeljtik a lakók a szájuk elé tenni a kezüket, erről viszont nem tehetnek és nem szánt szándékkal viselkednek ugymondd udvariatlanul. Így nekem kell felelősségteljesen figyelnem és úgy felöltöznöm az óráimhoz amíg a járvány tart, hogy  védjem őket is és magamat, miközben biztonságosan megkapják a nekik járó táncterápiás foglalkozásokat. 

Hisz tudjátok: -" A tánc mindenkié" 

Ebben a bejegyzésben picit azt szeretném közelebb hozni számotokra, hogy a Holland Királyi Fizikoterápiás Társaság milyen irányelveket osztott meg a koviddal kapcsolatban. Hogyan próbálja megtámogatni a mozgásterapeutákat a jelenlegi nem túl könnyű pandémiás helyzetben. 

Az első hullám idején is kerestem és kutattam azokat az oldalakat, blogokat és szakmai anyagokat, ahol olvasni lehetett arról, hogy a  koronavírus hogyan hat a mozgásunk szervrendszerére. Hogy őszinte legyek nem igazán találtam sok információt a neten, de jelenleg fordult a helyzet, ezért ültem le a gép elé, hogy megosszam veletek az olvasottakat. 

Azzal nem írok le újdonságot, hogy a rehabilitáció fontos folyamat  az összes beteg életében, pláne ha intenzív osztályra kerül az illető és minden egyes másodpercben küzdenek az életéért és a beteg is küzd az életbemaradásért. A megfelelő ellátás mellett fontos azt megemlíteni, hogy sokkal nagyobb az esély arra, hogy az ember felépüljön és mihamarabb lábra állhasson, ha a kórházban megkapja a mozgásra vonatkozó rehabilitációt is. Ezzel csökkenteni lehet a terheket a kórházakban, ha megfelelő team munka jelenik meg. 

A WHO és az Európai Légzőszervek Társaság is bizonyítékokat gyűjt folyamatosan arról, hogy a biztonságos és minél gyorsabb gyógytorna elindítása a Kovidos betegek életében, létfontosságú. Ha jobban belegondolunk már csak azért is, mert ha legyengül a szervezetünk márpedig ez a vírus keményen megtámadja az ember immunrendszerét és minél gyorsabban igyekszik ledönteni minket a lábunkról, így előfordulhat, hogy folyamatosan csak feküdni tudunk, akkor rohamosan elkezd az izomzatunk sorvadni, hiszen annyit se mozgunk mint amennyit előtte legalább napi szinten rutinból megtettünk. Az izomzatunkat a mozgás tartja életben ez az életető ereje, ezért is fontos, hogy a gyógytornászok az intenzív osztályokon átmozgassák a betegeket., már csak azért is hiszen köztudott, hogy ez a vírus megtámadja az izomzatot, így ízületi merevséget, izom gyengeséget és folyamatos fáradság érzést okoz. 

Ha sikerült legyőznünk ezt az iszonyat szörnyeteget a szervezetünkben, akkor utána is rehabilitációra lesz szüksége a klienseknek. Eddig arra a következtetésre jutottak, hogy az esetleg több mint 10%-ánál mutatható ki a post vírusos fáradság szindróma. A gyógytornászok feladata, hogy ezeket a jeleket észrevegyék és ennek megfelelően készítse el a rehabilitációs programot. Vannak olyan megbetegedettek is, akik otthon ki tudják kínlódni a vírust, viszont nekik is igen erősen javasolják, hogy miután negatív tesztet kaptak és már elmúltak a tüneteik, keressenek fel kardiológust, belgyógyászt és tüdőgyógyászt, hiszen ezeken a területeken az esetek többségében maradványokat lehet észlelni a szervezetben. Sokkal könnyebben tud segíteni egy rehabilitációs szakember, ha ezekről a területekről egy pontos diagnózissal érkezünk az első konzultációra. Nem szabad túlterhelni a szervezetet és  egy ilyen fajta vírus által ha megbetegszünk, akkor miután már tünetmentesek vagyunk, nem gondolhatjuk azt, hogy uzsgyi neki állhatunk mindennek azonnal szélvész gyorsasággal úgy élni az életünket mint előtte... Az edzéseket és rehabilitációs órákat is jobb fokozatosan kezdeni. 

Egy másik igen fontos terület az a légzés és légző gyakorlatok, melyeket minden nap elvégezhetünk pár percben, hogy karban tartsuk a tüdőnket, a rehabilitáció során pedig ezek amúgy is alapvető gyakorlatok annak érdekében, hogy minél előbb felgyógyuljunk.

Vannak más igen hasznos gyakorlatok is, főleg az intenzív osztályról kikerülő betegek részére az az úgynevezett hat perces séta, amely arról szól, hogy a kórházi folyosón vagy otthon gyakorolni kell a folyamatos mozgást- sétálást több percen keresztül, közben mérni kell az időt és megnézni hol mikor, hogyan fáradunk és miket érzünk, ebben tud segíteni egy szakember, hogy figyel minket és jegyzeteli az állapotunkat, ha ezt rendszeresen ismételjük, akkor idővel eljuthatunk a hat perces laza sétához ami után már egy egész erős szervezetet kapunk vissza. 

A gyógytornászok és mozgásterapeuták:

Fontos, hogy az egészségügy egy része minél gyorsabban amennyire lehetséges átálljon online segítség nyújtásra ez vonatkozik az edzőkre, a mozgásterapeutákra és az egyéb egészségügyi szakemberekre hiszen, ezzel is megtámogatjuk azokat a hátrányból induló csoportokat gondolok itt most pl: a fogyatékosággal élőkre, akik a zárlat miatt nem tudnak bejutni egy szakrendelőbe, viszont folyamatosan konzultációkra és terápiákra lenne szükségük. Nem könnyű átállni egy új munkarendre és online tartani foglalkozásokat én is bevallom töredelmesen, hogy az elején nagyon furán éreztem magam, előbb elfáradtam hiszen még koncentráltabban tartom az órákat, és nem könnyű mindig az online térben pontosan megmondani a másik számára, hogy az adott mozdulatsort 100%-ban helyesen  végezte el, viszont mindennek több oldala van, ha ennyit se kap meg egy beteg illetve fogyatékossággal élő, akkor mi lesz velük? 

A gyógytornászokat és a fronton dolgozó egészségügyi dolgozókat ne becsüljük le, ugye számodra is fontos, hogy minél professzionálisabban tudjanak segíteni a betegeknek, akkor is ha jelenleg a munkakörülményeik felborultak?! 

Időnként szoktam olyan blogbejegyzéseket kreálni, melyek nem a munkásságomról vagy az egészséges életmódról (esetleg az idősek mozgás és táncterápiájáról szól), hanem sokkal inkább arról, hogy az életem bizonyos szakaszait megosszam veletek. Ez egy cikk sorozat lesz melynek az első részét olvashatjátok. :) 

És, hogy miért is csinálom mindezt?

"- Azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és jobban belelássatok, abba miért is csinálom azt ami a hivatásom, mert ez nekem több mint munka, ez szerelem. :) Szerintem az ember amikor megtalálja, azt hogy pontosan mivel is szeretne foglalkozni napokon, heteken, éveke át, annak nagyon sok köze van, ahhoz hogyan nő fel és milyen élmények érték őt az élete folyamán." 

Szóval ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek, hogy pontosan mi is az a PhirenAmenca és mit csináltam velük. Ez a szervezet egy életre szóló élményt adott számomra, amit mindenképpen szeretnék bemutatni nektek.

De kezdjük a legelején, mit jelent az a szó, hogy PhirenAmenca és milyen nyelvhez tartozik?                                Az mindenkinek feltűnhet, hogy ez nem magyarul van leírva és kevés esély van arra, hogy valaha is hallottuk ezt a szót valahol. 

Cigány nyelven azt jelenti, hogy: -" Gyere, járj velünk." Ez egy nemzetközi önkéntes hálózat, melynek fő célja, hogy megteremtse a tiszteletet a romák és nem romák között. Ezen kívül egy másik fontos eleme a PhirenAmencának, hogy önkénteseket fogadnak és önkénteseket küldenek más cigány-nemzetközi szervezetekhez, így esélyt teremtenek, hogy a roma és nem roma fiatalok utazhassanak, tanulhassanak, világot láthassanak, valamint a cigány kultúrában és kérdéskörökben elmélyüljenek. A szervezetet azért hívták életre, hogy a sztereotípiákat és a rasszizmust leküzdje, valamint lehetőséget biztosítson a fiatalok számára, hogy non formális oktatásban részesüljenek, párbeszédet kezdeményezzenek és szerepet vállaljanak. Olyan hatalmas eseményeket lehet a PhirenAmenca nevéhez kötni, mint például, 2012-ben a Budapesti Európai Ifjúsági Központban a rasszizmus speciális formájának leküzdésével kapcsolatban rendeztek egy rendezvényt, illetve a szervezet önkénteseinek és oktatóinak tréninget tartottak, hogy felkészítsék őket arra, hogy professzionális szinten foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. De példának okáért 2015-ben Európai Roma Ifjúsági Fórumot rendeztek, ahol a legfőbb cél az volt, hogy a roma kérdéseket a fiatalok problémáin és gondolatain keresztül megjelenítsék. Kolozsváron Romániában, ahol egy hatalmas szeméttelep található kitelepítettek roma családokat a szemétdombhoz, oda demonstrációt szervezetek több mint 10-országból 150 önkéntes fiatal jelent meg, hogy hallassák hangjukat és kifejezzék nem tetszésüket az üggyel kapcsolatban. Szóval ilyen és ehhez hasonló eseményeket, oktatásokat szervez a PhirenAmenca.

Hogyan ismertem meg a szervezetet? 

2014-et írunk, amikor egyszer csak kaptam egy telefon hívást....mindig ez a telefon (tudjátok több esemény kezdődött így az írásaim között), de hát mit tehetünk, ha ez így igaz. Ismét egy telefonhívással kezdődött minden, egy volt főiskolai társam felhívott, hogy segítenék-e neki mert egy táborban éppen tréner és segítségre lenne szüksége művészeti vonalon. Aki ismer az pontosan tudja mit válaszoltam... Azt hogy hogyne segítenék, így a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy nyáron a 40-fokban Csillebérc tetején egy nemzetközi táborban vagyok, több mint 30 fiatallal, akik között voltak, franciák, németek, olaszok, románok, osztrákok és persze volt közöttük német roma, olasz roma, francia roma és nem romák is. Amikor megláttam a csapatatot őszintén számomra nem volt egyértelmű, hogy kinézet alapján ki roma és ki nem, de szerintem ez így normális. Aztán szépen beletanultam a tábor rutinjába, ,hogy mikor van a reggeli, az ebéd és milyen programok lesznek a hétre. Arra kértek, hogy esetleg egy táncos-flashmobot összeraknék-e a résztvevők számára.                             Nagyon megörültem ennek a felkérésnek és egyben lehetőségnek, hogy bemutatkozzam egy ilyen esemény keretein belül. Azon a nyáron jöttem haza Bécsből, ahol  egy Nemzetközi Integratív Táncterapeutai képzést végeztem el, így nagy örömmel vetettem bele magamat a munkába. Azt tanította nekem a tánctanárom vagy ahogyan szakmai körökbe hívjuk a mesterem, hogy ezt a módszert nem csak úgy lehet használni, hogy fogyatékossággal élők és nem fogyatékossággal élők számára, ( a mozgás és a tánc(kontakt improvizáció által) ledönthetőek az előítélet falai és megtapasztalhatják oda- vissza a résztvevők, hogy egyik ember se olyan különböző a másiktól, hiszen elsősorban mind emberek vagyunk. Így bizonyosságot szerezhettem arról, hogy a mesterem igazat mondott, ezt a módszert (táncterápiát) igen is lehet alkalmazni romák és nem romák érzékenyítésére is.     

 Tehát kapva kaptam a lehetőségen, hogy szakmázzak egy kicsit. Egy héten keresztül egy olyan táborban ahol több országból is megfordultak emberek a közös nyelv egyértelműen az angol volt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy időnként nem akadt meg a nyelvem és nem izzadtam, hogy bizonyos kifejezéseket, hogyan is fordítsak le. A lényeg, hogy sikerült betanultunk egy kisebb kontakt és improvizációra épülő koreográfiát, majd előadtuk a városban Budapest utcáin. Az előtt én még sosem voltam nemzetközi táborban, egy biztos olyan hangulatot adott amit sose fogok elfelejteni. Egyszer szerintem mindenkinek el kell mennie egy nemzetközi táborba pontosan azért, hogy önmagát jobban megismerje, sok színes érdekes emberrel találkozzon és kinyíljon a szeme, hogy milyen sokfajta gondolkodás és látásmód létezik. Az egy hét alatt annyi érdekes és izgalmas eseményt szerveztek a szervezők a fiatalok számára, hogy én csak ámultam és bámultam. Meghívták Mága Zoltánt a Liszt Ferenc díjas hegedűművészt, aki szintén örömmel jött el és látszott rajta, hogy szívesen mutatja meg a magyar-cigány-pop és egyéb zene ötvözésével kialakított saját crossover stílusát. De transzparenseket is készítettek a művészeti tábor keretein belül és még sorolhatnám hányféleképpen közelítették meg a tábor fő célját, hogy a művészet és a roma kultúrát közelebb hozzák a résztvevők számára.Természetesen non-formális oktatáson keresztül még előadást is tartottak és közös gondolkodásra is sarkalták a résztvevőket hozzáértő előadókkal. (a téma még mindig ugyan az volt a romák és a művészet, sztereotípiák és az esetleges tapasztalatok megosztás)  Arról nem beszélve, hogy este hangulatos tábortüzet raktunk és körülötte, egy szál gitárral és az asztal szélével ahol újukkal ütötték többen a ritmust milyen hangulatos zenés közösségi élményben volt részünk. 

Végezetül az egy hetes tábor végét pedig egy közös szuper vacsorával zártuk melyet a PhirenAmenca szervezett egy príma magyaros étteremben. Így a különböző országból jövő fiatalok megtapasztalhatták milyenek is a magyaros hazai ízek. Nos, valami ilyesmit képzeljetek el egy nemzetközi tábor alkalmával, egy olyan szervezet segítségével, akik azon fáradoznak nap mint nap, hogy az emberek ne konvencionálisan gondolkozzanak a cigányságról és ne a berögzött sztereotípiákat tartsák hozzájuk, hanem időnként kerekedjünk ezen felül és nézzék meg az egyéneket és azok teljesítését. 

Bármennyire is közhely nem számít az életkorod vagy a fizikai állapotod, ha azt ízlelgeted, hogy jó lenne rendszeresen mozogni valamit. A követező gondolatok remélem segítenek abban, hogy elindulj ezen az úton. 

Az idősebb korosztály számára nagy kihívást jelent, hogy önmagukat ellássák ameddig csak lehetséges, például ehhez sokat tud hozzátenni, ha rendszeres testmozgást végeznek. Természetesen nem árt kitűzni célokat és beiktatni egy menetrendet, hogy a renszeresség kialakulhasson. Sok idősebb személyt az visz rá a testmozgásra, hogy bekövetkezik az amit mindenki szeretne elkerülni egy baleset vagy egy betegség, melynek egyik megoldókulcsa a testmozgás vagy a rehabilitáció. Utána már sokkal könyebben látják be, hogy nem is olyan rossz dolog heti rendszereséggel valamilyen sportot vagy mozgást végezni. 

Csak, hogy néhány példát felsoroljak, hogy miért fontos a mozgás 50-felett?!

1. Izomzat szintentartása: Szarkopénia (noha most itt semmilyen összefüggést nem kell keresnünk az ürülékkel  ((Szarral)) kapcsolatban, bármennyire is első hallásra összecsnghet a kettő. Megnyugtatok mindenkit ez egy szakkifejezés, melynek jelentése nem más, mint az életkor előrehaladtával összefüggő izomerő csökkenése. Tehát a tesmozgás azért is hasznos az idősebb korosztály számára, mert bizony szinten kell tartanunk az izomzatunkat. A jó hír az, hogy kisebb súlyzóval, ellenállással vagy saját testsúlyú gyakorlatokkal erre a problémára is van megoldás. Általánosságban 50-év kor körül kezdődik az izom leépülése,de drasztikusan 70-éves korunk körül szoktuk érzékelni. Annak érdekében, hogy ne 70-évesen kezdjünk el kapkodni, már 50-évesen is nyugodtan elkezdhetünk megfelelő edzőt keresni az egészségünk érdekében.

De vajon ez mitől következik be? Hogy az izomtömeg egyszer csak elkezd csökkeni. 

Sok magyaráztot szoktak adni rá, többek közt az endokrín (vagyis a hormális) változások felelősek az izomzatunkért, a megváltozott étrendünk, kevesebb testmozgásunk és az anyagcsereváltozásunk is befolyásolja az izomtömegünket. Viszont, hogy valami pozitív is legyen az írásomban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a stabil járáshoz és az egyensúly megtartásához is megfelelő izmerőre van szükségünk. Kutatásokkal azt is bizonyították, hogy akik gyorsabb tempóban sétálnak ők átlagosan magasabb izomerővel rendelkeznek. Bármilyen furcsán is hangzik, ha az egyensúlyunk egész jó állapotban van, de az izomzatunk már sorvad, akkor bizony előbb utobb be fog következni a retegett elesés, melyből súlyos következmények keletkezhetnek. Nyilvánvalóan akik csontritkulással küzdenek, nekik külön gyakorlatokra és szakemberre lesz szükségük, hogy ne legyenek véletlen túlterhelve a csontok bizonyos gyakorlatoknál, mely következtében eltörhet testünk váza. A felnőtt emberi csontvázat 206-csont alkotja, így nagy esély van arra, hogy valahol törni fog ha túlterhelődik.

2. Aerob kapacitás növelése: Azok a mozgások, mint például a kerékpározás, gyaloglás, lépcsőzés, vízi areobik, sokat segíthetnek abban, hogy fejlődjön az állóképességünk és a tüdnők kapacitás is nőjön. Ha ezeket a mozgásokat 20-percen keresztül végezzük, akkor gyorsabb ütemben fogjuk venni a levegőt a terhelés következtében, így fejlődést érhetünk el tetsünkben. Az aerob mozgások növelik az oxigén ellátottságát a szervezetünkben, ami szintén jótékony hatást gyakorol ránk.

Ha kevesebbet mozogtunk az útobbi időben, akkor célszerű 5-10 perccel kezdeni az edzést, már ennyi idő is hatással lesz szervezetünkre. Ahhoz, hogy fejlődést érjünk el idővel növelni kell az időt és a gyakoriságot is, azt szokták javasolni, hogy heti 3x kellene aerob mozgást végezni, ahhoz hogy egy adott probléma-betegség javuló tendenciát mutasson. Sajnos nem minden aerob mozgás vitelezhető ki az idősebb korosztály számára pl: biciklizés nem megengedhető egy friss stroke után, de erre megoldást jelenthet, hogy felcseréljük vízi-medencés foglalkozással. Ha valakinek térd fájdalmai vannak, akkor a nagyobb sétákat fájdalom fogja kísérheti, így nekik például kifejezetten ajánlott a szobabicikizés.

De mégis miért jó ilyen mozgásformákat végezni? 

Mert a maximális oxigénfogyasztás növelhető vele, ezáltal a kisebb házimunkák (mosogatás) vagy a mindenapi élethez szükséges tevékenységek pl: (öltözködés, fürdés) is könyebben és egyszerűbben elvégezhető lesznek. Segíthet az elhízással szemben, valamint a magas vérnyomást is csökkentheti vagy szintentarthatja. Az aerob testmozgás csökkenti a nyugalmi vérnyomást, jótékony hatást gyakorol a szív izomzatára is. Számos kutatás azt is bebizonyította, hogy még a magas koleszterinszintet is jótékonyan befolyásolja a rendszeres aerob testmozgás. Szív és érrendszeri megbetegedéseket, valamint a tüdőbetegségeket is javíthatják ezek a fajta sportok, mozgásformák. A tüdőbetegeknél péládul kevesebb légszomj jelentkezhet, ha rendszeres testmozgás végeznek. 

3. Balance/Egyensúly: Az életkor előrehaladtával csökken az egyensúly megtartásának stabilitása, ezért példának okáért, nagyon hasznos lehet a rendszeres hosszab séták beiktatása, mert ez egy olyan mozgásforma mely folyamatosan eltolja a súlypontot valamerre. Azok az idősebb személyek, akik elestek már az életük során, nekik kifejezetten hasznos, ha egyesnúly gyakorlatokat végeznek, hogy javítsák vagy szinten tartsák ezt a képességünket. Nagyon jó gyakorlatok erre péládul a szék mögötti balance-állások, hiszen az egész (vesztibuláris) belső fülben található egyensúly rendszerre jótékony hatást gyakorol. Ugyanakkor a szenzonmotoros (vagyis körülöttünk lévő helyzetek érzékelése és azokra való reagálás, pl: feléd repül egy labada ezt érzékeled és elkapod) ezt is fejlesztheti, ha egyensúly gyakorlatokat végzünk. 

4. Flexibilitás: Bizonyára mindannyian halottunk, már arról, hogy az edzések végén nem árt lenyújtani, de azt már kevésbé hangsúlyozzák a szakemberek, hogy miért fontos ezzel zárni a foglalkozásokat? Erre a válasz igen egyszerű, azért mert testünk mozgástartományának növelését érhetjük el a rendszeres nyújtásokkal. Az izomhossz és ízületi mozgástartomány növelhető ezekkel a gyakorlatokkal. Azért szokták ezzel zárni az órákat, mert ez nyugalmat és koncentrációt igényel, mely kevésbé gyors, mint egy aktív fél órás biciklizés, illetve ha olyan foglalkozáson veszünk részt ahol nem iktatnak be nyújtásokat fenáll a veszélye annak, hogy gyorsan rövidülni fognak az izomzatok, aminek következtében pedig balesetet szenvedhetünk el. Vannak olyan nyújtó gyakorlatok, melyekhez nem árt segítséget kérni. A parkinzon-kór az egyik olyan betegség, ahol különösen fontos a rugalmasság fenntartása, ezt az állapotot jellemzi a csoszogás és a hajlított testartás vagyis bizonyos izmok rövidülni fognak ha görnyedt háttal járunk napjaink nagy részében. Ha időben kapunk megfelelő fejlesztő foglalkozásokat, akkor elkerülhető a súlyos testartási rendellenességek rögzülése. Parkinzon-kórnál fontos a járás fenntartása, az egyensúly zavar megakadályozása és a gerinc meghosszabbítása. 

 5. Összességében a testedzésekről: Hasonlóan működik mint a gyógyszerfelírás, induviduális vagyis egyénre szabva történik. A testedzés összetevői között szerepel a 

1. Gyakoriság (napi, heti,)
2. Intenzitás (milyen szinten tartunk kezdő-haladó, így erős vagy gyenge fokozaban végezzük a mozgásfeladtot)
3. Ídőtartam (napi 10-perc az elején később napi 1 óra is lehet) 
4. Felépítettsége (az óra legyen részekre bontva, bemelegítés, aerob mozgás, erősítés, balance gyakorlatok, ladbás gyakorlatok, hogy a reflexet is szinten tartsuk, nyújtás stb)

Pontos meghatározást, azért nem szoktunk adni, mert ez az egyéntől függ és az dott korcsoportól, betegségtől, a betegség előrehaladottságától stb. Egy stroke sérültnek teljesen más fejlesztére lesz szükrégs mint egy combnyaktörést szenvedett kliensnek. A cukorbetegeknél péládul nem árt mozgás előtt és után mérni és megfigyelni magukat, mennyire volt erős a választott mozgásforma. 

Akik növelni szeretnék edzettségi szintjüket, vagy most kezdik el a edzésprogramjukat, nekik nem árt orvosi véleményt kérni, hogy mit tanácsolnak leginkább számukra. Az első óra után pedig alaposn figyeljük meg magunkat, hogy mennyire éreztük megfelelőnek az adott mozgásporgramot. Ha pedig úgy érzed, hogy szívesen edzenél együtt egy olyan edzővel aki évek óta kifejezetten az idősebb korosztályra szakodott keress fel bátran. 

Amióta a Koronavírus járvány végigsöpörte a világot, a társadalom minden aspektusa megváltozott. A napi interakciótól kezdve a vásárláson át egészen a művészet világáig. Ez különösen igaz a táncművészetre és a táncstúdiókra, igyekeznek a jelnlegi helyzet kihívásaival megbirkózni, mégis kiejelnthetjük, hogy az egyik legszámottevőbb áldozata a pandémiának nem más, mint a Flamenco. ( Az eredeti cikket itt érheted) 

A Kovid-19 legsúlyosabban spanyolországot érinti a mai napig, jó tudni azt a spanyol királyságról, hogy kultúrálisan illetve történelmileg is az egyik leggazdagabb és legmeghatározóbb országai közé sorolható, arról nem is beszélve, hogy az egyik kardinális táncstílusnak ad otthont a Flamenconak. 

A Flamenco tánc és zene spanyolországból származik, több száz éves múltra tekint vissza, rendkívül népszerűvé vált a világ számos részein is ez a stílus péládul Amerikában és Japánban annyira eltrejedt, hogy több flamenco studió található ezekben az országokban, mint egész spanyolországban. 

Mit kell tudni a Flaemnco-stílusról?

A Flamenco egy gyűjtőnév, melyet a spanyolországi Andalúziában élő romák terjesztettek el, legősibb formája az ének, melyet hangszer és tánc is kísér. A Flamenco mint ősi táncok a romák életét tükrözi: viselkedésben, életfelfogásban, öltözködésben. Sok esetben a táncosok improvizálnak és dráma jellegű, szenvedélyes karaktereket jelenítenek meg.

Miért került kényszerhelyzetbe a Flamenco? 

A nyári szezonok arról szóltak spanyolországban, hogy flamenco esteket tartanak kültéren és beltereken egyaránt, falemnco festiválokat és táborokat rendeztek. Minden a flaemncoról erről a szenvedélyes és karakteres táncról illetve előadásmódról szólt. Turisztikailag is egy fontos esemény a spanyolok számára, hogy bárokban és rendezvényeken flamenco show-kat tartanak, csak hogy amikor kitört a járvány ezeket az eseményeket le kellett fújni, és júniusban tudták újraindítani a rendezvényeket. Főképpen a tablaos- melyek olyan bárokat és étteremeket jelent, ahol kifejezetten Flamenco előadásokat tartanak a vendégek számára miközben vacsorájukat vagy italjaikat fogyasztják. Főképpen ezek a "bárok" kerültek szorult helyzetbe, mind az éttermek mind pedig az előadóművészek terén.  

A Falemnco táncművészettel és előadásokkal foglalkozó művészek bevételük jó nagy százalékát elvesztették a járvány következtében. Már csak azért is, mert a turisztika igen csak megcsappant spanyolországban. A művészet haldoklik a kovid járvány következtében a spanyoloknál, hiszen először Madridban zártak be a legismertebb és leghíresebb éttermeket és bárokat melyekben flamenco előadásoknak lehettünk szem és fültanúi. Azért kellett bezárni az éttermeket, bárokat illetve szórakozóhelyeket, mert ott is úgy vélték, hogy ezeken a helyeke gyorsabban és könyebben terjedni a kovid-19. Főleg egy olyan kultúrában ahol a távolságtartás kevésbé megszokott mint közép-kelet európában. Egy ismertebb barcelonai falemnco táncos El Yiyo így fogalmazott:

Az összes művész akiket ismerek és Flamenco előadással foglalkoznak, ugyan úgy érintettek mint én, sok munkámat lemondták, vagy átetették fél évvel későbbi időpontra, a művészek kétségbeesettek, a turisták nélkül pedig minden elveszett. 

A kormánytól segítséget kért a több mint 3500 hivatásos flamenco előadóművész, ugyanis ha mi nem lábalunk ki a válságból velünk együtt a flamenco egy része is meg fog halni. 

A Spanyol kultúrális miniszter szóvívője úgy fogalmazott:

A központi kormányzat képességei korlátozottak, a helyi tanácsok feladata segíteni az ágazot, illetve az idegenforgalmi ágazat szorosan összefügg a Flaemnco előadásokkal. Természetesen szeretnénk megsegíteni a Flamencot az országunkban. Terveink között szerepel, hogy találkozót szervezzünk a művészekkel és közösen beszélgessünk a helyzetről. A spanyol kormány fontolóra vette az idegenforgalmi ágazat munkavállalóinak ideiglenes munkanélküliségi támogatás meghosszabbítását az év végéig. 

 Az első hullám alatt sok helyen a bérleti díjakat is elengedték a táncoktatók számára, ami nagy segítséget jelentett számukra, mondta Federico Escudero Keeley-aki vezetője a Nemzeti Spanyol Flamenco Termek Szövetségének,  véleménye az, hogy ez kevés segítség hiszen, ettől még nem lesz betevője a Flamenco táncosoknak és előadóknak, hogy az esetleges próbáikhoz ingyen kapnak tremeket. Fontosnak tartják, hogy spanyolország kormánya és népe együttesen és hatékonyan szálljanak szembe az egész ország nemzeti örökségének megmentése érdekében. 

Az UNESCO-világkincsnek nyilvánította a flamencot, tekintettel arra, hogy 2010-ben felvette az embriség szellemi kultúrális örökségének reprezentatív listájára, ennek következtében érthető, hogy kifejezetten aggodalom fogja el a művészeket és Flamenco táncosokat. 

Ebben a cikkben mint a címében is látható szeretném megosztani veletek, hogy az Ázsiai csendes-óceáni régióban a sportorvosi rehabilitációs folyóíratban, milyen következtetésre jutottak a kovid-19 vírus és a sportolás között. 

A kovid járvány példátlan leállásra kényszerítette szinte az egész világot, a sportra és az aktív életre gyakorolt hatása pedig összetett és rendkívül egyenletlen volt. A sporteseményeket elhalasztották a fitness és rehabilitációs központokat bezárták, valamint a sportklubbokat is negatívan befolyásolta a járvány. Az edzők nagy része elveszítette az állását-illetve teljesen le kellett állniuk ,ennek következtében kevesebb igény van rájuk jelenleg a piacon, viszont az online edzés annál inkább virágzik a jelenlegi helyzetben. A nemzetek különböző módon kezelik a második hullámot és különböző módszereket alkalmaznak, annak érdekében, hogy a gazdaság is működjön de az emberi életeket is védelmezzék már amennyire ez lehetséges.

A kijárási korlátozások hatással voltak az életmódunkra, egészségünkre valamint jóllétünkre is. Akik súlyos betegségekben szenvednek vagy hatvan év felettiek az ő esetükben pedig kifejezetten nehéz megtalálni a megfelelő arany középútat, hiszen náluk bizonytalanságok sokasága merül fel a sportolással kapcsolatban. A tömeges sportrendezvények veszélyforrást jelentenek mindannyiunk számára, az idősebbeknek nem ajánlják jelenleg, hogy közösségi sportrendezvényeken vegyenek részt vagy hogy sportklubbokban, művelődési házakban zárt terekben csoportos testmozgáson izzadjanak társaikkal, hiszen ezzel is növelik az esélyét annak, hogy elkaphatják a covid vírust, mely rájuk nézve az egyik legveszélyesebb. 

A COVID 19 csepfertőzéssel terjedő, potenciálisan halált is magában hordozható vírus. WHO-ajánlását már nyilván mindenki unja, melyben azt javasolják, hogy társadalmi távolságtartást alkalmazzunk, hordjunk maszkokat és lehetőleg használjunk kézfertőtlenítőt vagy minimum sűrű kézmosással tegyünk eleget a higiéniai előírásoknak.  Mivel szép lassan ezeket mindannyian megtanultuk, most akkor következzen a spotolásra gyakorolt hatása a koronavírusnak. Erről talán kevesebbet beszélnek a szakemberek is. 

A kontakt sportok vagyis az olyan sportágak melyek alkalmanként akár egy-egy másodpercre is érintkezéssel járnak többszörösen is veszélyforrást jelentenek a sportolók (illetve edzők, masszőrök, rehabszakemberek, pályabírok stb) számára. Vannak olyan mérséklő intézkedések mint például a maszkok viselése, melyek sokat seíthetnek, de a betegség átvitelét nem lehet teljes mértékben megakadályozni, ha a játékosok hosszan tartó intenzív kapcsolatban állnak egymással. Kapcsolattartó sportágnak számítanak: foci, kosárlabda, rögbi, bírkozás, jégkorong, box, futsal, terephoki, bírkozás, lacrosse, és a harcművészetek ellenfelekkel. Tekintettel az eddigi adatokra, az iskolákban, egyetemeken, campusokon történő nagyobb létszámmal megtartott kontakt sportok hozzájárulnak ahhoz, hogy a koronavírus jobban és gyorsabban terjedjen. A Guidance for Contact Sport/Michigan.gov.hu azt írja, hogy szerintük ezeket a lehetőség szerint kerülni kellene. A sportolókra nézve viszont ők is úgy gondolják, hogy lehetetlen teljes mértékben elszigetelni a hivatásos versenyzőket így arra a megoldásra jutottak, hogy: 

• több pihenő időt kellene beiktatni a kontakt sport edzőinek, így egyszerűbb elviselni a maszkokat is
• kötelező maszkok hordása a sportolás alatt is
• ha a szövet vagy texil maszk nem megoldható, mert olyan sportágról beszélünk, akkor műanyag arcvédőt is használhatnak 
• ha netán a sportolól egyéb okokra hivatkozva ezeket nem tudja hordani, abban az esetben egyéni gyakorlattal szinten lehet tartani az adott személyt, a többiektől külön távol kell edzenie
• tilos a dohányzás, rágógumizás vagy köpködés a sportlétesítmény területén és közelében
• ha belső helyszínen játszanak/gyakorolnak a sportolók, akkor győzödjenek meg arról, hogy több ablak is nyitva legyen és szellőztessék a termeket, lehetőleg kültéri levegővel növeljék a beltéri keirngést
• nincsenek az edzés előtti utáni közbeni pacsik, ölelések kontaktok
• lehetőség szerint az ajtók legyenek automatikusak, a szemetesek is és ezeket gyakran űrítsék
• azt ajánlják, hogy azonnal mossák ki a sportruhájuak amint hazértek az edzésről
• fiatalabb gyerekeknél a szülő ösztönözze gyeremekét a távolságtartásra és lehetőleg ne érintkezzen másokkal
• lehetőleg autóval érkezzen a sportoló az edzésre és maximum szoros családtagjaival utazzon

Nyilván nem könnyű betartani az összes előírást illetve ezt Kanadában kezdték el alkalmazni, ahol valószínűleg a legtöbb sportlétesítményben önmüködő ajtók találhatóak, illetve ott az emberek többsége alapvetően autóval közelekedik. 

Az egyik legnagyobb vízhangot talán az a hír kapta az elmúlt időszakban, hogy elhalasztották az olimpiát, tekintettel a világjárványra, a versenyzők jövő évre készülnek, hogy akkor hozzák csúcsformájukat, ami nem könnyű hiszen egy átállásról beszélünk, arról nem beszélve, hogy sok esetben igen érdekes körülmények közt kell készülniük a járvány következtében a sportolóknak. Az Európai Lagbadrugó Szövetség Uniója az UEFA úgy döntött hogy a bajnokok ligáját felfügesztették még márciusban, hiszen több profi sportoló is vírusos lett. Helyileg az ázsiai régióban hongkongi Labdarugó Szövetség is elhalasztotta az összes mérkőzést, hiszen féltették a játékosokat és a nézőket is, hogy esetleg magas fertőzési kockázatot jelent egy sportesemény megtartása mindkét félre nézve. 

Tekintettel a vírushelyzetre sokan döntöttek úgy, hogy hétvégenként turázni mennek a hegyekbe vagy erődkbe annak érdekébe, hogy elkerüljék a város tömegét, vagy egy konditerem esetleges veszélyét. Ott mégis csak többen tömörülnek egybe, egy relatív zsúfoltabb helyre, nem feltétlen fertőtleníti le mindenki maga után a gépeket, valamint sose tudhatjuk, hogy aki közelünkben van és netán nincs rajta maszk nem e koronavírus hordozó csak éppen tünetmenetes. 

De térjünk csak vissza az Ázsiaiak felmérésre ugyanis azt is tesztelték valamint videó felvételekkel is alátámasztották, hogy mennyi kontakt történik egy focimeccsen a játékosok és a nézők között is. Ha csak arra gondolunk amikor egy gól öröme után összeborulnak izzadtan a játékosok, vagy esetleg a nézők alkalmazzák ugyan ezt boldogságuk kifejezésére, máris megszegjük a 1,5-2méteres távolságtartást. Nehezen állják meg a játékosok, hogy ne nyúljanak az arcukhoz, szájukhoz egy 2x45-perces meccs alatt. Arról nem beszélve, hogy a footbalistáknál jellemző, hogy a pálya szélén köpnek egyet, ami szintén segíthet a vírus terjedésében. Fociban az is előszokott fordulni, hogy összfejelnek vagy a másik játékoshoz hozzáérnek, ezek is magába rejti a veszélyét annak, hogy átadják egymásnak a vírust. 

A jó hír viszont, az hogy a mérsékelt testmozgás összeségében erősíti az immunrendszert, viszont általánosságban a kontakt sportoknál nagyobb az esélye annak, hogy felső légúti és gyomor fertőzéseket kaphatnak a játékosok. Az állóképességi versenyeken kimutatták, hogy hatszor nagyobb annak az esélye, hogy felső légitui megbetegedése lesz a játékosnak. A hongkongi kormány március 7.-én azt a megoldást találta ki, hogy zárt ajtók mögött tartjották meg a mérkőzéseket. Később kinyíltak a stadionok, ahol hőmérőzést alkalmaztak, korlátozták a nézői létszámot és negatív koronavírusos teszttel lehetett bemenni a meccsre,a stadionban mindenhova fertőtleítő állványokat helyeztek el. A játékosokat nem engedték lezuhanyozni a meccs végén tekintettel arra, hogy a zuhanyvíz és az aeroszolos zuhanyköd megnövelheti a fertőzés terjedését. Játék előtti kézfogást nem ajánlották valamint a játékosoknak ha éppen nem pályán voltak kötelező volt az orvosi maszk viselése. Ezekkel a feltételekkel ideig-óráig megtartották a focimeccseket, majd leálltak amikor egyre erősebben berobbant a kovid. 

Akik olimpiára készülnek azoknak az egyik legfontosabb, hogy összhangba kerüljenek önmagukkal és a napirendjük is beálljon. A világjárványban akítvnak maradni jó és fontos dolog, de a biztonság megörzése az egyik legfontosabb. Az Egészségügyi Világszervezet és a FiFA is sok felhívást tesz annak érdekében, hogy az esetleges otthoni karantén alatt ,illetve ha távunkában dolgozunk ne hanyagoljuk el önmagunkat és maradjanak aktívak, hiszen ezzel tehetik a legtöbbet saját egészségünk védelme érdekében.  

Bizonyára mindannyian hallottunk már arról, hogy a tánc az egyik legősibb kifejezésmódja az emberiségnek. Az ősemberek gyakran tartottak tűz körüli táncot, ha sikeresen megszerezték a zsákmányukat. Ennek következtében alakultak ki születési, férfivá avatási, vagy éppen harci táncok. Ebben a bejegyzésben azt a kérdéskört járom körbe, hogy pontosan mit is takar a táncterápia, illetve közelebbről megismertetem, hogy a TáncRehabilitációs foglalkozások, miért is tartoznak a táncterápia körébe.

Már az őskorban is kontinensenként változott a táncos szertartások felépítése és kivitelezése. Egyiptomban péládul gyakran mítoszokat és mondákat elevenítettek meg templomos szertartásaik során, míg az Inkák zenés táncos felvonulást tartottak a Napisten tiszteletére, hogy bőséges termés következzen be. Koreában a Buddhizmus mai napig jelentős szerepet tölt be az emberek életében, egy ideig be is tiltották a buddhista énekes-táncos előadásokat. A Koreai táncokat két nagy csoportra oszthatjuk az udvari táncra és a néptáncra. Itt még a maszkos táncdráma (idegen nevén Talchum) is hagyományokat öltött, melyben a táncosok a közönséggel együtt adják elő a darabot, ennek alapja a kritika és a realizmus jellemzi ezt a műfajt. 

Míg a tánchagyományok világszerte változnak, addig a tapasztalatok jótékony hatásairól feltünően hasonlóak. A táncnak van egy terápiás oldala is ami összekapcsolja a fizikális és mentális állapotot. A művészetek közül a tánc az egyik legalapvetőbb eszköz arra, hogy kifejezhessük önmagunkat. 

Nyilvánvalóan vannak olyan fizikális és egészségügyi előnyök, melyeket a táncterápia során előidézhetünk, és ugyan ilyen, vagy fontosabb gyógyító erővel is renelkezik ez a terület. A ritmus energizál közben fellazítja az izmokat és csökkenti a szorongást. Testünk folyamatosan kommunikál, melyet a mai felgyorsult világban sajnos nem mindig veszünk észre, a bőr kipirosodása, vagy egy egyszerű váll fájdalom is üzenet számunkra, sajnos általában akkor megyünk el orvoshoz, masszőrhöz vagy egyéb terapeutához, amikor már nagy a baj, pedig ezt ellehetne kerülni, ha megtanulnánk a testünk jelzéseire figyelni, ebben sokat segíthetnek a táncterápiás foglalkozások. 

Mi számít terápiának?

A terápiák célja azt lehet mondani nagy általánosságban, hogy nem más mint az, adott életminőségnek a javítása vagy az egészségi állapot romlásának megakadályozása. Léteznek különböző kezelési módok ilyen pl: tüneti- vagy az oki kezelés. Tüneti kezelés az amikor az adott problémát megszűntetik, de a kiváltó okát kevésbé ismerik. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy az oki kezelés pedig az, amikor a betegség kiváltó okát próbálják feltérképezni és kiküszöbölni.

Terápiának számít pl: masszázs, tánc, aromákkal-olajokkal kúrák, balneó-fürdőzéssel gyógyvízekkel kapcsolatos eljárások. 

A táncterápia milyen területeket fed le? 

Alapvetően fejleszthető vele a a testudat, az önismeret, alkotókézség valamint kretivitás, illetve traumatikus eseményeket is lehet vele kiegészítés képpen kezelni, vagy péládul szorongás tud csökkeni, ha folyamatosan járunk ilyen foglalkozásokra. A táncterápiák főképpen humanisztikus pszichológiára épülnek rá, melyben az empátia, képességek kidomborítása és saját testünk illetve a másik megismerése a fő cél. Mindemellett, terápiás jelleggével múltbéli problémák feloldását érhetjük el. Saját énképünk és testünk elfogadása is fejleszthető egy ilyen órán, valamint idővel a mozgáskultúránk és a kondiciónk is fejlődhet. 

Milyen Táncterápiás módszerek/foglalkozások léteznek? 

Wilfried Gürtler: Az integrált kifejezés és táncterápia megalapítója, a humanisztikus irányzatok egyik alkotója. Az ő módszere a pszichológia alapokra (családterápia, evulúciós pszichológia és transzperszonális irányzatokból tevődött össze) ,de más határtudományok is a módszerét képezik. Filozófiákból, testel foglalkozó módszerekből, ilyen pl: Butoh egyik legősibb modern tánc ahol fehérre festik a testfelületeiket a táncosok és kimonószerű ruhákat viselnek, hogy lassú mozdulatokkal megkoreografálva táncos előadásokat hozzanak létre, mely az ősiességre emlékeztethet minket. De nem csak ezekből hanem masszázsból és a művészetterápiás elemkből is merített a terapeuta, talán az egyik legfontosabb elem ebben a táncterápiás foglalkozásban az a színház és dramatikus önkifejezés eszközei. 1975-óta létezik Gürthler módszere, célja, hogy segítse az energiaáramlást és információ cserét emberkben, csoportokban és a társadalmon belül. Jelenleg is tartanak itthon ilyen órákat például kifejezetten női táncterápiás csoportokat, ahol szabad mozgással, testudati munkával lehet körbjárni a női lét témáit. 

(Integrált Kifejezés és Táncterápia saját képe)

Ott van egy másik kiemelkedő alak is Alito Alessi aki a DanceAbility táncterápiás foglalkozások nagy atyja:

Alito Alessi az International DanceAbility művészeti igazgatója, nemzetközileg is úttörő tanárként és koreográfusként tartják számon. Módszere a kontakt improvizációs műfajra épült rá, melyet többféle populációval is kipróbált és tesztelt az évek során. 1987-ben hívta életre a DanceAbility társulatot és vegyes képességükkel közös műhelyt hoztak létre, hogy a kontakt improvizációs táncstílust elkezdjék integratív szemlélettel is fejleszteni. Módszere azért fantasztikus, mert színházi produkciókat és előadásokat hoz létre fogyatékosággal élő emberekkel, és bebizonyítja, hogy a művészet és a tánc tényleg mindenkié. A módszer különlegessége, hogy vegyes csoportokat lehet vele kialkítani, valamint érzékenyítő programokat, így együtt tudják élvezni a táncművészet nagyságát azok is akik profeszszinális szinten tudnak táncolni, péládul egy balett társulatnál vannak leszerződve, valamint olyan táncosok is, akik veleszületett vagy szerzett sérülésekkel élnek együtt és szeretnék élvezni a tánc és zene illetve az egész művészet erejét. Ilyen és ehhez hasonló foglalkozásokat én is tartok a Magyar TáncRehailitációs Alapítvány által. Cél, hogy pl: iskolákba bemutassam egy érzékenyítő napon, hogy milyen is egy integratív táncterápiás foglalkozás. Általában több munkatársammal megérkezem az adott intézménybe, ahol körbe ülünk ráhangolódunk az órára majd sérültek és épek együtt élvezhetik a tánc és a zene adta lehetőségeket. (2014-ben Alito Alessi által elsajátíthattam ezt a fajta módszert és azóta is büszke vagyok, hogy ennek a módszernek én lehetek a "Magyar Nagykövete".) 

Ezen az integratív módszeren kívül pedig azon dolgozom, hogy a tánc és rehabilitáció kapcsolatát terjesszem a TáncRehabilitációs módszerrel: 

Sok olyan kutatás született már, melyben rávilágítottak arra, hogy a rendszeres fizikai aktivitás és a zenére végzett mozgás, az Alzheimer és Parkinzon-kór kialakulásának esélyét nagy valószínűséggel csökkenti. A rendszeres zenehallgatás stroke-után például javítja a hangulatot, illetve az agy kogtitív fukcióit (megismerés, észlelés, emlékezet, számolás stb.) A terápia 60-perces, bár természetesen igazodom a résztvevők állapotához és a nyári meleg napokon, amikor előfordulnak 39-40 fokok is, akkor 5-10 perccel előbb befejezzük az órákat, ha úgy ítélem meg, hogy megeröltető volt a foglalkozás. Dimplomamunkámat ebből írtam, próbáltam kidolgozni egy olyan módszert, mely a rehabilitáció és a tánc kapcsolatát ötvözi, annak érdekében hogy fejlődés következzen be, de mégis művészeti mozgás által. Kifejezetten idősekre és mozgásukban akadályozott sérült emberekre próbáltam szabni ezeket a táncterápiás foglalkozásokat. 

Hogyan kell elképzelni a TáncRehabilitációs órák menetét?

1. Első rész a bemelegítés, mely segít ráhangolódni az órára és pszichiésen is felkészülünk amellett, hogy bemelegítük teljes testünket. 

2. Második rész, az erősítés melyben akár kisebb súlyzókat is használunk, annak érdekében hogy az izom ne kezdjen el olyan gyorsan sorvadni, ami egy természetesen folyamat 60-felett. Gumiszalagokat-pilates labdákat és puha kislabdákat is szoktunk alkalmazni ehhez a részhez.

3. Harmadik rész, a ritmusérzék fejlesztése, az óra ezen részében tapsos és ritmikus gyakorlatokat végzük. 

4. Negyedik rész az óra fénypontja, amikor balett és jazz kartartásokkal gyakoroljuk a táncművészet alapjait. Illetve megtanulunk helyesn ülni, valamint testratási gyakorlatokat végzünk. Fél évente pedig kitalálunk közös megbeszélés alapján egy adott stílust, az lehet pom-pom nagyik, vagy volt már Michael Jackson kalapunk is és az adott kellékekkel és stílussal kitalálunk egy kis koreográfiát melyet zenére és zene nélkül is gyakorolunk. 

5. Ötödik rész:Levezető rész, mely során kisebb nyújtó gyakorlatokat csinálunk, illetve relaxáció is szerepel az óra utolsó perceiben. 

A terápiás foglalkozások során, melyeket biztosítani szoktam a TáncRehabilitációs órákkal: fő szempont a ritmus fejlesztés (tapsos gyakorlatokkal)  bár a vízualitás is megjelenik, hiszen bemutatok egy mozdulatot és fontos azt a megadott sorozatot visszaadni, (motoros kézségek) az aktív és passziv mozdulatok betanulása által fejlődik, illetve foglalkozásokat ülve végezzük a prevenció érdekében, hogy kíméljük az izületeket 60-felett, az idősek körében jellemző az egyensúlyzavar, így biztonságosan és a képességekhez mérten tartom meg az órákat. 

A legtöbb agysérült kliensél jellemző, hogy hangulatingadozásokkal küzdenek, valamint akár funkciók is kieshetnek, ennek következtében nehezebb betanulni egy koreográfiát, viszont az órák célja, az hogy ne adjuk fel és szép apránként elérjünk oda, hogy egy kisebb koreográfiát zenére betanuljunk, illetve, ha nyitott rá az adott otthon, akkor előadjuk a hozzátartozók számára. A mozdulatsorok megjegyzése a memoriát fejleszti, illetve időnként a résztvevőket megkérem, hogy rakjanak össze egy kisebb ritmikus-vagy táncos gyakorlatsort majd mutassák be, ennek következtében sokat szoktunk nevetni és jókedélyű lesz az egész csoport. 

A blogbejegyzés végére levonhatjuk azt a következtetést, hogy tulajdonképpen a táncterápiáknak különböző típusai  vannak, melyek különböző csoportok számára lettek kialakítva. IKT péládul segít, hogy megélhessük önmagunkat, vagy péládul női terápiákat is tart, DanceAbility-integratív fogyatékosággal élők és az ugynavezett "épek" közös munkáját-egyenlőséget segíti elő, a TáncRehabilitáció pedig kifejezetten időseknek és komolyabb sérülések után alkalmazható a felüpülés érdekében. Szupernek tartom, hogy itthon kezdenek a táncterápiás foglalkozások elterjedni és egyre nagyobb igény van rájuk.