Az utóbbi időben felpörögtek az események, így szeretném megosztani veletek, hol is tartok. Honnan is kezdejem a beszámolót?! Tekintettel arra, hogy a Nem Adom Fel bárral nekem már volt egy közös "munkám" 2017-ben, ugyanis meghívtak ,hogy tartsak egy motivációs előadást. Így a kapcsolatunk nem tegnap kezdődött. :)
Ismét felhívott Köleséri Sándor a bár programszervezője, hogy lenne egy pályázat az alapítvány által, melyben kifejezetten művészeti tevékenységek szerepelhetnek, így jutott eszébe az amerikai integratív táncterápia amit terjesztek. Ennek nagyon örültem, hiszen az első közös munkánkat is sikeresnek élhettem meg. Megbeszéltük a részleteket, majd egyik nap találkoztunk a bárban, ahol ismét ehettem a finom sütikből, miközben átbeszéltük a pályázathoz kapcsolodó információkat.
Boldog vagyok, hogy úgy tudtuk összehozni ezt a közös munkát, hogy folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kitaláltuk az időpontot...december 5-e szerda este 7:00. Aztán teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok, és egyszer csak kaptunk egy visszajelzést, hogy elfogadták a pályázatot. Elindíthatjuk az eseményt a facebookon is és terjeszhetjük az ígét, hogy integratív táncterápiás foglalkozás lesz a Nem Adom Fel alapítvány által a Baross utcában.
Nem tegnap kezdtem el órákat tartani mégis a mai napig képes vagyok izgulni, ha nagyobb csapattal dolgozom együtt a foglalkozás alatt. Örülök annak, hogy vannak olyan tanítványaim akiket megismertem más alkalmakkal és lelkesen eljönnek azokra az óráimra amik nyitottak. Így következett be az is, hogy Csanáddal a terápia előtt fél órával találkoztunk a bárban és besütiztünk. :)
Aztán átmentünk az alapítvány térségébe és elfoglaltuk a számunkra kijelölt termet, berendeztem és vártam a lelkes jelentkezőket. Egyszer csak eljött az idő és 7:00-kor elkezdtem az órát, körbe ültünk ahogyan elszoktuk kezdeni a foglalkozást és mindenki egyesével bemutatkozott ,majd mesélt magáról pár gondolatot. Szerettem volna oldani az emberekben rejlő feszültséget és picit megismerni őket mielőtt neki állunk és belevetjük magunkat a tánc- zene-művészet és mozdulazok világába. Nagyon vegyes csapat gyűlt össze erre az alkalomra, voltak dolgozók a Nem Adom Fel Bárból, voltak külsős személyek is, voltak akik, hasonló témakörben dolgoznak pl: konduktorok és a Semmelweis Egyetem Pető András Karra járnak, de voltak régi arcok is mint Csanád aki, állítása szerint imádja az integratív órákat.
Azután a következő blokkban ahogyan azt nekem is tanították az Amerikaiak, bemelígtettünk majd felépítve step-by step csak kontakt, improvizáció és a zene álltal közelebb kerültünk egymáshoz. Mozdulatokban kommunikáltunk, végül pedig kis koreogárfiákat hoztunk létre az óra végéhez közeledve. Aztán jött az egyik kedvenc részem a relaxáció és a pihenés, szerintem egy jó tánctanár betartja a safe-mozgás alapjait. Végül pedig ha körrel indítjuk akkor körrel is zárjuk az órát és megkérdeztem kinek milyen élményben volt része, illetve, hogy mit ajánlanak hogyan tehetem még tökéletesebbé az óráimat a résztvevők számára, hiszen nekem ez is fontos.
Itt bele leshettek az óra menetébe, hiszen természetesen csináltunk élő vidókba.
Ez a foglalkozás azokról szól akik benne vannak, szeretném, hogy minnél hasznosabb legyen a terápiát számukra. Nagyszerű volt látni az emberek arcán, hogy a táncóra végére elfáradnak, kipirosodnak és volt haszna az órának, azzal is szembesülhettem, hogy amennyire az elején távolságtartóan ültünk a körben annyira a végére összezártuk a kört és sokkal közelebb távolságok nélkül ültünk egymás mellett. Ugyanakkor ez egy rekreatív program és egészségmegőrzésben részesülhetnek a jelenlévők, az érzékenyítés és művészetterápia mellett.
Hogy mindezt miért tartom fontosnak?
Azért, mert szerintem a mai rohanó világban szükségünk van a kikapcsolódásra és ezt mindenki számára meg kell teremteni függetlenül attól, hogy milyen képességekkel rendelkezik az adott személy. Mert egyre nagyobb távolságot tartunk az embertársainktól ami miatt sajnos egyre nagyobb a szakadék, azt gondoljuk, hogy mi mások vagyunk mint a többiek...alá fölé rendeljük magunkat...talán egy ilyen alkalommal szembesülhetünk azzal, hogy mindannyian EMBEREK vagyunk elsősorban és ugyan olyan érzést vált ki belőlem egy kerekes székes ölelése mint egy álló ember ölelése. :)
És milyen viszajelzéseket kaptam?
Fantasztikus élmény volt, hogy a végén volt aki megölelt, illetve megkérdezték a Nem Adom Fel Bár dolgozói, hogy mikor tartanék legközelebb ilyen órát. Ennél szuperebb visszejelzést nem is kaphattam volna. Nagyon szépen köszönöm a Nem Adom Fel Alapítványnak és Bárnak valamint Sanyinak, hogy ezt a projektet is sikeresen zárhattuk.:)
