Ebben a bejegyzésben szeretném közelebb hozni számotokra, hogy a nők helyzete, hogyan alakult és alakul a mai napig a sport világában. A minap elkezdtem olvasni Melinda Gates- A nő helye című könyvet és mint ahogyan az lenni szokott a saját szakmámra kezdtem el asszociálni, bár ő alapvetően globálisan ír a nők helyzetéről, kulturális különbségekről, politikai és egyéb aspektusból, engem egyből az a kérdés kezdett el foglalkoztatni, hogy vajon a

sportban mennyire indulnak hátrányból a nők?

Így elkezdtem kutakodni mind magyar mind pedig külföldi oldalakon a témával kapcsolatban és szeretném összegezve feltárni számotokra a valóságot. 

A sportot gyakran úgy értékeljük mint, amely csak pozitív értékeket és az erkölcsöt testesíti meg, hiszen együtt kell működni, tisztességesen kell játszani stb.                                                                      Lehetséges-e azonban az a felvetés, hogy ez mégse ilyen rózsaszín minden?                                              Sok kutatás arra utal, hogy a nemi sztereotípiák hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők lemorozsolódjanak a sportban való részvételből, mivel a sportoló nőket gyakran nem tartják nőiesnek. Felmérésekből kiderült, hogy a fiatalabbak körében gyakori a megszégyenítés vagy az esetleges kirekesztés, a kortársak gunyolódnak a másik kinézetén, mert az átlagnál fiúsabb egy lány teste, mivel olyan edzésre jár amely, erősebb vagy izmosabb testfelépítést eredményez.                                  A nemekkel kapcsolatos előítéletek szorosan kapcsolódnak a szexualitáshoz, illetve a szexualitás előítéleteihez, feltevéseihez. 

Ha jobban belegondolunk, akkor hamar rájövünk arra, hogy az ókorból kevés lelet maradt ránk, ahol éppen nőket ábrázolnának sportolás közben. Ez annak köszönhető, hogy inkább táncosoknak, vagy finom nőies vonásokkal ábárzolják őket a vázákon vagy szobrokon. Viszont Dr. Trenka Magdolna kutatásában arról lehet olvasni hosszasabban, hogy Spártában a nők is edzettek, hiszen úgy gondolták, hogy az edzetebb nők egészégesebb fiúkat hoznak a világra, ami fontos volt a katonaállam számára. Aztán ha arra gondolunk, hogy voltak az Olümpiai játékok..., ott bizony a hölgyek részt se vehettek a játékokon még nézőként sem. Számukra külön szeparáltan tartottak négyévente női Olümpiát. 

Továbbhaladva az évezredeken a középkorban ismét a férfiaké volt a szerep, hiszen akkoriban jelent meg a lovagi torna, mely főképpen a férfiak világának számított. Sokáig a testgyakorlás a nemesek és a férfiak tevékenysége volt. Nők számára elérhetőbb volt a tánc és a labdajátékok (hiszen azok tipikus női mozgásformák) termélszetesen ezeket is inkább a felsőbbosztály gyakorolhatta. XIX.századból van feljegyzés arról, hogy úszodákba majd agyaggalamb lövészeteten és evezésben is indulhattak a nők. Közudott, hogy Sissy hercegnének a lovaglás mellett a vívás is kedvenc sportjai között szerepelt. Összegezve elmondhatjuk, hogy az elején a nők csak nézők lehettek a sportok világában és a 19. században kapcsolódhattak be aktív résztvevőiként. 1917-ben alakult meg a Nemzetközi Női Sportszövetség, és 1900-tól már női versenyzők is voltak az újkori olimpiákon. 

De nézzünk rá a mai helyzetre, alapvetően az Unió elvei között szerepel, hogy a nemek közötti egyenlőséget a sport területén elősegítsék, sőt mi több javasolják, hogy az tagországokon belül az egyes sportszervezetek és egyesületek igyekezzenek minnél inkább  hogy a sporton belüli egyenlőség előtérbe kerüljön. Bár a sportokban egyre több nő szerepel az intézményi döntéshozatalban még mindig alulreprezentáltak a nők.

Az edzői szakma szintén egy olyan terület ahol kevesebb nő érvényesülhet mint férfi, becslések szerint Európában 20-30% teszi ki a női sportedzőket a fennálló területet pedig férfiak uralják. Nyilvánvalóan sportága válogatja, hogy mely területen erősebbek a nők és hol a férfiak, a tánc, lovaglás, torna irányában sokkal több női edző található ,mint férfi illetve gyakorabban foglalkoznak gyerekekkel a hölgyek mint az urak. 

A média egy másik terület, mely nagyban meghatározza a nők szerepét a sportban, gyakran olyan reklámokat és videókat készítenek, ahol sokkal inkább a szexualitáson vagy a női vonzerőn van a hangsúly nem pedig az adott sportágon, így nem az eredményeket hozzák előtérbe.

A férfi sportok pedig messze nagyobb figyelmet kapnak a médiában mint a női sportágak, ezzel pedig erősítjük a sporton belüli nemi sztereotípiákat. Arról nem is beszélve, hogy sajnos a 2012-es Omlimpián csupán 15%-a volt  nő a sportújságíróknak. Ebből is jól látható, hogy nagyon alacsony a nők szerepe az újságírás ezen területén. 

Milyen megoldásokkal lehetne elősegíteni a nők helyzetét a sportolásban?

Például nem rossz nyilvános vitákat rendezni, mentori képzéseket kiépíteni, politikai iránymutatásokat és társadalmi kutatásokat kezdeményezni, valamint fontos a tudatosságot növelni a nőkben, hogy maradjanak a sport területén. 

Ha tetszett a blogbejegyzésem vagy szívesen olvasgatnál több érdekes rövid összefoglalót, akkor kövesd be az oldalamat vagy keress meg bátran facebookon/instagrammon. Klikk a linkekre.