Milyen is az Észak-Közép Budai Centrum Szent János Kórház és Szakrendelő Intézményében gyakornoknak lenni? Milyen osztályokon voltam és miket láttam? Erről fogok beszámolni nektek bennen a bejegyzésben. 

Bizonyára a legtöbb embernek nem túl jó érzései támadnak, ha a maszkos orvosokra vagy a fehér köpenyes nővérekre gondolnak. Arról nem beszélve, hogy elegendő negatív hírt hallottunk már a Szent János Kórházról, ott volt például az a tavalyi beszámoló, melyet az index osztott meg, hogy karácsony előtt adománygyűjtést indítottak, de idén már azzal kapcsolatban hoztak le egy cikket, hogy a kórházban alázatosan dolgozó szakemberek béréből levonják a kórház területén lévő parkolási díjat. Ezek ellenére én egy másik szemszögből szeretném megvilágítani ezt a kórházat, a végén kiderül kiben milyen érzések keletkeznek a bejegyzés által. Annak érdekében, hogy valami pozitívat is írjak egy hónappal ezelőtt arról számoltak be, hogy több kórház köztük a Szent János is részesül abban a kórházfelújítási programban, melyet nemrég hírdettek ki. 

Tavaly augusztusban elhatároztam, hogy beiratkozom egy gyógymasszőri képzésre, ami szeptemberben el is indult és októberben pedig megkaptuk a gyakorlati órákkal kapcsolatos tájékoztató papírokat, melyen az állt, hogy az iskola főképpen a Szent János Kórházzal áll kapcsolatban, így hát felkerekedtem és elmentem a kórházba bejelentkezni. Megdöbbenésemre első körben egy szuper szakoktatóval találkoztam, aki kézségesen mosolygva és teljes vállszéleséggel segítségemre volt, hogy minden papír (ami kilómétereket tett ki) megfelelően ki legyen töltve. Aztán megbeszéltük, mely napokon és milyen osztályokon kellene heti rendszereséggel 8-órában gyakorlaton részt vennem, még fel is hívta az adott osztályok vezetőit, hogy készüljenek egy gyakornok fogadására. Következő héten már kezdhettem is az újfajta és izgalmas munkát. Mondanom sem kell, milyen lelkesen vártam az első napomat, amit megelőzött egy gyors kitérő, hiszen csak fehér egyenruhába lehet, gyakornokként részt venni az egszségügyben, így előtte beszereztem amire szükségem volt. 

Röviden a Szent János Kórházról: 

2007-ben három fővárosi kórházat vonatak össze (Budai Gyermekkórházat, Szent Margit Kórházat és a Szent János Kórházat), így lett az új neve: Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-Budai Egyesített Kórházai. A kórházat 1887-ben kezdtél el építeni, helyileg viszont a Margit körút és a Hattyú utca sarkán volt megtalálható, viszont régebben a kórházakat összemosták a szegényházakkal, ami azt jelentette, hogy jómódú nemesek tartották fent a gyógyintézmény költségeit.  Később az új Diósároki épültben már röntgen-laboratórium is létesült és 150 ágyat biztosítottak az elme-ideg osztályon. Azóta már sokat fejlődött, hiszen széles spekturmban tudnak fogadni betegeket, ami a kórház felépítésén is megmutatkozik. 

A kórház felépítése: 

Többek közt rendelkezik fekvőbeteg ellátással, járóbetegellátással, központi laboratóriummal, transzfúziós laborral, allergia szakrendelővel, barlangterápiával, tüdőgondozóintézettel és még kápolna is található az intézmény területén. Aki járt már a kórházban az tudhatja, hogy pavilon rendszerű az épületek elhelyezése valamint azt is be kell ismerni, hogy nem túl modernek az épületek, sem a belső termek a felszerelések pedig nem mai butorokból és eszközparkból állnak. 

Milyen osztályokba tudtam betekinteni? 

Amikor elkedztem gyakornokoskodni elöszőr a csecsemő osztályon voltam pár héten keresztül, pozitív volt látni, hogy vidám mesefigurák voltak felfestve a falakra és disney matráciák voltak az ablakokon, hogy a gyerekek számára pozitívabb hatást keltsen a kórházi lét. Nyilvánvalóan a legtöbb szülő aggodalommal és félelemmel érkezett meg minden egyes alaklommal az adott osztályra, hiszen általában valamilyen problémával érkeztek az egészségügyi intézménybe vagy a mentőautó szirénázva hozta a csecsemőket az adott osztályra. Az egyik csecsemő szoba le volt zárva, mert éppen felújítás zajlott abban a teremben, ezt örömmel hallottam, hogy ezek szerint foglalkoznak a kórházzal. Az már picit elkeserített, hogy egy beszélgetésből kiderült a nővérek és orvosok ismerősei (szobafestő mesterek) valamint jó maguk is besegítenek az újításba. 

Későbbiekben betekintést nyerhettem a traumatológia osztályának működésébe is, nah az már egy nagyobb lélegzetvételnek tűnt számomra, hiszen ott minden féle beteggel szembesülhettem, friss amputáltakkal, műtétre várakozokkal és volt alkalom amikor egy éjszaka olyan hajléktalan személyt hoztak be a mentősök, aki totálisan nem volt képben (be volt drogozva). Mit ne mondjak igen nehéz dolguk volt az ápolóknak, hogyan segítsenek a frissen behozott beteg életén úgy ,hogy közben ne erőszakoskodjon, ne kiabáljon, amivel a többi beteget akiknek pihenésre van szüksége megzavarja. Gondolom azt nem kell bemutatnom, hogy sok terem hatalmas 8-10 ágyasak is lehetnek a szobák, bár találkoztam két-három ágyas kórtermekkel is. Többségében a betegek nagy része idősebb korosztály és ha fiatalabbakkal is találkoztam, az ápolók mesélték, hogy egyre gyakoribbak az ifjabbak körében olyan betegségek, amiket régebben nem tudtak diagnosztizálni, illetve kevesebb esetszám létezett belőle. Ilyen volt egy huszonéves crohn-beteg-fiú (emésztőrendszer krónikus betegsége) is akin látszott, hogy csont és bőr, iszonyatosan küzdött, hogy megoldást találjanak az akkori állapotára. 

(gyakorlatom alatt, bevittem a régi kávéfőzőmet az egyik osztályra és örömmel láttam, hogy használják, főképpen fáradság ellen:)

Legizgalmasabbnak talán a sürgősségi osztályt találtam, még soha életemben nem láttam belülről egy ilyen osztály működését, így nekem olyan volt mint a ma született báránynak rácsodálkozni a menetrendre, a szélvész gyors doktorokra és betegszállítókra ahogy jöttek mentek, az orvosok illetve ápolók pedig példátlanul fognak össze egy-egy beteg érdekében. Én úgy láttam, hogy ez a lelke minden osztálynak az ápolók szorgos munkája, hogy az éjszaki műszakban dolgozók éjjel is tisztába teszik azokat, akiknek erre szükségük van és nem hagyják saját ürülékükben a betegeket, átmosdatják őket és ha szépen megkérik az adott nővérét még be is krémezi a beteget. Természetesen hazudék, ha azt mondanám, hogy nem láttam volna olyan személyzetet, aki kevésbé volt lelkes, vagy aki felületesen végezte a munkáját. Ezt más területen is tapasztalhatjuk nem kell az egészségügyi menni. 

Tapasztalataim alapján úgy érzékeltem, hogy a többség szeretetből, tiszteletből és alázattal dolgozik, nélkülük az egész kórház nem működne, tisztán tartották a sebeket, mosolyogtak a betegekre, arról nem beszélve, ha megnézzük a bértáblájukat, bizony nem keresnek olyan fényesen. Nyilván elfáradnak és nekik is lehet rossz napjuk, ahogy mindenki másnak is. Szóval visszatérve a sürgősségire, ott össze kell tartania az orvosnak és az ápolónak is, hiszen volt rá precedens, amikor, hirtelen kivágodott a szoba ajtaja bejöttek a mentősök és hoztak egy férfit aki valószínűleg építkezésen dolgozott, munka közben valahogy a bal combja hátsó felébe bele fúródhatott egy 3-cm-eres vasdarab, természetesen iszonyat fájdalmai voltak és látszott az úriemberen, hogy ember feletti erővel tartotta magát, hogy ne sikítson mint egy gyerek. Gondolhatjuk.. milyen állapotban volt az a nadrág, nagy részét elöntötte a vér. Azonnal többen felugrottak a helyükről, óvatosan levették róla a nadrágot körbe vágták és megnézték pontosan, mit tehetnének a beteg érdekében. Az ápoló pedig minden eszközt fertőtelnítve előkészítve adott az orvos kezébe a seb ellátása érdekében, kerestek egy tetanuszt beadták és szépen tovább küldték az adott osztályra és vizsgálóba. Összeszokott csapatról beszélünk ,ahol néha nevetnek viccelődnek az orvosok és ápolók egymással, ahol ha valaki bizonytalan valamiben felhívja a másik szakembert/munkatársat és tanácsot kér tőle mit tegyen, hogy nyugdot lelkiismerettel végezhesse a munkáját. 

Értelemszerűen megnéztem magamnak a masszőr/rehabilitációs részleget is, ahol ismét nem a szakember minősége, hanem sokkal inkább a körülmények amik elszomorítottak, hiszen egy alagsorban található a masszőri szoba, ami sötét volt és pici. A masszőr viszont annál inkább volt segítőkész és korrekt mindent elmagyarázott és még a szünetében azt is felajánlotta, hogy rövidített óra keretében, de megmasszírozhatom, és ha szeretném ki fogja javítani, ha valamit nem jól csinálok. Én kapva kaptam a lehetőségen és próbáltam legjobb formámat mutatni neki. Voltak akik csak egy két alkalomra jöttek kezelésre és voltak olyan páciensek is, akik vissza jártak, mert hosszabb időre volt szükség a gyógyulásuk érdekében. Átlagosan 20-30 percig tart a masszázs az adott porblémás zónával foglalkozik a masszőr, a legtöbben nagyon hálásak, mert a fájdalom mellett a masszázs végén felüdülésben is részesülnek.

Összegezve azt mondhatom, hogy: Ezekért a pillanatokért megérte gyakornoknak lenni a Szant János Kórházban, mert, megtapasztalhattam, hogy a nehéz körülmények ellenére lelkiismeretesen és keményen dolgoznak a szakemberek, sokszor fáradtan, emberfeletti erővel végig dolgozzák az adott műszakot, ami akár 12-24 órás is lehet. Ha korrekt gyakornok vagy, aki segítőkész és nem úgy állsz hozzá, hogy te vagy az okosabb, akkor biztos vagyok benne, hogy mindenkinek szeretettel segítenek az egészségügyi dolgozók. Arról nem beszélve, hogy egy gyakornoki pozicióban, bizony meg kell mozdulni és amennyire lehetséges a nővérek segítségére kell lenni. Láthattam, hogy a különböző szakemberek nem egymás ellenségei, hanem segítik egymás munkáját, hogy lehetőleg gördülékenyen folyon az adott rendelés vagy osztály mentrendje. Sokan vannak, akik zsörtöldőnek, vagy akár fenyegetően beszélnek az ápolókkal vagy orvoskkal a váróban, mert azt látják, hogy lassú az ellátás, ilyenkor azt is figyelembe kell venni, hogy a legtöbb osztályon hiány van ápolókból, orvosokból ezeknek következtében nekik is nehezebb és fárasztóbb végigcsinálni az adott műszakot. Azt gondolom, egyik oldalon se könnyű: betegnek lenni kontra az egészségügyben dolgozni, ez tény, az ember kapkodva, fájdalommal érkezik meg a kórházba, biztos mindenki legalább egyszer az életében, már átélte ezt a helyzetet. Viszont gondoljunk arra, hogy az egészségügyi szakemberek, arra tették fel az életünket, hogy segítsenek ott, ahol tudnak a klienseknek, hogy boldogabb és fájdalommentesebben életet élhessenek. :)