"Mert a tánc mindenkié"...

Tóth Sára-TáncRehabilitáció

Miért hasznos iskolák számára az integratív táncterápia?

2019. január 06. - TáncRehabilitáció

Decemberben táncterápiás foglalkozást tartottam a Radnóti Gimnáziumban! Miután szerepeltem a Heti Naplóban, Sváby András  műsorában felhívtak telefonon, hogy tartanának egy érzékenyítő napot az iskolában és szeretnék, hogy az én terápiám is jelen legyen ezen a napon. Így ez a blog arról fog szólni milyen is gyerekek között az integratív terápia. :) 

Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek megbeszéltük az időpontot, majd alig vártam, hogy elérkezzen a nagy nap. Az ötödikes osztályt kaptam meg, jó sokan voltak a gyerekek kb 30-an. A testnevelő teremben találkoztunk a csoporttal, amit a klasszikus értelemben kell elképzelnünk hatalmas terem lelátóval, kosár valamit a focipályavonal felfestésével. 

47325001_1982935981774972_4926977836754927616_o.jpg

Van egy nagyon kedves barátnőm a Sárai Rita, aki egyben munkatárs is bár ezt mindig furcsa kimondani, mert szerintem barátságból és a szakma iránti szerelmünkből tudunk jól együtt dolgozni. :) Neki is van egy saját alapítványa a Gördülő, így nem áll távol tőle a táncművészet világa. Nem is tudom...évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg egy rendezvény kapcsán és azóta is jóban vagyunk. Következésképpen együtt mentünk órát tartani, már a kocsiban nevetve, jókat beszélgetve ültünk, (sokan úgy gondolják a segítséggel élő emberek nem boldogok vagy nem lehetnek ugyanolyan problémájuk időnként mint másoknak?) Dehogynem! Például jó érzés Rita mellett feltöltődni ő tele van energiával:) Mikor megérkeztünk berendezkedtünk a terembe, majd vártuk a kezdés időpontját. Mi szeretünk időben megérkezni és nyugodtan átgondolni mi hogyan is fog zajlódni. 

47421260_1982936451774925_320002375249035264_o.jpg

Aztán elkezdtük a foglalkozást, először Rita tartott egy szoló bemutatót:  kerekesszékes táncot, később körbe ültünk és bemutatkoztunk egymásnak majd elmeséltem, hogyan kell elképzelniük a következő 60 percet. Vittem magammal kerekes széket, sálat és mindenféle izgalmas eszközt, amit kipróbálhattak, hiszen ez is az érzékenyítés része. Majd belecsaptunk a sűrűjébe, volt kontakt, improvizáció, páros feladat, egyéni,csoportos, minden ami kell. Csapatépítő feladat, illetve olyan is ahol közösen kelett alkotni mini koreográfiákat. Látni lehetett ahogy oldódnak a gyerekek. Ebben a korban teljesen normális, hogy a fiúk és a lányok külön szeretnének dolgozni, nem keverednek a nemek, hatalmas sikerélménynek élem meg, hogy az óra felénél kezdtek vegyülni a gyerekek, mintha hirtelen megszűnt volna az a gát, hogy az egyik lány és hosszúhajú a másik fiú és rövid. Az elején félénkek voltak és nem mertek Ritához érni, hiszen ez nem megszokott, hogy egy sérült emberhez hozzáérünk vagy hogy beszélgethetnek vele csak úgy szabadon. Természetesen a legvégén feltehettek mindenféle kérdést és próbáltuk a tabukat és kínos kérdéseket feszegetni közösen. :) Majd elmeséltem nekik, hogy miért tartom fontosnak ezt a terápiát és a munkámat. Ebben a kis facebookos-videóban belepillanthattok az óra izgalmasabb momentumaiba. Itt pedig éppen a páros feladatot végezték a gyerekek. :) ( Sajnos a nagy izgalomban a multitasking képességemet meghaladta, (hogy egyszerre több dolgot csináljak: videót elindítsam, az órát vezessem) és helyesen kimondjam az iskola nevét...nos ez nem sikerült. Most itt szeretném kihangsúlyozni, ez a Radnóti Gimnázium volt. :) Legközelebb jobban sikerül, végülis a jó pap is holtig tanul. :) 

47382982_1982936418441595_1089432082561630208_n.jpg

Jó átélni, hogy a gyerekek általában mernek kérdezni és kíváncsiak sok mindenre, a világra az embertársainkra stb. Óra végén megkérdeztük, hogyan érezték magukat? Mire azt a választ kaptuk, hogy hasznos volt és köszönik szépen érdekes volt a terápia. :) Valaki azt mondta, még sose ült bele kerekes székbe, de mostmár tudja nem könnyű hajtani és közlekedni vele. Valakibe megfogalmazódott a kérdés vajon, hogyan jutnak be lépcsős vagy szűk terekbe a kerekes székesek? Látni lehetett a fiatalokon, hogy gondolkoznak és hatást gyakoroltunk az érzéseikre is. :) Szerintem ez egy közös út volt, mi is tanultunk tőlük például, hogy maradjunk kiváncsiak a világegyetemre és ők is tőlünk. 

Ennél nagyobb sikert és örömöt el se tudok képzelni, azthiszem volt értelme ennek az órának és még több iskolának szüksége lenne, hogy ilyen foglalkozásokba részesítse a következő generációt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://tancrehabilitacio.blog.hu/api/trackback/id/tr9914522982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása