Ebben a bejegyzésben szeretnék nektek egy kis képet mutatni arról, hogy az idősek pontosan mit is élnek át, hála a jelenlegi pandémiának. 

Tehát a szomorú helyzet az, hogy lassan egy éve, hogy nem lehet látogatni az otthonokat a megszokott körülmények közt, sok otthonban például csak csomagokat lehet leadni, máshol egy erre a célra kialakított "találkozós" szobában lehet a családtagoknak találkozniuk maszkban-távolságot tartva az előírásoknak megfelelően, valamint a szobát utána természetesen ózonnal kifertőtlenítik.

Vannak, akik jobbnak találják, ha nem is találkoznak nagyon a családtagjaikkal ( idősekkel akik otthonban laknak), hogy nehogy valami baj történjen és esetleg ő vigye rá a szerettére ezt a rettegett vírust. A legtöbb otthonban a lakók az utcát sem láttak egy éve, így ennek köszönhetően ugyan azokkal a dolgozókkal (ápolókkal, orvosokkal találkoznak nap mint nap) nem nehéz kitalálni, hogy ez nagyon egyhangú, nyomott és depresszív, mentálisan pedig beszűkült állapotot gerjeszt a szervezetben. Nagy rá az esély, hogy az idősek feleslegesnek érezzék magukat, ezáltal betegségeket gyorsítanak fel vagy hoznak felszínre. Régebben voltak előadások az otthonokban, volt lehetőség fodrászt, manikűröst fogadni, amit főképpen nem urizálásból szükséges az ő esetükben, hanem azért, mert nyolcvan évesen egy lábkörömvágás nem olyan egyszerű mint ahogyan azt elsőre gondoljuk.

Szóval amikor mi elkezdünk nyavajogni, hogy nem tudok moziba járni vagy fodrászhoz, hogy egyszerűen megigazítsuk a frizuránkat, akkor picit gondoljunk bele, hogy más az egészségét fenntartani nem tudja ebben a jelenlegi helyzetben.

Az teljesen normális, hogy aggódunk szeretteinkért, szüleinkért, nagyszüleinkért, sokakban felmerül a kérdés, hogy hogyan tudja megvédeni családtagjait mindamellett, hogy fenntartja velük a kapcsolatot?! Manapság tömérdek kutatás bizonyította, hogy ott ahol a generációk sok időt töltenek együtt ott javul az idősebbek mentális és fizikai állapota, valamint hosszabb ideig maradnak közöttünk. Bizonytalan időkben a félelem és aggodalom előtör és akár napi szinten rányomja a hangulatunkra a bélyegét, viszont a jó hír hogy sokat segíthet, ha megpróbáljuk a napos oldalát nézni a dolgoknak, például mindenféle kommunikációs eszköz kezelését megtanítunk a családtagjaiknak számára, hogy megkönnyítsük a jelenlegi helyzetet és boldogságot vigyünk az egész család életébe manapság ott van a :

1. skype
2. facetime
3. zoom
4. közösségi média
5. e-mail
6. MMS-képküldés stb

A legnagyobb probléma talán az, hogy az idősek feleslegesnek érzik magukat és mérhetetlenül nagy szomorúság tör rájunk köszönhetően annak, hogy még kevesebbet látják szeretteiket. Nyilvánvalóan mindannyiunk élete megváltozott, viszont nekik sokkal nehezebb alkalmazkodniuk, ehhez az új állapothoz, a kor előrehaladtának köszönhetően már nem olyan rugalmasak és a megszokás a napirutin szokta segíteni a mindennapjaikat, ami teljesen felborult a pandémiának köszönhetően.            Így sokkal több türelemre és törődére van szükségük. A fertőzéstől való félelem a szeretteinktől való távolságtartás az anyagi veszteségek és az hogy megváltozott teljesen az életünk, stresszt idéz elő a szervezetben. Szerencsére mindenre van megoldás, ha olyan dolgokkal foglalkozunk ami által boldogságot viszünk magunk és mások a szeretteink életébe az is sokat lendíthet minket egy boldogabb és kevesebb betegséggel járó irányba. Ha távolságból is az ablakon vagy az üvegajtón keresztül "találkozunk" családunkkal az jótékony hatást gyakorol az unokákra és a nagyszülőkre is, hiszen a kapcsolat ennek köszönhetően nem törik meg és a gyerekek megtanulhatják a gondoskodás és a törődés ezen formáját is, vagyis hogy mindent meg lehet oldani és nem szabad beletespedni egy helyzetbe és kedvtelenül lemondani családtagjainkról. Ha van rá lehetőségünk olyan praktikákat is bevethetünk mint például, hogy telefonon felhívjuk az idősebb családtagjainkat és megnézünk közösen egy műsort és arról beszélgetünk, vagy megosztjuk velük mi történt velünk aznap, megkérdezzük mire lenne szükségük és amit lehet azt beadjuk az otthonba, ha már találkozni nem lehet.    

                                                                                                                                                                                                               Bár a karantén nem újkeletű és a társadalmak a történelem folyamán többször is bevezettek elszigetelő intézkedéseket, mégis évezredek óta nem kellett ezzel szembenéznünk, így a 21. századra ezek homályba vesztek. Itt az idő, hogy pozitív fordulatot vegyen az életünk és a családunknak valamint magunknak is kialakítsunk új rutinokat, péládul heti rendszereséggel egy megadott időben felhívjuk a szülőket-nagyszülőket, annak érdekében hogy mindendenkinek egy kicsit szebb és boldogabb legyen a napja.