Ez a poszt a köszönetről fog szólni, illetve arról, hogy mennyire megörültem azon a bizonyos napon.
Pontosan január 22.-én kedden, mint minden nap aznap is a rutinfeladataimmal voltam elfoglalva, (tanulással különböző képzésekre, marketing szerkesztése a socialmédia oldalakra és az alapítvány ügyes bajos dolgaival, mint pl: a könyvelővel való találkozás és beszélgetés) merthogy a különböző rehabilitációs órák mellett ezekkel is foglalkoznom kell. Egyszer csak kaptam egy üzenetet az egyik kedves barátomtól- aki egyben a tanárom/mesterem volt, Pétertől. Ő masszőr, aki egyben oktató is, tőle tanulhattam a svéd és relaxációs masszázs technikáját. Sokat tanulhattam tőle, igazi jókedéjű mosolygos személy és szeretetteljesen áll a hivatásához. Tehár írt nekem egy üzenetet, mely így szólt: Gratulálok az indexesblogposzthoz.
Őszintén, hírtelen azt se tudtam, hogy miről beszél, majd küldött nekem egy printscrean-t a telefonjáról. Ekkor tudatosult bennem, hogy elértem a kis vágyamat, szerepelhettem az Index-en az írásommal. Pontosan másfél éve vezetem a TáncRehabilitációs oldal blogját, sose felejtem el az első bejegyzésemet írva mesélte nekem egy ismerősöm, hogy: -" Sára! Ha nagyon jót írsz, ugye tudsz róla, hogy kikerülhetsz az inex-oldalára is?" Ekkor vigyorogtam mint a vadalma és úgy éreztem alig várom, hogy bekövetekezzen ez a pillanat.
Aztán teltek múltak a napok a hetek a hónapok és tovább dolgoztam, illetve a blogolgomon is munkálkodtam, hogy egyre színvonalasabb és izgalmasabb írásokkal jelenhessenk meg az olvasók számára. Már nem az járt a fejemben, hogy vajon mikor jelenek meg az indexen. Viszont volt egy cél amit kitűzhettem és amiért küzdhettem minden egyes írásnál.
Természetesen felmentem én is a hírportál oldalára és láthattam a saját szememmel is, hogy ez tényleg bekövetkezett. Nagyon boldog voltam és úgy éreztem hogy örömömben a vérnoymásom felment vagy 150-re. :) Természetesen egyből megosztottam a hírt azokkal, akik közel állnak hozzám és fontosak számomra, szerettem volna hogy együtt örüljenek velem. 
Szeretném megköszönni a blog.hu-nak és az Indexnek, hiszen mégis csak ők ítélték meg, hogy az OORI-s cikkem megérett az Index felületére. Aztán beléptem és megnéztem mennyi nézetséget hozott az index...el se akartam hinni, akik a nulláról építik fel a karrierjüket ők biztosan tudják, hogy ez sokat jelent hiszen az elején 1-2-3. ember olvasgatta a blogomat. :)
Akik szokták olvasni a blogomat vagy követik a facebbokomat nekik nem lesz újsonság, hogy számomra ez igen is nagy szó és mérföldkőnek könyvelhetem el.
Hogy miért?
Mert háromszoros diszem van, vagyis diszlexiás, diszgáfiás és diszkalkuliás vagyok. Ezt legegyszerűbben úgy tudom megfogalmazni számotokra, hogy nehezen megy a tanulás, bár azért sikerült egy diplomát összehoznom és most küzdök a másodikért. :) Így gondolhatjátok, hogy megírni egy blogot nem két perc és nyilvánvalóan lektoráltatom másokkal, hogy tökéletes legyen. Sok energiába kerül, de ez a visszajelzés mindent elmondott nekem. Van értelme blogolnom, hogy eljutassam sok-sok emberhez a küldetésemet és célomat, a rehabilitációt és egészséget. Köszönöm szépen, hogy ebben a segítségemre voltatok.
