Ismét meg kell osztanom veletek egy izgalmas történetet. Annyira vártam, hogy leírhassam, milyen újdonság történt velem és az alapítvánnyal.
De menjünk csak vissza az elejére, miért jutottam el a légitársasághoz?
A sztori ott kezdődik, hogy nem olyan régen februárban a Zero Konferencián megismerkedhettem az Acces Izrael nevezetű nonprofit szervezettel. Fő profiljuk, hogy segítsék az akadálymentesítést idősek és fogyatékos emberek számára, valamint az ő életminőségük javítása.
Ezen a ferbuári konfin rengeteg kiállítóval és érdekes előadóval találkozhatott az ember. Ismertek milyen vagyok, nyitott, érdeklődő és általában mindenre szemérmetlenül rákérdezek. Oda keveredtem az Access Israel pultjához is és érdeklődően szemléltem, hogy milyen érzékenyítő-akadálypályát hoztak magukkal (amit kerekesszékkel ki lehetett próbálni) beszélgettünk az érzékenyítésről, a még előttünk álló feladatokról és arról mik az én terveim.
Egyszer csak megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem elmenni a következő konferenciára, mert ők szívesen látnának engem és a kis alapítványomat május 23-tól 27-ig Az Access Israel 7.megrenezésre kerülő nemzetközi konferenciáján. Ekkor földbe gyökeredzett a lábam, nem akartam elhinni a hallottakat. Szerintük is fontos a nemzetközi összefogás és networking. Ott álltunk az ENSZ épületében Bécsben és még be se fejeződött az egyik konferencia, mikor már a következőre initválást kaptam és nem is akárhova, Izraelbe. :)) Gyorsan e-mailt cseréltünk kaptam egy kis prospektust majd közölték, hogy :-"keep in touch".
És, hogyan jött képbe az ELAL?
Eltelt egy kis idő, majd emailben jelentkeztem az Izraeli konferenciára. Megkerestem az összes légitársaságot, aki indit közvetlen Budapest-Tel Aviv járatot és bekopogtattam az irodákba, hogy tudnának-e támogatni, de azt kell mondjam, hogy sajnos szinte az összes elutasítóan reagált, vagy sajnálkozóan közölték velem, hogy nem tudnak segíteni. Egyetlen egy légitársaság volt, akik nyitottan regáltak a 150 cm-es nagy hajasbabára. :)) Megkérdeztem, hogy esetleg leírhatom e az igazgató úrnak, hogy pontosan miért lenne szükségem támogatásra. Ekkora mosolyogtak rám a társaság irodájában dolgozók és leírták egy papírra az igazgató e-mail cimét.
Megosztottam őszintén, hogy egy kis alapítványt próbálok vezetni, mellette órákat tartok és szeretnék nemzetközi kapcsolatokat is, mert hiszek abban, hogy egy a cél egy élhetőbb és akadálymentesebb világot teremteni. Az előzmények után nagyon meglepődtem és közben hihetelen boldogság és melegség töltötte be a szívemet, amikor vissza írta nekem az igazgató úr Váradi János, hogy szeretne többet megtudni az alapítványról és rólam menjek be és beszélgessünk el az irodájában.
Azt azért nem állíthatom, hogy kicsit se izgultam azon a bizonyos napon, hogy én most találkozom a Magyarországi vezetőséggel, aki az ELAL-légitársaság igazgatója, persze az ember próbál úgy csinálni, mintha egyáltalán nem izgulna. Én olyankor szoktam valamit kiborítani vagy elrontani... de ez egy másik gondolat. Elbeszélgettünk és tetszett neki az ahogyan küzdök. Elmondta, hogy ő olyant szeretne támogatni, akik meggyőződésből és hittel, szeretetből képviselnek egy alapítványt. Aztán érezhette, hogy én hasonló kaliberű vagyok mint amire ő gondol. Bemutatta nekem a jobb kezét és egyben kollégáját Zucker Fenyő Editet, aki nagyon megörült és az első gondolat, ami eszébe jutott az volt, hogy.
Ugye tudod, hogy tőlünk nem áll távol a tánc, láttad, hogy nemrég volt egy flashmobos megmozdulásunk a repülőtéren? Facbookon is megosztottuk. :)
Ekkor végre feloldódtam, mert érezhettem, hogy hasonlóképpen fontosnak tartják a mozgást, művészetet, valamint önkifejezést. Amikor megállapodtunk képzeljétek, arra a napra eljött velem az alapítvány fotósa is és csináltunk profi képeket az Igazgató Úrral és Edittel. Szerintem nagyon szuper, hogy erre is nyitottak voltak. 
Később rájöttem, hogy nem kell félnem Váradi Úrtól, mert egy nagyon jószívű ember és kiváló vezető. Aztán párat pillantottam és már eljött a nagy nap az utazás, még soha nem jártam előtte Izraelben, így nem csak a konferencia miatt voltam izgatott, hanem azért is mert egy olyan földre igyekeztem ahol még sose jártam.
Számoltam vissza a napokat, hogy mikor van az indulás, aztán pedig már a felhők felett jártam a világ egyik legbiztonságosabb gépével. Én szeretek utazni és felspannolt állapotba tudok kerülni a le föl szállásnál, tudjátok amikor az ember pocakja liftezik. Megosztottam a facebook oldalamon még azt is, hogy melyik géppel utaztam és milyen más Boeing-ek szerepelnek az ELAL -repertoárjában. 
Nagyon sok köszönettel tartozom a légitársaságnak és a vezetőségnek Zucker Fenyő Editnek és Váradi Jánosnak úrnak. Nélkülük nem teljesülhetett volna be egy álom, hogy Izraelben egy nemzetközi konferencián reprezentálhassam Magyarországot és azt az eszmét, hogy a tánc mindenkié.
Köszönöm neked ELAL
