"Mert a tánc mindenkié"...

Tóth Sára-TáncRehabilitáció

Sára és a Marie Claire

2019. szeptember 04. - TáncRehabilitáció

marie-claire.png

 

Eltelt másfél év azóta, hogy megjelentem ebben az újságban, pontosítva a lap online felületén. :)              Sose felejtem el...alig vártam, hogy felbukkanjon a weboldalon a cím: "Mindenkinek joga a tánc öröme"    Már a cím is nagyon tetszett, és ötletesnek találtam. Egy idézet volt mely az én számból hangzott el és kiemelte Lívia, ezt tette be címnek. A gondolatot pedig nem magamtól idéztem, hanem egy nagyon kedves jogász barátomtól Ádámtól, aki azt mondta:

69614848_492898848212361_6817807944386609152_n.jpg

 

 Sára! Te megteremted az embereknek, hogy a tánc örömét átélhessék, hiszen, ehhez mindenkinek joga van.

 MIlyen igaza volt Ádámnak, jelenleg Brüsszelben dolgozik mint jogász, így az ő szavaira igen is adok.

De térjünk csak vissza a lényegre, szóval ott ültem a gép előtt este 7-lehetett és vártam, hogy a főoldalon megjelenjen az új cikk, melyet Czank Lívia alkotott. Igen az a Czank Lívia, aki a Függöny Mögött Balett titkos világa című könyvet írta, és igen az a Czank Lívia, aki a mai napig bejár a Magyar Táncművészeti Főiskolára és hihetetlen odaadással, valamint munkamorállal fotózza a táncművészeket, illetve igazán színvonalas, hithű cikkeket ír a Főiskola növendékeiről.

ke_pek.jpg

A MI történetünk hogyan kezdődött? Nem az a tipikus story, amit elsőre gondolnának az emberek. Biztos megkerestem és ráírtam? Vagy netán volt kapcsolatom a Marie Claire-hez?                                                              Egyik sem fedi fel az eredeti történetet, ugyanis 2017-ben jelent meg a Corvina Kiadó által az első balettos könyve, majd 2018- áprilisán könyvhetet tartottak a Millenáris parkban, ahova természetesen Czank Lívia is elment dedikálni a könyvét. De kanyarodjunk vissza picit előrébb, mielőtt lett volna a könyvhét, ő meghirdetett egy játékot az instagram oldalán, melyben azt kérte, hogy aki szeretne tőle nyerni egy dedikált könyvet, az írja le, hogy miért szeret táncolni? Ekkor én őszintén leírtam neki, hogy azért szeretek táncolni, mert tánctanárrá váltam és küldetésem az lett, hogy a fogyatékossággal élők/sérültek is megtapasztalhassák a tánc örömét és ez nekem mindennél többet jelent. Másnap sorsolt is, mondanom sem kell, hogy sokan indultunk az áhított könyvért, majd egyszer csak kiírta, hogy engem választott és rám írt privát üzenetben, megnyitottam és megkérdezte, hogy eltudok e menni a könyvhétre.

69613332_351781412373487_7612365396519157760_n.jpg

Ott volt a helyem, már csak azért is, mert diszlexiám ellenére szeretek olvasni, lehet hogy lassabban olvasok a mai napig mint egy átlagos ember, mégis falom a könyveket. Szóval eljött a nagy nap, szépen felöltöztem megadtam a módját, hogy találkozhatok azzal a szerzővel, akivel minden táncművész és tánctanár szívesen találkozna.  A könyvhetet nem kell szerintem bemutatnom, sokan vannak hatalmas könyvhegyek és érdekes, valamint fontos emberek egy helyen, ennél jobb helyre nem is mehettem volna. Megtaláltam Czank Líviát a standjánál- Most is mint mindig gyönyörű, ápolt megjelenése és kedves kisugárzása volt. Bemutatkoztunk egymásnak, majd leemelt egy könyvet a kupacról, friss volt szinte ropogott, kinyitototta az első oldalon és dedikálta nekem. 

Nagyon hálás vagyok ezért a mai napig és nagy becsbe tartom a könyvét az íróasztalomon tárolom a laptop mellett. Így sokszor pillanthatok rá, számtalanszor eszembe jutnak belőle részletek:, például az, ahogyan megtudta szólítani az Operaház szólótáncosait és a kartáncosokat. Ugyan olyan mélyen és kiváncsisággal hallgathatta, hiszen minden egyes interjú érzelmekről szól. Ahogyan megosztják a táncosok a valóságot, hogy mennyi lemondással jár az Operaház tagjának lenni, milyen indítatás vezette a 3-4-5 éves gyerekeket, hogy szólótáncos karrierre térjenek.

Aztán elkezdtünk beszélgetni az asztala mellett és felajánlotta, hogy szívesen írna egy cikket a táncnak ezen aspektusáról.  Úgy megörültem ennek a mondatának, majd kiugrott a szívem a helyéről, úgy éreztem, hogy összeszorul a gyomrom és hírtelen azt sem tudtam hol vagyok. Mondta, hogy majd még ír nekem és megbeszéljük a részleteket így elbucsúztunk egymástól. A következő pillanatban már el is vesztem az izgalmas és érdekes friss könyvek birodalmában. Este haza értem és már el is kezdtem bújni a könyvét, a friss lapokat és a benne rejlő fekete fehér képeket.

Pár hét múlva rám írt és leleveleztük a találkozónkat, beültünk egy kellemes kávézóba az Operaháztól nem messze. Azt mondta sokat jár oda mikor éppen írja a könyveit, szereti azt a helyet. Ismét rendkívül kedves volt és figyelmes, azt gondolom, hogy nagyon precízen végzi a munkáját. Sok kérdést tett fel, valamint időnként más-korábbi interjújából idézet táncművészektől és ismertebb emberektől, amikor egy-egy összefüggést szerettem volna elmagyarázni és felszínre hozni. Látszott rajta, hogy teljes mértékben jártas a témában és egy igazi szakemberrel állok szemben, majd egyre mélyebben beszélgettünk és ez lett belőle. (cikk linkje, katt ide) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tancrehabilitacio.blog.hu/api/trackback/id/tr9915037830

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása