Vasárnap nem csak a Lánchíd, hanem a Szabadság szobor is rózsaszínben pompázott.                            Ennek meglehetősen nyomós oka volt, nem más mint, hogy a mellrák elleni küzdelemre és a szűrővizsgálatok fontosságára felhívják a figyelmet. Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület 2002-óta szervez hídsétát és azt megelőzően konferenciát, melynek fő célja, hogy érthetően úgynevezett hétköznapi nyelven is elérhetőek legyenek a tudományos tartalmú értekezések a témával kapcsolatban. Hiszen mindenkinek joga van tudni, hogy az adott betegség, amivel küzd milyen nehézségeket és megoldásokat rejt magában. 17-éve még sokkal kevesebbet beszéltünk erről, pedig roppant fontos, és nem gondolkozhatunk úgy róla, hogy velünk ez meg se történhet. A baj sokszor hírtelen, váratlanul következik be. Az idei 2019-es eseményen én is részt vettem és ezt szeretném megosztani veletek a következő írásomban. Az utóbbi 3-évben szinte minden alkalommal részese lehettem a rendezvényeknek valamilyen fomrában,általában kisebb önkéntes feladtokat láttam el. Idén viszont nagy fordulóponthoz érkeztünk.

Megkértek, hogy koreografáljam meg és vezessem le a flashmobot, mellyel megleptük a támogatókat, érdeklődőket és érintetteket. Nagy megtiszteltetés volt amikor Jó Marianna és Báródi Edit a főszervezők, felkértek erre a nemes feladatra. Telefonon egyeztettük és természetesesen nagy örömmel és széles mosollyal mondtam hatalmas IGENT-a feladatra. Már ismernek és tudják, hogy táncterapeuta vagyok, évek óta foglalkozom a tánc világával és az egészséges élettel. Így ennél testhezállóbb önkéntes feladattal nem is bízhattak volna meg. Kiválasztották a zenét Katy Perry Fireworks című dalát. Elkezdtem hallgatni a dalt és sorra születtek meg a fejemben a mozdulatok, majd egyszer csak úgy éreztem ez nem elegendő...valami hiányzik....és beugrott a színes rózsaszín pom-ponok. :) Aztán mire észbe kaptam már ott tartottunk, hogy egy közös facbookos csoportban azt beszéltük, hogy hányan tudnának eljönni a közös táncpróbáinkra és begyakorolni egy komplett koreográfiát.Mint tánctanár nem mondanám, hogy ne lett volna bennem egy kis félsz, dehogynem! :) Vajon kellően egyszerűre sikerült a koreográfia vajon tetszeni fog nekik? Hiszen ezek mind szempontok, ha az én feladatomat vesszük figyelembe.Lebeszéltük a találkozót és elkezdtünk gyakorolni, szeptember elején még kicsit melegebb volt az időjárás,így a Margitsziget tökéletesnek bizonyult a közös táncolásra-gyakorolásra. Azt gondolom, hogy sok energiát-időt tettek a felkészülésbe a csajok. Nyilván mindenkinek megvan a maga kis élete, család, gyerekek, munka, ezek mellett kevés idő jut a táncórák élvezésére. Mégis eljöttek és gyakoroltak ezt nagyon tisztelem bennünk, akik pedig vidékiek vagy mégse tudtak eljönni arra az időpontra ami a többségnek megfelelő volt, nos a számukra is találtunk egy megoldást, felvettük videóra és a közös csoportunkban körbe is osztották, hogy megtudják tanulni az esemény napjára.  A szervezők még a föld védésére is figyeltek, így papír pom-ponokat vásároltak a flashmob színesítéséhez.Hogyan is nézett ki a Rendezvény?                                                                                                                      Elöszőr a Magyar Tudományos Akadémián előadásokat hallhattak az érdeklődök, szűrésekkel, a rákkutatás eredményeivel  kapcsolatban valamint még az egészséges életről és a testmozgás fontosságáról is beszéltek. Mindezek mellett pedig a Széchenyi István téren egy hatalmas vásznon grafitit festettek természetesen a hídsétát eleveítették fel. Végezetül pedig Körtvélyes Éva újságírói díjat adtak át a konferencia zárásaképpen. 

Széchenyi István téren egyszer csak minden rózsaszínbe borult,világító rózsaszín karkötökkel, rózsaszín polókban, rózsaszín lufikkal, órás kitűzővel ( hiszen az idő mindig is fontos tényező minden daganatos betegségnél) és rózsaszín kis zászlók százait is láthattuk a hídon sétálók kezében, melyre rá írták,a legfontosabb tudnivalókat az emlődaganattal kapcsolatban. 

Aztán 6:00-tól egyre forróbb lett a hangulat, elkezdtek gyülekezni a téren az emberek, megvártuk míg az utolsó előadó is kijött az Akadémiáról és nekiveselkedtünk, bíztattuk a lányokat, hogy álljanak előre azok, akik ismerik a koreográfiát majd megszólalt a jól ismert zene. Elkezdtünk táncolni és arra lettem figyelmes, hogy mikor már második alkalommal kezdtük el a koreográfiát táncolni, hogy minél több embert bevonjunk egyszer csak elkezdtek hangosan huhogni a lányok és egyhelyben feltartott karrokkal ugráltak,sikítottak és csak élvezték a zenét a mozdulatokat és azt, hogy ez a nap bizony róluk szól.   Arról, hogy MINDEN NŐ SZÁMÍT!