Időnként szoktam olyan blogbejegyzéseket kreálni, melyek nem a munkásságomról vagy az egészséges életmódról (esetleg az idősek mozgás és táncterápiájáról szól), hanem sokkal inkább arról, hogy az életem bizonyos szakaszait megosszam veletek. Ez egy cikk sorozat lesz melynek az első részét olvashatjátok. :)
És, hogy miért is csinálom mindezt?
"- Azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz és jobban belelássatok, abba miért is csinálom azt ami a hivatásom, mert ez nekem több mint munka, ez szerelem. :) Szerintem az ember amikor megtalálja, azt hogy pontosan mivel is szeretne foglalkozni napokon, heteken, éveke át, annak nagyon sok köze van, ahhoz hogyan nő fel és milyen élmények érték őt az élete folyamán."
Szóval ebben a bejegyzésben szeretném megosztani veletek, hogy pontosan mi is az a PhirenAmenca és mit csináltam velük. Ez a szervezet egy életre szóló élményt adott számomra, amit mindenképpen szeretnék bemutatni nektek.
De kezdjük a legelején, mit jelent az a szó, hogy PhirenAmenca és milyen nyelvhez tartozik? Az mindenkinek feltűnhet, hogy ez nem magyarul van leírva és kevés esély van arra, hogy valaha is hallottuk ezt a szót valahol.
Cigány nyelven azt jelenti, hogy: -" Gyere, járj velünk." Ez egy nemzetközi önkéntes hálózat, melynek fő célja, hogy megteremtse a tiszteletet a romák és nem romák között. Ezen kívül egy másik fontos eleme a PhirenAmencának, hogy önkénteseket fogadnak és önkénteseket küldenek más cigány-nemzetközi szervezetekhez, így esélyt teremtenek, hogy a roma és nem roma fiatalok utazhassanak, tanulhassanak, világot láthassanak, valamint a cigány kultúrában és kérdéskörökben elmélyüljenek. A szervezetet azért hívták életre, hogy a sztereotípiákat és a rasszizmust leküzdje, valamint lehetőséget biztosítson a fiatalok számára, hogy non formális oktatásban részesüljenek, párbeszédet kezdeményezzenek és szerepet vállaljanak. Olyan hatalmas eseményeket lehet a PhirenAmenca nevéhez kötni, mint például, 2012-ben a Budapesti Európai Ifjúsági Központban a rasszizmus speciális formájának leküzdésével kapcsolatban rendeztek egy rendezvényt, illetve a szervezet önkénteseinek és oktatóinak tréninget tartottak, hogy felkészítsék őket arra, hogy professzionális szinten foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. De példának okáért 2015-ben Európai Roma Ifjúsági Fórumot rendeztek, ahol a legfőbb cél az volt, hogy a roma kérdéseket a fiatalok problémáin és gondolatain keresztül megjelenítsék. Kolozsváron Romániában, ahol egy hatalmas szeméttelep található kitelepítettek roma családokat a szemétdombhoz, oda demonstrációt szervezetek több mint 10-országból 150 önkéntes fiatal jelent meg, hogy hallassák hangjukat és kifejezzék nem tetszésüket az üggyel kapcsolatban. Szóval ilyen és ehhez hasonló eseményeket, oktatásokat szervez a PhirenAmenca.
Hogyan ismertem meg a szervezetet?
2014-et írunk, amikor egyszer csak kaptam egy telefon hívást....mindig ez a telefon (tudjátok több esemény kezdődött így az írásaim között), de hát mit tehetünk, ha ez így igaz. Ismét egy telefonhívással kezdődött minden, egy volt főiskolai társam felhívott, hogy segítenék-e neki mert egy táborban éppen tréner és segítségre lenne szüksége művészeti vonalon. Aki ismer az pontosan tudja mit válaszoltam... Azt hogy hogyne segítenék, így a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy nyáron a 40-fokban Csillebérc tetején egy nemzetközi táborban vagyok, több mint 30 fiatallal, akik között voltak, franciák, németek, olaszok, románok, osztrákok és persze volt közöttük német roma, olasz roma, francia roma és nem romák is. Amikor megláttam a csapatatot őszintén számomra nem volt egyértelmű, hogy kinézet alapján ki roma és ki nem, de szerintem ez így normális. Aztán szépen beletanultam a tábor rutinjába, ,hogy mikor van a reggeli, az ebéd és milyen programok lesznek a hétre. Arra kértek, hogy esetleg egy táncos-flashmobot összeraknék-e a résztvevők számára. Nagyon megörültem ennek a felkérésnek és egyben lehetőségnek, hogy bemutatkozzam egy ilyen esemény keretein belül. Azon a nyáron jöttem haza Bécsből, ahol egy Nemzetközi Integratív Táncterapeutai képzést végeztem el, így nagy örömmel vetettem bele magamat a munkába. Azt tanította nekem a tánctanárom vagy ahogyan szakmai körökbe hívjuk a mesterem, hogy ezt a módszert nem csak úgy lehet használni, hogy fogyatékossággal élők és nem fogyatékossággal élők számára, ( a mozgás és a tánc(kontakt improvizáció által) ledönthetőek az előítélet falai és megtapasztalhatják oda- vissza a résztvevők, hogy egyik ember se olyan különböző a másiktól, hiszen elsősorban mind emberek vagyunk. Így bizonyosságot szerezhettem arról, hogy a mesterem igazat mondott, ezt a módszert (táncterápiát) igen is lehet alkalmazni romák és nem romák érzékenyítésére is.
Tehát kapva kaptam a lehetőségen, hogy szakmázzak egy kicsit. Egy héten keresztül egy olyan táborban ahol több országból is megfordultak emberek a közös nyelv egyértelműen az angol volt. Hazudnék ha azt mondanám, hogy időnként nem akadt meg a nyelvem és nem izzadtam, hogy bizonyos kifejezéseket, hogyan is fordítsak le. A lényeg, hogy sikerült betanultunk egy kisebb kontakt és improvizációra épülő koreográfiát, majd előadtuk a városban Budapest utcáin. Az előtt én még sosem voltam nemzetközi táborban, egy biztos olyan hangulatot adott amit sose fogok elfelejteni. Egyszer szerintem mindenkinek el kell mennie egy nemzetközi táborba pontosan azért, hogy önmagát jobban megismerje, sok színes érdekes emberrel találkozzon és kinyíljon a szeme, hogy milyen sokfajta gondolkodás és látásmód létezik. Az egy hét alatt annyi érdekes és izgalmas eseményt szerveztek a szervezők a fiatalok számára, hogy én csak ámultam és bámultam. Meghívták Mága Zoltánt a Liszt Ferenc díjas hegedűművészt, aki szintén örömmel jött el és látszott rajta, hogy szívesen mutatja meg a magyar-cigány-pop és egyéb zene ötvözésével kialakított saját crossover stílusát. De transzparenseket is készítettek a művészeti tábor keretein belül és még sorolhatnám hányféleképpen közelítették meg a tábor fő célját, hogy a művészet és a roma kultúrát közelebb hozzák a résztvevők számára.Természetesen non-formális oktatáson keresztül még előadást is tartottak és közös gondolkodásra is sarkalták a résztvevőket hozzáértő előadókkal. (a téma még mindig ugyan az volt a romák és a művészet, sztereotípiák és az esetleges tapasztalatok megosztás) Arról nem beszélve, hogy este hangulatos tábortüzet raktunk és körülötte, egy szál gitárral és az asztal szélével ahol újukkal ütötték többen a ritmust milyen hangulatos zenés közösségi élményben volt részünk.
Végezetül az egy hetes tábor végét pedig egy közös szuper vacsorával zártuk melyet a PhirenAmenca szervezett egy príma magyaros étteremben. Így a különböző országból jövő fiatalok megtapasztalhatták milyenek is a magyaros hazai ízek. Nos, valami ilyesmit képzeljetek el egy nemzetközi tábor alkalmával, egy olyan szervezet segítségével, akik azon fáradoznak nap mint nap, hogy az emberek ne konvencionálisan gondolkozzanak a cigányságról és ne a berögzött sztereotípiákat tartsák hozzájuk, hanem időnként kerekedjünk ezen felül és nézzék meg az egyéneket és azok teljesítését.
