Hatalmas hírt kell megosztanom veletek ebben a bejegyzésben, mint mindenkit engem és az én területemet is elérte idővel a kovid és annak gazdasági következményei vagyis sajnos kevesebb idősek otthona állt rendelkezésemre, hogy együtt dolgozhassunk hála annak, hogy a pandémia több mint egy éve tart. Azok az alapítványok melyek pedig fogyatékossággal élő gyerekekkel-felnőtekkel foglalkoznak azok pedig 2020-óta teljesen leálltak a közös munkákkal, hiszen a sérültek veszélyeztetett kategóriába tartoznak. Az otthonokból akadnak olyanok amelyek felismerték, hogy nem állhatnak le évekre, vírus ide vagy oda hiszen, ezzel csak rontanak az otthon lakóinak állapotán, minnél idősebbek vagyunk annál több időt kellene fordítanunk a rehabilitációra és a szintentartásra. A leépülés egyre gyorsabban megy végbe minnél hosszabb ideje nem mozgunk, természetesen a pandémiára sokmindent rá lehet fogni, viszont azt nem lehet, hogy akkor nem jöhetnek be mozgással kapcsolatos szakemberek az otthonokba. Ezt talán úgy tudnám a legkönyebben szemléltetni, mintha azt mondanánk, hogy ha pandémia van, akkor most a sürgősségi osztályon se látjuk el a betegeket. Nem tehetjük meg ezt az idősekkel, nekik is ugyan olyan joguk van a mozgáshoz, mint a fiatalabbaknak akik otthon vagy egy online felületen eleget tehetnek mind a mentális mind pedig a fizikális egészségük érdekében. 

Visszatérve az örömhír bejelentéséhez, mint tapasztalhatjuk lassan minden kinyit ismét, így az én szakmám is újult erőre kapott, ennek köszönhetően, elkezdtünk ismét szakmai barátokkal beszélgetni, nekem ilyen Sárai Rita, aki egy balesetből adódóan kerekesszékbe került, a mozgás mindig is élete része volt, hiszen aerobik edző volt, később pedig óvodapedagóiát végzett, így a kisebbekkel is sokat mozgott. Nem volt kérdés számára, hogy mikor padlóra került, akkor folytatni fogja a táncot picit másképpen, így alakult meg a táncegyesülete a Gördülő. 

Ritát sok évvel ezelőtt ismertem meg egy művelődési házban, ahol éppen kerekesszékes táncot oktattak és ő is próbált, már akkor feltűnt nekem a vidámsága, mosolygos kedves természete és az, hogy számára nincs olyan hogy tabu. Ez a tulajdonsága és az élethez való hozzáállása nagyon megfogott engem. Később kialakult közöttünk egy szakmai és emberi barátság, illetve rájöttünk hogy van egy hatalmas közös pont bennünk, ami nem más mint az hogy mind a ketten imádjuk a táncot és a mozgást. Megmutatta nekem, hogy milyen szuper is a saját tánccsoportja később pedig én mutattam meg neki, hogy milyen szuper az az amerikai módszer, melyet meghonosítottam és itthon a Tánc Mindenkié Magyar TáncRehabilitációs Alapítvánnyal terjesztek. Aminek a lényege nem más mint az integratív táncterápia, amit a pandémia előtt mi boldogan vittünk iskolákba és nagyobb cégekhez, hogy ezzel az érzékenyítő művészeti tréninggel megmutassuk és bebizonyítsuk, hogy bizony -"a tánc mindenkié". Illetve talán a legfontosabb az volt számunkra, hogy érzékenyítsünk a programon keresztül és megmutassuk nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, viszont ebben fantasztikus lehetőségek és érdekességek is rejlenek. 

Tehát Ritával telefonon beszélgettünk, hogy lassan ismét elkezdhetnénk majd közös projekteken dolgozni, amikor egyszer csak szóba került kettönk közt is ez a jelenleg felkapott és ismert tánc és egyben dal is a Jerusalema. Majd elkezdtünk kutakodni az inetrneten, hogy eddig kik valósították meg a tánckihívást. Igazából arra jutottunk hogy ha minden jól megy akkor a világon még senki se készítette el a Jerusálema táncot integratív formában kontakt-improvizációs elemekkel megspékelve, így Rita akkor ezt mondta:

Ha sietünk a kooreográfia betanulásával, akkor elősként ragadjuk majd meg a lehetőséget, hogy megalkossuk ezt a táncot integratív formában

És igaza is lett Ritának pont ahogyan az lenni szokott. Az Index ezen a héten, kedden le is hozta egy cikk keretében, hogy valószínűleg a világon mi vagyunk az elsők, akik ezt a táncot ilyen formában táncolták el. Még az újságíró is nagyon izgatott volt és kedves mikor telefonon interjút adtunk számára, majd napokkal később közölte velünk, hogy

Csajok, a cikk nagyot futott, rengeteg like és komment valamint megosztás jött rá, így gratulálok nektek

Mi pedig természetesen neki gratuláltunk, hiszen ha ő nem lett volna kiváncsi ránk, akkor nem születik meg ez a cikk. Sokan dolgoztak azon, hogy ez a klipp összejöjjön, többek közt Tordason a művelődési ház vezetője is azonnal segítségünkre volt Éger L. László, aki azt mondta:

Szerintem ez fenomenális ötlet és amiben tudok segíteni fogok nektek, hogy ebbe a tánckihívásba beszálljatok

De mit kell tudni erről a zenéről és egyben a táncról? 

Ez az eredeti dal itt meg tudjátok hallgatni és nézni hozzá a klippet, ez a dal Afrikából indult el még 2020-ban azzal a céllal, hogy a boldogságot közvetítsék akkor is, ha nincs semmid vagy ha egy olyan világot élünk mint most egy világjárvány idején, kell egy kis boldogság, öröm és tánc. Szóval innen indult ez a tánckihívás, és ennek fényében úgy éreztük mi is Ritával, hogy bizony be kell bizonyítanunk, hogy egy olyan táncot ami eredetileg rengeteg lépésből áll ezt is el lehet táncolni kerekesszékből, mi több integratívan is el lehet táncolni és megmutatni, hogy a TÁNC TÉNYLEG MINDENKIÉ. Ne képességekhez és magas szintű tudáshoz kössük a táncolást, hanem ahhoz hogy mindenki képes rá, csak meg kell teremteni számukra azt a közeget, hogy megtapasztalhassa mindenki a tánc adta örömöt és boldogságot. Ezt szerettük volna közvetíteni, reméljük sikerült. Azt pedig álmunkba nem gondoltuk volna, hogy pár nap alatt több mint 34ezer ember fogja látni a videónkat, ami ebben a témában, hogy integráció-fogyatékossággal élők igen is hatalmas szó. 

Megérte belefekteteni annyi munkát, időt és gyakorlást. Köszönjük mindenkinek aki támogatott bennünket.

Mert a tánc mindenkié