Ismét azt érzem, amire már volt példa pár alkalommal, hogy sürgősen élménybeszámolót szeretnék tartani és megosztani veletek gondolataimat. A cím kellően árulkodó, Tilos rádió és a TáncRehabilitáció… igen az a Tilos rádió, amelyik az első közösségi rádió állomás volt Magyarországon, és az angol wikipédia ezt írja róla: -„Jellemző a rádióra, hogy társadalmi gondolkodás előtérbe kerül, vannak kisebbség orientált programok és radikális, valamint toleráns hozzáállással rendelkezik. ”       

(A kép forrása: internet)     

Talán ezért vettem a bátorságot és írtam nekik egy levelet, hogy szeretném eljuttatni minél több csatornán keresztül az üzenetemet. :-„ Hogy a tánc mindenkié”.  Így kezdtem levelezésbe a rádió vezetőségével, végül meghívtak a Tótumfaktum című műsorba. Erről eszembe jutott, egy rövid gondolat amivel kiegészíteném ezt a bejegyzést (néha úgy érzem, amikor találkozok emberekkel és szóba elegyedünk, hogy  sokan azt hiszik, aki törekszik, igyekszik és nem lusta esetleg bekerül egy-két programba, azok biztos kapcsolatok révén jutnak be. Mintha élne egy olyan sztereotípia, hogy nem kell megdolgozni azért, hogy az ember feljebb jusson a ranglétrán.    Megértem, ha valaki egy kisebb 10 milliós populációval rendelkező országban azt gondolja, hogy kapcsolatok nélkül lehetetlen bejutni „bizonyos körökbe” vagy esetleg fogalmazhatok úgy is, hogy sikerességét biztos, NEM magának köszönheti. Ezzel a kis kitérővel is azt szeretném bizonyítani, hogy igen is LEHET! Lehet kitartással, akarattal és kemény munkával előrébb jutni. Nekem nem voltak ismerőseim az ötven tehetséges programba, vagy az amerikai nagykövetségen, így a Tilos rádióba se segített senki. ) Kitérő gondolat vége. :) 

(Kép forrása: internet és saját szerkesztés)

Vissza térve a rádióhoz és a Tótumfaktum műsorhoz , egy nagyon kedves barátommal                               Rozbora Andrással jelentem meg a Mária út 54. szám alatt. Andrásról azt kell tudni, hogy többszörös Európa és világbajnok és 2017-óta paralimpikon parakajak sportban. (Barátságunk sok esztendeje tart, de erről majd egy másik posztban szeretnék írni.) Ő is táncolt régebben, innen ered a mi kapcsolatunk: ugyan az volt a szenvedélyünk a TÁNC. :)

(Kép: saját forrás)

Gondoltam megosztom veletek a linket, hogy milyen jókedvű volt a beszélgetés. Véleményem szerint még mindig jobb jókedvűen és mosolyogva beszélgetni egy esetleg szomorúnak tűnő témáról mint nagyon komoran, érzelemmentesen. :))

Farkas Andrea és Török Fruzsina is vendégei voltak a műsornak, akik szintén táncterapeuták, ők leginkább szakrális körtáncokkal foglalkoznak, különböző művészeti ágak integrálásával alkotják meg órájukat. Az Integrált Kifejezés és Táncterapeutai képzést végezték el. Fruzsina sokat mesélt arról, hogy milyen élmény egy ilyen órán részt venni,  Andrea pedig a tanítás oldaláról közelítette meg a szakma szépségét. Érdekes nem? Ők a módszert integrálják a művészeti ágakat én pedig a sérülteket az épekkel integrálom a tánc által. :)                                 

Szerintem nagyon érdemes belehallgatni, hiszen sokféle oldalról közelítjük meg a TÁNCTERÁPIÁT és remélem, hogy ezáltal közelebb kerültök ti is ahhoz, hogy milyen rejtelmei és mélységei vannak magának a táncos terápiás foglalkozásoknak. András arról mesélt, hogy ő is táncolt régebben, az úgynevezett kombitáncban teljesedett ki még mielőtt bele fogott volna a kajakozásba. Úgy kell elképzelni egy ilyen táncos foglalkozást, hogy egy sérült és egy ép együtt táncol elsősorban latin-standard táncokat, ráadásul fellépnek és versenyeznek.

(Kép: saját forrás)

 Én pedig… szerintem tudjátok jól, hogy miről meséltem.  Arról a két módszerről amelyről itt is folyamatosan beszámolok. Az amerikai integratív táncterápiáról és a saját TáncRehabilitációs foglalkozásomról, valamint arról, hogy a táncban nincs fogyatékosság. Beszélgettünk gyermekkorról  és arról, hogy hogyan kezdett el bennünket érdekeli a tánc világa. Mindannyian egyetértettünk abban,hogy  a tánc a lélek gyógyító ereje és sokféleképpen tud igen is gyógyítani.

( Kép forrása: internet)

Adás közben még egy hatalmas doboz csokoládét is behozott nekünk a főszerkesztő.  Remélem nem azért, mert szerette volna, ha végre kicsit csöndbe maradunk,  hanem azért állítólag, mert annyira tetszett neki a műsor, hogy megérdemeltük a csokoládét. :)

( Kép forrása: saját)

 András azokat a gondolatokat is képviselte jelenlétével, hogy szerinte az akadálymentesítés kétoldalú és nem csak az épeknek kell nyitnia, hanem a sérülteknek is:-„ Nekem is nyitottnak kell lennem az épek felé, hiszen nem kaphatok meg mindig mindent ingyen.” És ehhez hasonló gondolatokat osztott meg velünk és a hallgatósággal, én pedig meséltem arról, hogy a Down-alapítvánnynál  milyen ügyesek a srácok és szerettem volna eloszlatni azt a tévhitet, hogy a Down-kóros emberek nem képesek egy másfél órás táncfoglalkozáson részt venni. Bár erről a különböző videóim is tanúbizonyságot tesznek. 

(Kép: saját forrás)

Köszönjük a Tilos rádiónak a lehetőséget, a Tótumfaktum műsorleírásában ezzel az idézettel találkoztam:

-„ Még egy művész is lehet ember, csak előtte dekonstruálni kell”

szerintem ezzel a mondattal összefoglaltam a műsor eszenciáját.