Előszőr is Boldog Új Évet kívánok a blogomon keresztül is. Ebben az évben még nem írtam bejegyzést, de ugyebár van az a mondás, hogy mindennek eljön az ideje. Ennek is eljött. 

Gyönyörű az , ha az ember célba lát, s eléri azt tűzön vízen át

Vasárnap nem csak a Lánchíd, hanem a Szabadság szobor is rózsaszínben pompázott.                            Ennek meglehetősen nyomós oka volt, nem más mint, hogy a mellrák elleni küzdelemre és a szűrővizsgálatok fontosságára felhívják a figyelmet. Az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület 2002-óta szervez hídsétát és azt megelőzően konferenciát, melynek fő célja, hogy érthetően úgynevezett hétköznapi nyelven is elérhetőek legyenek a tudományos tartalmú értekezések a témával kapcsolatban. Hiszen mindenkinek joga van tudni, hogy az adott betegség, amivel küzd milyen nehézségeket és megoldásokat rejt magában. 17-éve még sokkal kevesebbet beszéltünk erről, pedig roppant fontos, és nem gondolkozhatunk úgy róla, hogy velünk ez meg se történhet. A baj sokszor hírtelen, váratlanul következik be. Az idei 2019-es eseményen én is részt vettem és ezt szeretném megosztani veletek a következő írásomban. Az utóbbi 3-évben szinte minden alkalommal részese lehettem a rendezvényeknek valamilyen fomrában,általában kisebb önkéntes feladtokat láttam el. Idén viszont nagy fordulóponthoz érkeztünk.

Megkértek, hogy koreografáljam meg és vezessem le a flashmobot, mellyel megleptük a támogatókat, érdeklődőket és érintetteket. Nagy megtiszteltetés volt amikor Jó Marianna és Báródi Edit a főszervezők, felkértek erre a nemes feladatra. Telefonon egyeztettük és természetesesen nagy örömmel és széles mosollyal mondtam hatalmas IGENT-a feladatra. Már ismernek és tudják, hogy táncterapeuta vagyok, évek óta foglalkozom a tánc világával és az egészséges élettel. Így ennél testhezállóbb önkéntes feladattal nem is bízhattak volna meg. Kiválasztották a zenét Katy Perry Fireworks című dalát. Elkezdtem hallgatni a dalt és sorra születtek meg a fejemben a mozdulatok, majd egyszer csak úgy éreztem ez nem elegendő...valami hiányzik....és beugrott a színes rózsaszín pom-ponok. :) Aztán mire észbe kaptam már ott tartottunk, hogy egy közös facbookos csoportban azt beszéltük, hogy hányan tudnának eljönni a közös táncpróbáinkra és begyakorolni egy komplett koreográfiát.Mint tánctanár nem mondanám, hogy ne lett volna bennem egy kis félsz, dehogynem! :) Vajon kellően egyszerűre sikerült a koreográfia vajon tetszeni fog nekik? Hiszen ezek mind szempontok, ha az én feladatomat vesszük figyelembe.Lebeszéltük a találkozót és elkezdtünk gyakorolni, szeptember elején még kicsit melegebb volt az időjárás,így a Margitsziget tökéletesnek bizonyult a közös táncolásra-gyakorolásra. Azt gondolom, hogy sok energiát-időt tettek a felkészülésbe a csajok. Nyilván mindenkinek megvan a maga kis élete, család, gyerekek, munka, ezek mellett kevés idő jut a táncórák élvezésére. Mégis eljöttek és gyakoroltak ezt nagyon tisztelem bennünk, akik pedig vidékiek vagy mégse tudtak eljönni arra az időpontra ami a többségnek megfelelő volt, nos a számukra is találtunk egy megoldást, felvettük videóra és a közös csoportunkban körbe is osztották, hogy megtudják tanulni az esemény napjára.  A szervezők még a föld védésére is figyeltek, így papír pom-ponokat vásároltak a flashmob színesítéséhez.Hogyan is nézett ki a Rendezvény?                                                                                                                      Elöszőr a Magyar Tudományos Akadémián előadásokat hallhattak az érdeklődök, szűrésekkel, a rákkutatás eredményeivel  kapcsolatban valamint még az egészséges életről és a testmozgás fontosságáról is beszéltek. Mindezek mellett pedig a Széchenyi István téren egy hatalmas vásznon grafitit festettek természetesen a hídsétát eleveítették fel. Végezetül pedig Körtvélyes Éva újságírói díjat adtak át a konferencia zárásaképpen. 

Széchenyi István téren egyszer csak minden rózsaszínbe borult,világító rózsaszín karkötökkel, rózsaszín polókban, rózsaszín lufikkal, órás kitűzővel ( hiszen az idő mindig is fontos tényező minden daganatos betegségnél) és rózsaszín kis zászlók százait is láthattuk a hídon sétálók kezében, melyre rá írták,a legfontosabb tudnivalókat az emlődaganattal kapcsolatban. 

Aztán 6:00-tól egyre forróbb lett a hangulat, elkezdtek gyülekezni a téren az emberek, megvártuk míg az utolsó előadó is kijött az Akadémiáról és nekiveselkedtünk, bíztattuk a lányokat, hogy álljanak előre azok, akik ismerik a koreográfiát majd megszólalt a jól ismert zene. Elkezdtünk táncolni és arra lettem figyelmes, hogy mikor már második alkalommal kezdtük el a koreográfiát táncolni, hogy minél több embert bevonjunk egyszer csak elkezdtek hangosan huhogni a lányok és egyhelyben feltartott karrokkal ugráltak,sikítottak és csak élvezték a zenét a mozdulatokat és azt, hogy ez a nap bizony róluk szól.   Arról, hogy MINDEN NŐ SZÁMÍT!

Eltelt másfél év azóta, hogy megjelentem ebben az újságban, pontosítva a lap online felületén. :)              Sose felejtem el...alig vártam, hogy felbukkanjon a weboldalon a cím: "Mindenkinek joga a tánc öröme"    Már a cím is nagyon tetszett, és ötletesnek találtam. Egy idézet volt mely az én számból hangzott el és kiemelte Lívia, ezt tette be címnek. A gondolatot pedig nem magamtól idéztem, hanem egy nagyon kedves jogász barátomtól Ádámtól, aki azt mondta:

 Sára! Te megteremted az embereknek, hogy a tánc örömét átélhessék, hiszen, ehhez mindenkinek joga van.

 MIlyen igaza volt Ádámnak, jelenleg Brüsszelben dolgozik mint jogász, így az ő szavaira igen is adok.

De térjünk csak vissza a lényegre, szóval ott ültem a gép előtt este 7-lehetett és vártam, hogy a főoldalon megjelenjen az új cikk, melyet Czank Lívia alkotott. Igen az a Czank Lívia, aki a Függöny Mögött Balett titkos világa című könyvet írta, és igen az a Czank Lívia, aki a mai napig bejár a Magyar Táncművészeti Főiskolára és hihetetlen odaadással, valamint munkamorállal fotózza a táncművészeket, illetve igazán színvonalas, hithű cikkeket ír a Főiskola növendékeiről.

A MI történetünk hogyan kezdődött? Nem az a tipikus story, amit elsőre gondolnának az emberek. Biztos megkerestem és ráírtam? Vagy netán volt kapcsolatom a Marie Claire-hez?                                                              Egyik sem fedi fel az eredeti történetet, ugyanis 2017-ben jelent meg a Corvina Kiadó által az első balettos könyve, majd 2018- áprilisán könyvhetet tartottak a Millenáris parkban, ahova természetesen Czank Lívia is elment dedikálni a könyvét. De kanyarodjunk vissza picit előrébb, mielőtt lett volna a könyvhét, ő meghirdetett egy játékot az instagram oldalán, melyben azt kérte, hogy aki szeretne tőle nyerni egy dedikált könyvet, az írja le, hogy miért szeret táncolni? Ekkor én őszintén leírtam neki, hogy azért szeretek táncolni, mert tánctanárrá váltam és küldetésem az lett, hogy a fogyatékossággal élők/sérültek is megtapasztalhassák a tánc örömét és ez nekem mindennél többet jelent. Másnap sorsolt is, mondanom sem kell, hogy sokan indultunk az áhított könyvért, majd egyszer csak kiírta, hogy engem választott és rám írt privát üzenetben, megnyitottam és megkérdezte, hogy eltudok e menni a könyvhétre.

Ott volt a helyem, már csak azért is, mert diszlexiám ellenére szeretek olvasni, lehet hogy lassabban olvasok a mai napig mint egy átlagos ember, mégis falom a könyveket. Szóval eljött a nagy nap, szépen felöltöztem megadtam a módját, hogy találkozhatok azzal a szerzővel, akivel minden táncművész és tánctanár szívesen találkozna.  A könyvhetet nem kell szerintem bemutatnom, sokan vannak hatalmas könyvhegyek és érdekes, valamint fontos emberek egy helyen, ennél jobb helyre nem is mehettem volna. Megtaláltam Czank Líviát a standjánál- Most is mint mindig gyönyörű, ápolt megjelenése és kedves kisugárzása volt. Bemutatkoztunk egymásnak, majd leemelt egy könyvet a kupacról, friss volt szinte ropogott, kinyitototta az első oldalon és dedikálta nekem. 

Nagyon hálás vagyok ezért a mai napig és nagy becsbe tartom a könyvét az íróasztalomon tárolom a laptop mellett. Így sokszor pillanthatok rá, számtalanszor eszembe jutnak belőle részletek:, például az, ahogyan megtudta szólítani az Operaház szólótáncosait és a kartáncosokat. Ugyan olyan mélyen és kiváncsisággal hallgathatta, hiszen minden egyes interjú érzelmekről szól. Ahogyan megosztják a táncosok a valóságot, hogy mennyi lemondással jár az Operaház tagjának lenni, milyen indítatás vezette a 3-4-5 éves gyerekeket, hogy szólótáncos karrierre térjenek.

Aztán elkezdtünk beszélgetni az asztala mellett és felajánlotta, hogy szívesen írna egy cikket a táncnak ezen aspektusáról.  Úgy megörültem ennek a mondatának, majd kiugrott a szívem a helyéről, úgy éreztem, hogy összeszorul a gyomrom és hírtelen azt sem tudtam hol vagyok. Mondta, hogy majd még ír nekem és megbeszéljük a részleteket így elbucsúztunk egymástól. A következő pillanatban már el is vesztem az izgalmas és érdekes friss könyvek birodalmában. Este haza értem és már el is kezdtem bújni a könyvét, a friss lapokat és a benne rejlő fekete fehér képeket.

Pár hét múlva rám írt és leleveleztük a találkozónkat, beültünk egy kellemes kávézóba az Operaháztól nem messze. Azt mondta sokat jár oda mikor éppen írja a könyveit, szereti azt a helyet. Ismét rendkívül kedves volt és figyelmes, azt gondolom, hogy nagyon precízen végzi a munkáját. Sok kérdést tett fel, valamint időnként más-korábbi interjújából idézet táncművészektől és ismertebb emberektől, amikor egy-egy összefüggést szerettem volna elmagyarázni és felszínre hozni. Látszott rajta, hogy teljes mértékben jártas a témában és egy igazi szakemberrel állok szemben, majd egyre mélyebben beszélgettünk és ez lett belőle. (cikk linkje, katt ide) 

Téged ez nem érint, mert még fiatal vagy esetleg a munkáddal és mindennapi teendőkkel vagy nagyon elfoglalva. Emiatt kevesebb idő jut az idősebbekre? Az igazat megvallva ez mindannyiunkat érint, ha nem most, akkor majd később. Ha nem téged, akkor a szüleidet, vagy a nagyszüleidet. 

Azt gondolom, hogy sokszor nem beszélünk a problémákról, vagy esetleg nem teszünk eleget az egészségünkért, mondván, hogy :-"nekünk már mindegy". Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy NEM, nem mindegy! Nem mindegy ,hogyan éli le az ember a hátralévő 10-20-50-évét és hogy boldogan mosolyogva kel és fekszik vagy szitkozódva és sok fájdalommal.                                                                                   Arról már nem is beszélve, hogy sokan esetleg felismerik, az adott betegség jelét de nem foglalkoznak vele, mert úgy gondolják, hogy erősek vagy esetleg szégyen érzetük van az embereknek, hogy idősödnek és elmúlik felettük az élet. Nos, szerintem ez nem szégyen és ezzel szembe kell néznünk, ha tetszik ha nem. Megfelelő segítséggel minden betegség kezelhető. Sokkal inkább a megoldásokra kell fókuszálnunk és arra, hogy boldog életet élhessünk.

Ebben a bejegyzésben azt fogom taglalni, hogy mik a leggyakoribb egészségügyi problémái az időseknek.

Merthogy az öregedés egészégügyi kihívásokat hozhat, amiknek jobb a tudatában lennünk és nem akkor rácsodálkozni, amikor már nyakig benne vagyunk.

Amerikában például 65-év felett, ha az egészségügyi állapota az időseknek szintentartható és nem romlik, illetve foglalkoznak önmagukkal akkor körülbelül még vagy 18-évet leélhetnek. Ezek szerintem egész jó adatok, amelyekből kiindulva sok esélyünk lehet nekünk is, ha odafigyelünk önmagukra. Nyilvánvalóan vannak evidenciák, hogy a dohányzás erősítheti a krónikus betegségeket, vagy, hogy a kóros elhízás magával vonzza az egyéb betegségeket mint például ( cukorbetegség, magas vérnyomás stb)

De térjünk rá a legégetőbb egészségügyi problémákra idősebb korban:

1, Ízületi gyulladás: Az ízületi gyulladások megnehezíthetik mindennapi életünket, visszafoghatja az aktív élettől az idősebbeket. Az ízületi gyulladást okozhatja baktérium is véren keresztül vagy seben át,illetve kialakulhat kopás, anyagcserezavar és autoimmun betegség miatt is. Sokszor merevek lesznek az ízületek és duzzadtak, (jellemző: kéz, váll,térd, csípő és láb) a mozgás erősen korlátozott lesz és mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges, amit viszont tehetünk, hogy teákat fogyasztunk mint például: csalán, fűzfakéreg, nyárfalevél. Külsőleg pedig a feketenadálytő kenőcs enyhítheti a fájdalmat. Természetesen sokat segíthet a masszázs, gyógytorna és elektroterápia.

2, Daganatos megbetegedések: Idősödő korban egyre inkább szüksége van a szervezetünknek arra, hogy figyeljük rá, hiszen rendkívül magas a daganatos betegségekben szenvedők aránya. Fontosak a szűrések és mint minden betegségnél ennél is az egyik központi kérdés, hogy minél előbb fedezzék fel a problémát, hogy időben kezelni lehessen. Néha olyan érzésem van, hogy itthon nehezen veszik rá magukat az emberek, hogy orvosokhoz menjenek, hiszen sorban állás van és talán kínlódásnak élik meg az egész egészségügyi procedúrát. Amit meg is lehet érteni, viszont ,ha arra gondolunk, hogy a saját egészségünkkel játszunk, akkor szerintem érdemes ezt szem előtt tartani. A legfontosabb, hogy járjunk szűrésekre és konzultáljunk orvosunkkal, valamint amikor már engedélyezett, akkor kezdjünk el rendszeresen valamilyen mozgásformát, mellyel hozzájárulhatunk az egészségünk megőrzéséhez.

3, Alzheimerkor: Ezt a fajta betegséget egyre inkább kutatják és foglalkoznak vele, ami kulcsfontosságú, hiszen a mai napig visszafordíthatatlan és egyre súlyosbodó agyi betegségről beszélünk. Jelentős hatást gyakorol az időskorúak egészségére és biztonságára. Az időskori demencia leggyakoribb oka, a központi idegrendszer idegsetjeinek az elhalálásában rejlik. Az is tény, hogy a nők nagyobb eséllyel lesznek az áldozatai mint a férfiak. Mi segíthet? A B,D, E -vitaminok és az omega 3 zsírsavak, a testmozgás és az agy frissentartása. Mindenképpen szükséges egy orvosi diagnózis, hogy biztosak legyünk abban, hogy az esetleges tüneteink erre a betegségre utalnak.

4, Csontritkulás (osteoporosis) : Amerikai kutatók szerint a csontriktulás előfordulása növekszik az idősek körében. A csont mennyiségének és minőségének romlását jelenti. Elsősorban nőket érinti, főképpen a klimaxot követő időszakban. A csontritkulásnak nincsenek igazi tűnetei, úgy lehet észlelni, hogy könnyen törnek a csontok. Leggyakrabban a csukló, csípő és a csigolyák területén törhetnek el a csontok. A testmagasság csökken és a gerinc előre fog hajlani, c-ívben. A jó hír az, hogy a csontsűrűséget lehet mérni, így könnyen kiderülhet, ki szenved csontritkulásban. Fontos a rendszeres testmozgás,illetve a megfelelő táplálkozás fehérje és kálcium bevitel valamint kiegészíthetjük ásványi anyagokkal az étrendünket.

5, Cukorbetegség: A világon az egyik leggyakoribb anyagcsere betegség. Röviden összefoglalva azt jelenti, hogy az inzulinhatás csökken vagy hiányzik. A szervezet nem képes a vérből a szőlőcukrot felvenni. Világszerte emelkedik azoknak az aránya, akik ezzel a nehézséggel küzdenek. A cukorbetegséget már korai szakaszban fel lehet ismerni és kezelni vérvizsgálattal és a vércukorszint beállításával. Mik lehetnek a jelek? Fokozott éhségérzet, erős szomjúság és gyakori vízelés, hirtelen fogyás és zisbbadó végtagok, homályos látás és lassan gyógyuló sebek. Ma még sajnos nem gyógyítható száz százalékosan viszont színtentartható. A kurkuma is jótékony hatással lehet a diabetesre illetve elengedhetetlen a rendszeres testmozgás.

6, Depresszió: Sokan azt állítják, hogy alig várják a nyugdíjas éveiket, hogy pihenhessenek és nyugalommal tölthessék el a hátralévő éveiket, Ezzel szemben az esetek többségében a valóság teljesen más. Az egzisztencia megbillenhet, valamint a sok éves napi rutin megszűnik az életünkből. Mégis mik lehetnek a jelek, hogy idősebb korban beköszöntött a depresszió? Étvágytalanság, alvászavar, a jövőhöz való negatív hozzáállás. Melankólikus hangulat és érzelmi sivárság érzése. A depresszió komoly negatív hatással lehet a már meglévő testibetegségekre is, illetve együttműködési nehézségeket eredményezhet. Megoldás lehet ezekre a gyötrődésekre egy pszichológus, illetve olyan személy, aki gyógyszereket írhat fel a kezelés érdekében. Sokat számíthat közeli barátok és a család személyes segítsége és jelenlétük. Nem csak azért írom, mert nagy kutyabarát vagyok és nekem is van egy szálkásszörű tacskóm, hanem azért, mert ez bizonyított tény, hogy a depresszión sokat segíthetenk az állatok, ennek köszönhetően egy kutya tartása végett muszáj lesz felkelnünk és megsétáltatnunk azt a kisállatot aki feltétel nélkül szeret minket. 

7, Száj higiénia: Az egészséges fogak és íny nem csak a szép mosoly és könnyű táplálkozás miatt fontos, hanem azért is, mert idősebb korban nehezebb a száj higiéniáját szinten tartani. Nem feltétlen elegendő napi két alkalommal fogat mosni, lehetséges hogy szükséges mellé a szájvíz, főképpen akkor, ha szájszárazság lép fel ,illetve ha cukorbetegek vagyunk. Gyakori az ínysorvadás, a fogínygyulladás, a fogvesztés és ennek következtében a fogpótlás. Jobb kerülni azokat az ételeket, melyek csökkentik a száj PH-értékét. Nyilvánvalóan azokat az ételek sem lesznek a fogaink barátai, melyek fokozzák a fogszuvasodásokat, pl: karamella, chips. A kivehető protéziseknél nagyon fontos a tisztántartás, illetve a megfelelő fogkefe szájvíz alkalmazása. Elengedhetetlenek a rendszeres felülvizsgálatok és lehetőleg ugyan ahhoz az orvoshoz járjunk vissza, hogy könnyen nyomon követhető legyen a kortörténetünk.

 8, Elhízottság: Idősebb korban kevesebb mozgunk és sok esetben fájdalmas minden egyes mozdulat, ezek hatására kevesebb kalóriát égetünk el. Az időskori elhízást lehet csökkenteni, bár az is jellemző, hogy a menopauza megjelenésével óhatatlanul a nők többsége meghízik hormonális úton. A mirigyes állományt zsír és kötőszövet váltja fel, ezáltal a mellek nagyobbá válnak és derék valamint has terén megvastagodhatunk. Ahogyan idősödünk az alapanyagcsere is csökken, a gyors diéták, amiket alkalmazni szoktak ilyenkor a hölgyek csak még jobban összezavarják a hormonrendszert. Megoldást jelenthet a megfelelő mennyiségű testmozgás és egy egészséges étrend kialakítása.Bármennyire is furcsán hangzik fel kell, hogy soroljam az utolsó kettő pontban olyan tényezőt is, amely nem a testünkön jelenik meg, hanem külső tényezők és befolyásolják az egészségünket.

Ilyen a szegénység és az idős korral egyre gyakorabban előforduló leesés, de kezdjük az előbbivel.

9, Elszegényedés: Felmérések szerint több idősebb nő él szegénységben mint férfi, ha egyedül él egy idősebb személy nagyobb valószínűseéggel lesz anyagi nehézsége mintha társal élne, nem mellesleg Magyarország egy gyorsan öregedő társadalom. Nyilvánvalóan a 80-as években nem beszélhettünk nyílt munkanélküliségről, mint jelenleg, másik érdekesség, hogy régebben többgenerációs családok életk együtt, így nehezebb volt meghatározni, hogy milyen anyagi helyzetben élnek a nyugdíjasok, manapság 60-felett sokan élnek egyedül egy panelban vagy a társukkal kettesben. Nyilvánvalóan ha az eddigi cikket végiggondoljuk nem könnyű azoknak az időseknek akiknek akár több egészségügyi problémával kell szembenézniük napi szinten, hogy hogyan oldja meg a gyógyszerek kiváltását, az egészségesebb ételek megvásálását és a napi szintű testmozgást, mely jobb esetben nem merülhetne ki csak a háztömb körüli sétával. 

10, Elesések: Az otthonápolás azért is fontos, hogy ne következzen be egy esetleges baleset vagy elesés. Bármilyen is furcsán hangzik sok sürgősségi eset az idősek körében elesés következtében lép fel. Álltalában otthon következik be a fürdőszobában vagy a szőnyegekben, sokszor a kórházba való bekerülés után még egy évvel később is ott maradnak a betegek hiszen egyéb más fertőzést vagy tüdőgyulladást kapnak-esetleg felfekvésük lesz. Erre megoldáást jelenthetnek az idős otthonok vagy az esetleges otthonápolás. Nyilvánvalóan nem könnyű megtalálni a pénztárcáknak megfelelő nyugdíjas házat, illetve a személyiségünkhöz illő megfelelő ápolót.  Sokat csökkentheti az elesések esélyét, ha kényelmes cipőt hordunk, a magassarkú és a bokánkat lazán tartó cipők instabillá tehetik a járásunkat, így könnyebben fogunk elesni. Ismét fel kell hoznom a mozgás fontosságát, hiszen csökkentik az esés veszélyét, növeli az erőnlétünket és szintentartja az egyensúlyérzékünket. Záró gondolatként pedig  az jutott eszembe, hogy mindenképpen vegyük figyelembe: azt, hogy nem szégyen segédeszközöket használni, (botot, járókeretet) ezek a biztonságos járásban segítenek bennünket és csökkentik az elesés veszélyeit.

Igyekeztem átfogó képet alkotni az idősek problémáiról, remélem közelebb hoztam számotokra, hogy mikre kell figyelniük és miben lehetünk akár mi is a segítségükre. Egy dologban biztos vagyok az idősődés elkerülhetetlen és egyszer mindannyian át fogjuk élni a kérdés az, hogyan szeretnénk leélni nyugdíjas éveinket? 

Ismét meg kell osztanom veletek egy izgalmas történetet. Annyira vártam, hogy leírhassam, milyen  újdonság történt velem és az alapítvánnyal. 

De menjünk csak vissza az elejére, miért jutottam el a légitársasághoz? 

A sztori ott kezdődik, hogy nem olyan régen februárban a Zero Konferencián megismerkedhettem az Acces Izrael nevezetű nonprofit szervezettel. Fő profiljuk, hogy segítsék az akadálymentesítést idősek és fogyatékos emberek számára, valamint az ő életminőségük javítása.

Ezen a ferbuári konfin rengeteg kiállítóval és érdekes előadóval találkozhatott az ember. Ismertek milyen vagyok, nyitott, érdeklődő és általában mindenre szemérmetlenül rákérdezek. Oda keveredtem az Access Israel pultjához is és érdeklődően szemléltem, hogy milyen érzékenyítő-akadálypályát hoztak magukkal (amit kerekesszékkel ki lehetett próbálni) beszélgettünk az érzékenyítésről, a még előttünk álló feladatokról és arról mik az én terveim.

Egyszer csak megkérdezték tőlem, hogy lenne-e kedvem elmenni a következő konferenciára, mert ők szívesen látnának engem és a kis alapítványomat május 23-tól 27-ig Az Access Israel 7.megrenezésre kerülő nemzetközi konferenciáján. Ekkor földbe gyökeredzett a lábam, nem akartam elhinni a hallottakat. Szerintük is fontos a nemzetközi összefogás és networking. Ott álltunk az ENSZ épületében Bécsben és még be se fejeződött az egyik konferencia, mikor már a következőre initválást kaptam és nem is akárhova, Izraelbe. :)) Gyorsan e-mailt cseréltünk kaptam egy kis prospektust  majd közölték, hogy :-"keep in touch".  

 És, hogyan jött képbe az ELAL? 

Eltelt egy kis idő, majd emailben jelentkeztem az Izraeli konferenciára. Megkerestem az összes légitársaságot, aki indit közvetlen Budapest-Tel Aviv járatot és bekopogtattam az irodákba, hogy tudnának-e támogatni, de azt kell mondjam, hogy sajnos szinte az összes elutasítóan reagált, vagy sajnálkozóan közölték velem, hogy nem tudnak segíteni. Egyetlen egy légitársaság volt, akik nyitottan regáltak a 150 cm-es nagy hajasbabára. :)) Megkérdeztem, hogy esetleg leírhatom e az igazgató úrnak, hogy pontosan miért lenne szükségem támogatásra. Ekkora mosolyogtak rám a társaság irodájában dolgozók és leírták egy papírra az igazgató e-mail cimét.

Megosztottam őszintén, hogy egy kis alapítványt próbálok vezetni, mellette órákat tartok és szeretnék nemzetközi kapcsolatokat is, mert hiszek abban, hogy egy a cél egy élhetőbb és akadálymentesebb világot teremteni. Az előzmények után nagyon meglepődtem és közben hihetelen boldogság és melegség töltötte be a szívemet, amikor vissza írta nekem az igazgató úr Váradi János, hogy szeretne többet megtudni az alapítványról és rólam menjek be és beszélgessünk el az irodájában. 

 Azt azért nem állíthatom, hogy kicsit se izgultam azon a bizonyos napon, hogy én most találkozom a Magyarországi vezetőséggel, aki az ELAL-légitársaság igazgatója, persze az ember próbál úgy csinálni, mintha egyáltalán nem izgulna. Én olyankor szoktam valamit kiborítani vagy elrontani... de ez egy másik gondolat. Elbeszélgettünk és tetszett neki az ahogyan küzdök. Elmondta, hogy ő olyant szeretne támogatni, akik meggyőződésből és hittel, szeretetből képviselnek egy alapítványt. Aztán érezhette, hogy én hasonló kaliberű vagyok mint amire ő gondol. Bemutatta nekem a jobb kezét és egyben kollégáját Zucker Fenyő Editet, aki nagyon megörült és az első gondolat, ami eszébe jutott az volt, hogy.

 Ugye tudod, hogy tőlünk nem áll távol a tánc, láttad, hogy nemrég volt egy flashmobos megmozdulásunk a repülőtéren? Facbookon is megosztottuk. :)                                     

Ekkor végre feloldódtam, mert érezhettem, hogy hasonlóképpen fontosnak tartják a mozgást, művészetet, valamint önkifejezést.  Amikor megállapodtunk képzeljétek, arra a napra eljött velem az alapítvány fotósa is és csináltunk profi képeket az Igazgató Úrral és Edittel.  Szerintem nagyon szuper, hogy erre is nyitottak voltak.                           

Később rájöttem, hogy nem kell félnem Váradi Úrtól, mert egy nagyon jószívű ember és kiváló vezető. Aztán párat pillantottam és már eljött a nagy nap az utazás, még soha nem jártam előtte Izraelben, így nem csak a konferencia miatt voltam izgatott, hanem azért is mert egy olyan földre igyekeztem ahol még sose jártam. 

Számoltam vissza a napokat, hogy mikor van az indulás, aztán pedig már a felhők felett jártam a világ egyik legbiztonságosabb gépével. Én szeretek utazni és felspannolt állapotba tudok kerülni a le föl szállásnál, tudjátok amikor az ember pocakja liftezik. Megosztottam a facebook oldalamon még azt is, hogy melyik géppel utaztam és milyen más Boeing-ek szerepelnek az ELAL -repertoárjában. 

 Nagyon sok köszönettel tartozom a légitársaságnak és a vezetőségnek Zucker Fenyő Editnek és Váradi Jánosnak úrnak.                                                                                                                                                                    Nélkülük nem teljesülhetett volna be egy álom, hogy Izraelben egy nemzetközi konferencián reprezentálhassam Magyarországot és azt az eszmét, hogy a tánc mindenkié.

Köszönöm neked ELAL

Ebben a bejegyzéseben szeretném közlebb hozzni számáotora azt a kérdést, melyet sok ember feszeget a szakmán belül is és a mindennapokban is. Vajon melyik a korrekt megfogalmazás? Fogyatékosággal élő, esetleg sérült? Biztos vannak olyan helyzetek mikor az egyik vagy a másik formában halljátok, olvassátok.  Arra invitállak benneteket, hogy gondolkodjunk közösen a definiciókról és arról, hogy milyen a társadalmi berenedzkedés Magyarországon. 

Érdekes tény, hogy minden országban különbözően határozzák meg a fogyatékosággal élő személyek körét. A szervátültetettek USA-ban fogyatékosággal élők körébe tartoznak hazánkban NEM. Ez annak köszönhető, hogy nehéz meghatározni hol van a határ az ép és a fogyatékos között. Ráadásul az orvostudomány folyamatosan fejlődik, így a határvonalak is változnak. Magyarországon is a különböző szakterületeken más és más a megfogalmazást használnak, ilyen például az oktatás, egészségügy, foglalkoztatás. ( Orvosi szemlélet=károsodott, Oktatás=fogyatékossággal élő, Foglalkoztatás=rokkant)

Nyilvánvalóan a különböző területek más szemszögből határozzák meg az adott érintettek körét. Kijelenthetjük, hogy nincs egyetlen abszolút meghatározás fontos az adott környezet figyelembevétele és tiszteletben kell tartani a személyek önmeghatározását,véleményét. 

Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását. ( A 2007. évi XCII. törvény első cikkel) Ezt a maghatározást használja az Egyesült Nemzetek Szervezete. Magyarország a fogyatékossággal élő személyek jogairól szoló egyezményt 2007-ben iktatta törvénybe, lásd a pontos törvényt:  2007. évi XCII. törvény a fogyatékossággal élő személyek jogairól szoló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyv kihirdetéséről. 

Hoztam egy kis videót is amit szerintem nagyon izgalmas, mert bemutatja, hogy minden ember szép és minden ember ugyan azokra vágyik sérüléstől és fogyatékosságtól független. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a fogyatékosággal élő embereknek is hasonló vágyaik vannak mint a nem fogyatékosoknak. Szeretnek bulizni, szeretnének megtanulni táncolni vagy elmenni étterembe beszélgetni a barátaikkal, és szeretik, mikor nem a sérülésük a fő téma, hanem az hogy milyen ügyesek ugyan abban mint TE. :) video                                                                    

Ha jobban belegondolunk akkor az előtéltekeink és társadalmi berendezkedésünk befolyásolja az emberi kapcsolatainkat. Bizonyára mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor gyorsan vontunk le következtetéseket a nélkül, hogy közelebbről megismertük volna a másik személyt. (A kerekesszéket használó személyek nem értenek semmihez) Pedig ha jobban megismered az adott személyt rájössz, a fejedben lévő előítéletek táplálták a gondolataidat. Én ismerek olyan személyeket, akik számos területen jeleskednek, ilyen például Rozbora András többszörös Világ és Európa bajnok parasportoló kajak sportban. Első ránézésre igen Andris kerekesszékben ül, majd amikor elkezdesz vele beszélgetni és megtudod, hogy parasportoló, illetve nem is akármilyen többszörös Európa és Világbajnok, akkor leesik az állam, hogy milyen fantasztikus küzdeni akarás van benne. Sokan megirigyelhetnénk az ő mentalitását. Andris azt szokta mondani nekem, hogy ő nem a fogyatékosságával él, mindenki maximum a barátjával vagy a barátnőjével él... Ez is egy szemszög.  Abban is van igazság, hogy a  fogyatékos  szó, sajnos szitokszová vált. Biztos ti is hallotátok már olyan kontextusban a fogyatékosságot, hogy: -"jajj ne legyél már olyan fogyi". Nah nekem ez az ami nem igazán tetszik...nagyon bántja a fülemet illetve a lelkemet. Ha engem kérdekeztek én is a sérültet szeretem jobban, mint háromszoros diszes, viszont vannak olyan barátaim akik azt mondják, ők nem megsérültek hanem ezzel születtek, így a fogyatékos szó közelebb áll kozzájuk. 

A minket körülvevő társadalom és az információk sokasága miatt próbáljuk egyszerűbben megérteni a környezetünket e miatt sok esetben leegyszereűsítjük az infomráció áradatot az előítéleteinkkel a sztereotípiákkal. Ebben a bejegyzésben arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy teret kell engedni a személyek önmeghatározásának és az a legegyszerűbb, ha egyzerűen megkérdezzük az adott személyt, hogy ő milyen megfogalmazást szeret. Ezt pedig a kedvenc képemmel illusztrálnám. :) 

Ebben a bejegyzésben szeretném veletek megosztani, hogy pontosan milyen nemzetközi konferencián vettem részt pár hete, illetve, hogy miket tanulhattam az ENSZ által a fogyatékos üggyel kapcsolatban. De kezdjük az elején.

 Hogyan jutottam ki a konferenciára? Biztos ez benned is felmerül, -"hogy de jó ismét valami izgalmas nemzetközi összeülés, de hogy a csudába lehet egy ilyen eseményen résztvenni?"

 Nos, nekem is egy kapcsolat segített, az amerikai tanárom, akitől megtanulhattam az integratív táncterpeutai csoda alapjait. Szóval vele beszélgettem egyik este facebookon, amikor írta, hogy reméli találkozunk a konferencián. Ekkor egyből visszakérdeztem, hogy mire gondol milyen konferenciára, majd leírta a nevét és weboldalát az eseménynek. Nagyon megörültem, jól esett hogy megosztotta velem, illetve jelezte, hogy szívesen találkozna velem a rendezvényen. Szerettte volna tudni, hogy hol tart Magyarországon az integratív táncterápia terjesztése. Másnap felhívtam telefonon a szervezőket, majd hosszas e-mail váltás után sikerült meghívót kapnom, hiszen sajnos már lejárt a regisztrációs hét. Fantasztikusnak tartom, hogy ennyire nyitottak és figyelmesek voltak az osztrák szervezők. A lekésett regisztráció ellenére rákerültem a listára és megvolt a biztos helyem Bécsben. Azthiszem nagyon sokkal tartozom Alitonak köszönöm, hogy ebben is segített, nélküle nem részesülhettem volna 3 napig egy fantasztikus nemzetközi multikultis fogyatékos üggyel kapcsolatos konferencián. 

 Miről szólt a konferencia? Miért volt fontos, hogy mindenképpen részese lehessek?

 Az idei évben a független élet és a politikai részvétel volt középpontban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény által. Ez számomra azért volt fontos, mert mindenképpen szeretnék nemzetközi kapcsolatokat teremteni és találkozni más civil egyesületekkel, szervezetekkel, akikkel megoszthatjuk, hogy kinek milyen nehézségei vannak és azokat hogyan tudja egyengetni. Az én világnézetemben fontos szerepet tölt be, hogy más országoktól és mentalitású emberektől lássak példákat és tanuljak tőlük. Azt gondolom, hogy a művészet és rekreáció mellett, amit képvisel a TáncRehabilitációs Alapítvány kiemelkedő szerepet kell, hogy kapjanak a fogyatékosággal élő személyek jogai, lehetőségeik. Talán akkor professzionális egy szervezet, ha az adott témában kellően jártas minden oldalról.

Kik vettek részt a Konferencián? 

A világ minden tájáról érkeztek civil szervezetek, egyesületek, akik szerették volna megmutatni, hogy az elmúlt egy évben hova jutottak. Több mint 800-résztvevő 80 országból jött el a rendezvényre és természetesen, mivel az egész konferenciát az ENSZ egyik épületében tartották, így minden egyes reggel teljes átvilágitáson keresztül juthattunk be az objektumba. Mintha csak egy reptéren várakoztunk volna. :)  Örömmel találkoztam magyarokkal, hatamas élmény volt megismerni közelebbről az ÉFOÉSZ-munkatársait, valamint a Helpific Hungary képviselőit.

 A konferencia ideje alatt milyen témákról halhattam?

 Például Kolumbiából érkezett az egyik előadó Monica Cortes, aki arról beszélt, hogy az ő szervezetük ( Profamilia,) olyan lehetőségeket teremt, mint például szexuális, reprodukciós és egészségügyi jogok érvényesítése fogyatékosággal élők számára.

Jelen volt ENOS- Izraeli szervezet is, akiknek fő profiljuk, hogy fogyatékosággal élő személyeknek segítenek, akik szexuális abúzuson estek át. Több mint 400-embert képeztek ki arra, hogy előadásokat tartsanak és informáckókkal lássák el az állampolgárokat jogaikról és lehetőségeikről, ha ilyen helyzetbe kerülnek.

Jöttek amerikai szervezetek és előadók is pl: ( The Arc For People With Intellectual and Developmental Disabilities) Céljuk, hogy a büntető végrehajtási rendszer az (áldozatok, tanuk, védelmezettekre és elítéltekre ) vonatkozóan segítsék a segítséggel élő személyeket.

Háttér információ az ENSZ egyezménnyel kapcsolatban:

Immáron 187 ország aláírta, 177 pedig ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt. Ez igen dicséretes, de a végrehajtása sajnos lassú. A zéro projekt konferencia küldetése, hogy egy "olyan világot teremtsünk, amely akadálymentes a sérültek számára". Szeretnék, hogy ezek a konferenciák, melyet minden évben megrendeznek, felgyorsítsák a folyamatokat. Hisznek abban, hogy innovatív gyakorlatokat is elsajátíthatunk egymástól ezen a rendezvényen a politika révén pedig segítünk felgyorsítani ezt a folyamatot. Ez volt a konferencia alap gondolata és személete.

( Közös fénykép a konferencia fő támogatójával Martin Esl-lel.)

 Milyen volt a hangulat és hogyan kell elképzelni ezt a rendezvényt? 

Fantasztikus élmény volt résztvenni ezen a három hosszú kemény napon. Minden reggel 10:00-kor kezdtünk, természetesen időben. Folyamatosan párhuzamos előadásokat tartottak, voltak panelbeszélgetések, illetve workshoppok még a tanárom is tartott táncterápiás foglalkozást, hogy picit átmozgassuk magunkat a sok ülés után.

Az előadások 20-30 percnél nem voltak hosszabbak, hiszen figyelembe vették az emberi képességeket, ami szerintem nagyon helyes. Az egész konferencia ingyenes volt és kaptunk kis kupont amivel jogosultak voltunk egy szendvicsre ebédnél. Minden este volt kis ünneplés és hozzá vacsora az első este azt ünnepltük meg, hogy együtt vagyunk mint egy nagy család.

A második nap végén az előadok közül többet is kiválasztottak és elismerésben részesülhettek. Nagyon szimpatikus volt, hogy nem rangsorolták a dijazottakat, hanem mindenki ugyan olyan mértékű elismerésben részesült.

A harmadik estére, pedig külső táncosokat és énekeseket, előadókat hívtak, akikkel közösen egy lightosabb buliban vehettünk részt.

( Mesteremmel és az aszisztenésvel Alito Alessi és Connie Vandkarakis)

Hogy mit tanultam belőle és mit hoztam haza?

 Imádtam minden percét az egész rendezvénynek, igazán színes érdekes és emlékezetes volt. Kapcsolatokra tehettem szert ,valamint nagyon érdekes gondolatokat ébresztettek bennem az előadások. Egy élmény volt ujra találkozni az amerikai integratív táncterápia nagy atyjával Alito Alessivel és mai napig próbálok meríteni azokból az energiákból, melyeket ő adott találkozásunk alatt. Az ő előadása arról szólt, hogy szeretne befektetőket keresni, akik segítenek neki abban, hogy a Dance Ability International még nagyobbra nőhessen. Ismét láthattam és megtapasztalhattam, hogy más országok képviselői hogyan tartanak lebilincselő beszédeket. Úgy érzem, hogy a prezenterek és a szervezetek vezetői nagy mértékben szélesítették a látókörömet és a rálátásomat arra, hogy mennyire sokrétű a fogyiatékossággal élők ügye. Hiszen az ő ügyük a mi ügyünk is.

Elengedhetetlen, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzunk világ szerte és beszéljünk ezekről a néha tabuknak tűnő roppant fontos kérdéskörökről.

UI. A rendezénynek köszöhetően májusban megyek a következő nemzetközi konferenciára szóval folyt köv. :) 

Ebben a bejegyzésben nem a munkámról vagy az egészséges életmódról szeretnék szólni. Ebben a bejegyzésben személyes történetet és élményeket szeretnék megosztani. Méghozzá azt, hogy milyen is egy többszörös disszel küzdő fiatal felnőtt nőnek az élete.Mert, hogy erről talán kevesebbet beszélünk, hogy aki sérült, vagy nehézségekkel küzd kiskorában az nehézségekkel fog küzdeni nagykorában is. A diszek sem kinőhető dolgok....hiszen ez nem betegség, hogy egyszer csak elmúlik, ezzel együtt kell élni minden egyes nap. Lehetséges, hogy nem beszélünk eleget a felnőtt diszes populációról? Pedig ők is közöttünk élnek. Remélem ez az írás ami nemrég megfogalmazódott bennem sokat segíthet másoknak, hogy ne adják fel a tanulási nehézségeik leküzdését, mert lehet nem könnyű, de IGEN is élhetünk teljes életet diszlexiával együtt. :) 

De kezdjük az elején pontosan mik is azok a  diszek?

Nekem személy szerint kijutott mind a három fajájából diszlexia, diszgráfia és diszkalkulia.

1, Diszlexia: Olvasással kapcsolatos részképességzavar. Mik a klasszikus tünetei? 

• probléma a betűk, számok felismerésével
• lassú olvasás
• szövegértési probléma
• gyarkan társul diszgráfiával- írási nehézségekkel
• betűtévesztés 

Diszlexia többféleképpen alakul ki örökletes-születés során szerzett sérülés következménye vagy hátrányos szociális helyzet idézheti elő. 

2, Diszgráfia: Írászavar- Tünetei?

• ceruzafogás eltér
• szóközök, nagybetűk lemaradnak
• rövid hosszú hangokat nehezen különbözteti meg
• kusza nem rendezett írás
• tollbamondásnál gondolkodnia kell a szavak leírásán

3, Diszkalkulia: Számolászavar- Tünetei? 

• gondot jelent a visszajáró ellenőrzése
• rossz az időérzékük
• nehezen különböztetik meg a jobb és bal oldalt
• gyakran számolnak a kezükön
• nehézségek  számoláskor (összeadás, kivonás, osztás, szorzás) 

Ez egy rövid összefoglaló volt, hogy érthetőbb legyen a történetem.

Hogyan lehetett érzékelni a tanulási nehézségeimet?

Én lyukas tüdővel születtem, oxigénhiányos állapotban a 7.hónapra, picit előbb mint kellett volna. Ebből sajnos,  kikövetkeztethető, hogy az agy bizonyos részei megsérülnek és a konklúzió az, hogy problémák lesznek, ez még, ami velem történt egy idéző jeles enyhe állapot és úgynevezett enyhe "probléma".  Sokáig anyukám úgy érezte mint minden "átlagos anyuka" a gyerek fejlődik minden rendben van, gyakarpodik, beszél, mozog. Semmi rosszra nem gondolat és nem is kellett gondolnia. Tipikusan fejlődtem, viszont utólag visszagondolva...ő is beáltja, hogy talán voltak előjelek például az, hogy nem szerettem kirakosozni, nem szerettem pluzzlezni, az összrekos játékokat pedig nagyon hamar meguntam. Ezzel szemben a testvérem imádta. Persze anyukám, akkor úgy élte meg biztos én másban lelem az örömöm. Ahogyan felcseperedtem  édesanyám több furcsaságot vélt felfedzni pl: amikor elmentünk a lánchídnál az oroszlánok előtt megkérdezte tőlem, hogy tudom-e ez melyik híd, ekkor azt válaszoltam hat évesen, hogy -"igen tudom a lánchíd." Majd amikor haza értük és egy képen csak az oroszlánt mutatta meg a láncídnak az elejét, nem tudtam összekötni, hogy a kettő ugyan az, számomra azon a képen "csak" egy oroszlán volt....

90-ben picit másképp működött minden, nem igazán volt sok lehetőség az interneten, hogy az ember körbe nézzen milyen lehetséges megoldások vannak azokra a bizonyos diszekre. Az iskolában is csak 2. évfolymban szoltak a szüleimnek, hogy a kislányuk nem halad megfelelően a többi diákkal együtt. Ekkor javasolták, hogy menjünk el az akkor még kerületi nevelési tanácsadónak nevezett fejlesztőbe. Kértünk időpontot, amire akkor is sokat kellett várni, majd a vizsgálatok során kiderült, hogy nekem háromszoros diszem van. 

Sose fogom elfelejteni, amikor első osztályban olvasni tanultunk fonetikusan, vagyis egybe kellett kiolvasni a szavakat, ami nekem nehezen ment. Több idő kellet, melegem lett,  zavarba jöttem, majd leizzadtam csak annyitól, hogy egy szót kimondtam...nem érettem a betűket, hogyan kellene egyben felolvasnom és kimondanom...olyan volt mintha egy idegen (kínai,német) nyelvet kellett volna megtanulnom. ( pedig ez az anyanyelvem és hatévesen már szépen rendezetten beszéltem) Nekem nagyon sokat segített a gyakorlás, illetve hogy fejlesztésekre hurcibáltak a szüleim. Egyszer csak egy fejlesztőtanár megmutatta, hogy szótagolva sokkal könnyebb lesz megtanulni olvasni és 2.-év végére már elhagyhattam a szótagolást, ez azzal járt, hogy innentől kezdve mindig le voltam maradva a többiekhez képest közel kétévnyire. Később már egész rendezetten olvastam, de még mindig izgultam a felolvasásnál és gyorsan előre megrpórbáltam magamban felolvasni az adott sort, ami rám esett, hogy ne hibázzak, hogy ne érjen szégyen. Most felnőtt létemre úgy érzem inkább ez a szégyen...hogy nekem ezen kellet görcsölnöm, mert nem a legmegfelelőbb oktatásban részesültem. 

Az iskolában az osztálytársaim leprásnak tartottak, gúnyoltak és kerültek messziről.,..mert az olvasásnál mindig rám kellett várni, mert a számolásnál én tipikusan, ahogyan azt fentebb leírtam elővettem az újjaimat matematika órán,...ami már nem volt szokás, első év vége felé. Néha olyan szavakkal illetek, hogy hülye vagyok, vagy hogy más vagyok mint ők és mikor közösséget kellett alkotni vagy párokba rendeződni mellém nem akart senki se állni... mert én voltam tudjátok -"az a kis hülye."  Igen, volt, hogy sírva mentem haza az iskolából, mert úgy éreztem nekem ez sose fog menni. Azt gondolom, hogy ezek a sérelmek egy életen át elkisérik a gyeremket. Én se tudom elfelejteni, néhányan hogyan viszonultak hozzám. Az olvasás olyan volt, mintha összefolytak volna a betűk a b-t és a d-t mindig kevertem, így rosszul mondtam ki a szavakat abba helyett adda....ilyenkor sokszor a tanárok segítettek, hogy helyesen olvassam fel a szöveget. 

Nekem mégis mi segített? 

Mindenkinek más segít, nekem a zene és a mozgás a tánc segített. Ott otthon éreztem magam, nem voltak házifeladatok, nem voltak egyenletek és még a kusza írásomat se becsmérelte senki. Ott a tanár megmutatott egy mozdulatot, majd leutánoztuk, viszont a zene mindig segített, úgy éreztem viszi a testemet előre és nem kell megmutatnia mégegyszer a tánctanárnőnek. 

Matematikai nehézségeimet, hogyan lehetett érzékelni?

Ott se volt sokkal könnyebb a helyzet, az elején mikor elkezdtem tanulni a számokat nem éreztem leírva, hogy mi a különbség közöttük. A három kisebb a hatnál...pedig leírva szinte ugyan úgy néznek ki csak megvannak forditva....:) Én így láttam a matematikát.  Az sokkal nehezebben ment, ezért felmentettek érettségi alól, mert nem volt differenciálás az osztályban és ez volt az egyszerűbb mindenkinek. Így senki se foglalkozott velem külön, hogy ahol én tartok matematikai tudásban azt fejlesszük. Hogyan tanulhattam volna meg a töbiekkel a gyökvonást, ha én még ott tartottam, hogy fejben az összeadás kivonás se ment?! De ugyebár haladni kellett a többséggel előre... Nyilvánvalóan ennek következtében nem kedveltem meg a számok világát. 

Diszgráfia milyen jeleket produkált? 

Hab-had ? Nem ugyan az? Nah például ilyeneket. Olyan minta az ember nem venné észre, hogy ott van két betű ami másmerre dől. Mitől sikerült fejlődöm? Sok sok gyakorlástól, játékosan különböző tanárokkal, mindegyik más módszerrel és más személyiséggel állt hozzám. Sokszor nagyon kusza volt az írásom és alig lehetett elolvasni, nehezen tartottam a sorokat az első osztályos írásfüzetben. Bíztattak mikor már fel akartam adni és megdicsértek akkor is mikor számtalanszor elrontottam, hogy ne menjen el a kedvem mindentől. Meixner módszer sokat segített, amelyben késleltetve olvasástanulás után tanították az írást. 

Voltak-e különóráim? 

Természetesen  igen, sok helyre jártam. Logopédiára, külön tanárhoz, aki olvasni tanult velem, és az életemet végigkísérte a külön matematika tanár is. Képzeljétek mégis szeretem falni a betűket, megtanultam magamban gyorsan és értelmezhetően olvasni. :) A legutolsó könyv amit elolvastam az Dévény Annáról szólt az Egy Mindenkiért könyv. :) Egy másik nagyon fontos gondolat, hogy a szüleim mindig mellettem álltak segítettek és támogattak, ha nem a külön tanár, akkor anyukám ült mellettem este 11-ig és nem azért, mert sok anyagot adtak volna fel, hanem mert nekem a Walesi Bárdokat nem egy óra vagy egy nap hanem 2 hét volt megtanulni és minden egyes nap 11-kor kerültem ágyba. Sose fogom elfelejteni... Megtanultam egy sort és másnapra, mintha valaki kitörölte volna a memeoriámat, kezdhettem élőről...valjuk be, így elég nehéz memorizálni. Viszont a jó hír, hogy a mai napig emlékszem az első sorára...Edward Király angol király, léptet fakó lován....:) 

Jelneleg mi maradt meg a diszeimből?

Szeretek olvasni, viszont talán még mindig megijedek a vastag könyvektől, pedig igazán nem kellene. :) Sajnos vannak szavak, amiket a mai napig nem érzékelek  pl: eszem vagy eszek, edtem vagy ettem....ezek nekem szinte egyformák, hiszen hallásra ugyan azt érzem. A jó hír, hogy senki se tökéletes és manapság segítségemre van a Word-helyesírás ellenőrzője, legrosszabb esetben pedig megkérek valakit, hogy fussa át amit írok. :) Jó dolog, hogy segítünk egymásnak én a mozgásterápiával, más nekem a helyesírás ellenőrzéssel. Mi a helyzet a matematikával? Ha kikell valamit számolnom és fontos előveszem a számológépet, mert van, hogy eluralkodik rajtam az a régi érzés, hogy úristen most teljesítenem kell és e-miatt összekeverem a számokat. Illetve biztonság képpen mai napig leszámolom hátulról a tizedeseket, hogy tudjam 100%-osan az adott összeget. Viszont azt gondolom ezek nem akadályoznak abban, hogy jó mozgásterapeuta legyek, ha több számot kell összeadni vagy szorozni előkapom bárhol telefonon vagy irodában a számológépet és kiszámolom, ha valami fontos vagy érdekel. Szerintem mindenképpen legyen a diszes fiataloknak, gyerekeknek olyan hobbijuk vagy sportáguk, amit nagyon szeretnek és ami feltölti őket, ami boldogságot okoz nekik és feledteti velük azokat a perceket, amikor vért izzadnak. Mert mi igen is vért izzadunk és sok sok energiámba került eljutnom oda, hogy jelenleg a második felsőfokú végzettségemért tanulok. Talán a legfontosabb a leleményesség, illeteve, hogy feltalálja magát a gyerek, hogy ne essen kétségbe és mindig a megoldásokat keresse. :) Hiszen mindenre van megoldás. 

Imagination is more important than knowledge. Knowledge is limited. Imagination encircles the world.   

Albert Einstein

Sokat szoktunk arról hallani, hogy télen fontosak a vitaminok, de vajon arról is hallunk-e eleget, hogy miért és mely vitaminokra van leginkább szükségünk a hideg téli napokon? Nos, erről lesz szó ebben a bejegyzésben. Segíteni szeretnék, hogy esélyt teremtsünk mindenki számára az egészésgesebb megfelelő vitaminokban gazdag élethez. :) 

Vitaminokra nem csak azért van szükségünk, hogy elkerüljük a nem kívánatos köhögéseket és megfázásokat, de térjünk a lényegre.

Nézzük sorra:  miért fontos az A-vitamin: 

A megfelelő látást segíti elő főleg szürkületben, mely télen méginkább érinthet bennünket. A  csontok és a fogak egészséges fejlődésére is hat ez a fajta vitamin.

Mely táplálékokban található meg: 

• Máj
• Szív
• Sütőtök
• Sárgadinnye
• Sárgarépa 

Az A-vitamin hiánya esetén a bőr berepedezik, megvastagszik és érdessé válik, ezáltal a bőrfertőzéskre is fogékonyabbak lehetünk. A kismamáknak kifejezetten ügyelniük kell erre a vitaminra, mert a hiánya és a túladagolása is káros lehet a magzatra. 

Complex B -vitamin:

Fokozza a hangulatot, stimulálja az immunrendszert és növeli az energiát. Sok élelmiszerben megtalálhatóak a B-vitaminok.

• Gabonafélék
• Zöldleveles zöldségek
• Tojás
• Csirke
• Citrusfélék

Vitaminokra szüksége van minden emberi élőlénynek, így potolnunk kell őket szervezetünkbe. Télen sokszor kevésbé igényeljük a friss zöldégeket és gyümölcsöket, szívesebben eszünk bejglit ez normális, viszont nem árt odafigyelni a vitamin bevitelre télen is. 

 C-vitamin:

Fontos szerepet tölt be az ember szervezetében pl:a sejtek védelmét segíti elő, valamint az egészséges állapot egyensúlytartásában is szerepe van. Sebgyógyulásban is segíthet, illetve a kötőszövet egészéges fenntartásában is hasznos. A c-vitamint télen ne csak a jól ismert vitamin dobozból kapkodjuk be, mellette nyugodtan fogyasszunk sok:

• Piros és zöldpaprikát
• citrusféléket ( naracs, mandarin stb) 
• kelbimbó
• brokkolni

a D-vitamin:

Erre a vitaminra leginkább azért van szükségünk, mert októbertől márciusig nem kap a szervezetünk elegendő D-vitamint a természetes napfény álltal, így pótolnunk kell kapszula formájában. Kellő D-vitaminnal nehezebben alakul ki depresszió és hozzájárul a csontok erősődéséhez. Ez a fajta vitamin a bőr alatt a napfény hatására kerül a szervezetbe, ezért fontos, hogy jó táplálékforrásokat találjunk mint például:

• Olajos hal, lazac, szardínia, hering
• Vörös húsok
• Máj
• Tojássárgája
• Gabonafélék

Nyilvánvalóan azok fokozatosan ügyeljenek erre a vitaminra, akik nem a szabadban dolgoznak, illetve nyáron is sok időt töltenek épületeken belül. 

Remélem, hogy hasznos volt ez a kis összefoglaló, legközelebb az ásványianyagok pótlásáról és azok szükségességéről fogok írni. 

Do not resist chances, take them like vitamins