Milyen is az Észak-Közép Budai Centrum Szent János Kórház és Szakrendelő Intézményében gyakornoknak lenni? Milyen osztályokon voltam és miket láttam? Erről fogok beszámolni nektek bennen a bejegyzésben. 

Bizonyára a legtöbb embernek nem túl jó érzései támadnak, ha a maszkos orvosokra vagy a fehér köpenyes nővérekre gondolnak. Arról nem beszélve, hogy elegendő negatív hírt hallottunk már a Szent János Kórházról, ott volt például az a tavalyi beszámoló, melyet az index osztott meg, hogy karácsony előtt adománygyűjtést indítottak, de idén már azzal kapcsolatban hoztak le egy cikket, hogy a kórházban alázatosan dolgozó szakemberek béréből levonják a kórház területén lévő parkolási díjat. Ezek ellenére én egy másik szemszögből szeretném megvilágítani ezt a kórházat, a végén kiderül kiben milyen érzések keletkeznek a bejegyzés által. Annak érdekében, hogy valami pozitívat is írjak egy hónappal ezelőtt arról számoltak be, hogy több kórház köztük a Szent János is részesül abban a kórházfelújítási programban, melyet nemrég hírdettek ki. 

Tavaly augusztusban elhatároztam, hogy beiratkozom egy gyógymasszőri képzésre, ami szeptemberben el is indult és októberben pedig megkaptuk a gyakorlati órákkal kapcsolatos tájékoztató papírokat, melyen az állt, hogy az iskola főképpen a Szent János Kórházzal áll kapcsolatban, így hát felkerekedtem és elmentem a kórházba bejelentkezni. Megdöbbenésemre első körben egy szuper szakoktatóval találkoztam, aki kézségesen mosolygva és teljes vállszéleséggel segítségemre volt, hogy minden papír (ami kilómétereket tett ki) megfelelően ki legyen töltve. Aztán megbeszéltük, mely napokon és milyen osztályokon kellene heti rendszereséggel 8-órában gyakorlaton részt vennem, még fel is hívta az adott osztályok vezetőit, hogy készüljenek egy gyakornok fogadására. Következő héten már kezdhettem is az újfajta és izgalmas munkát. Mondanom sem kell, milyen lelkesen vártam az első napomat, amit megelőzött egy gyors kitérő, hiszen csak fehér egyenruhába lehet, gyakornokként részt venni az egszségügyben, így előtte beszereztem amire szükségem volt. 

Röviden a Szent János Kórházról: 

2007-ben három fővárosi kórházat vonatak össze (Budai Gyermekkórházat, Szent Margit Kórházat és a Szent János Kórházat), így lett az új neve: Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-Budai Egyesített Kórházai. A kórházat 1887-ben kezdtél el építeni, helyileg viszont a Margit körút és a Hattyú utca sarkán volt megtalálható, viszont régebben a kórházakat összemosták a szegényházakkal, ami azt jelentette, hogy jómódú nemesek tartották fent a gyógyintézmény költségeit.  Később az új Diósároki épültben már röntgen-laboratórium is létesült és 150 ágyat biztosítottak az elme-ideg osztályon. Azóta már sokat fejlődött, hiszen széles spekturmban tudnak fogadni betegeket, ami a kórház felépítésén is megmutatkozik. 

A kórház felépítése: 

Többek közt rendelkezik fekvőbeteg ellátással, járóbetegellátással, központi laboratóriummal, transzfúziós laborral, allergia szakrendelővel, barlangterápiával, tüdőgondozóintézettel és még kápolna is található az intézmény területén. Aki járt már a kórházban az tudhatja, hogy pavilon rendszerű az épületek elhelyezése valamint azt is be kell ismerni, hogy nem túl modernek az épületek, sem a belső termek a felszerelések pedig nem mai butorokból és eszközparkból állnak. 

Milyen osztályokba tudtam betekinteni? 

Amikor elkedztem gyakornokoskodni elöszőr a csecsemő osztályon voltam pár héten keresztül, pozitív volt látni, hogy vidám mesefigurák voltak felfestve a falakra és disney matráciák voltak az ablakokon, hogy a gyerekek számára pozitívabb hatást keltsen a kórházi lét. Nyilvánvalóan a legtöbb szülő aggodalommal és félelemmel érkezett meg minden egyes alaklommal az adott osztályra, hiszen általában valamilyen problémával érkeztek az egészségügyi intézménybe vagy a mentőautó szirénázva hozta a csecsemőket az adott osztályra. Az egyik csecsemő szoba le volt zárva, mert éppen felújítás zajlott abban a teremben, ezt örömmel hallottam, hogy ezek szerint foglalkoznak a kórházzal. Az már picit elkeserített, hogy egy beszélgetésből kiderült a nővérek és orvosok ismerősei (szobafestő mesterek) valamint jó maguk is besegítenek az újításba. 

Későbbiekben betekintést nyerhettem a traumatológia osztályának működésébe is, nah az már egy nagyobb lélegzetvételnek tűnt számomra, hiszen ott minden féle beteggel szembesülhettem, friss amputáltakkal, műtétre várakozokkal és volt alkalom amikor egy éjszaka olyan hajléktalan személyt hoztak be a mentősök, aki totálisan nem volt képben (be volt drogozva). Mit ne mondjak igen nehéz dolguk volt az ápolóknak, hogyan segítsenek a frissen behozott beteg életén úgy ,hogy közben ne erőszakoskodjon, ne kiabáljon, amivel a többi beteget akiknek pihenésre van szüksége megzavarja. Gondolom azt nem kell bemutatnom, hogy sok terem hatalmas 8-10 ágyasak is lehetnek a szobák, bár találkoztam két-három ágyas kórtermekkel is. Többségében a betegek nagy része idősebb korosztály és ha fiatalabbakkal is találkoztam, az ápolók mesélték, hogy egyre gyakoribbak az ifjabbak körében olyan betegségek, amiket régebben nem tudtak diagnosztizálni, illetve kevesebb esetszám létezett belőle. Ilyen volt egy huszonéves crohn-beteg-fiú (emésztőrendszer krónikus betegsége) is akin látszott, hogy csont és bőr, iszonyatosan küzdött, hogy megoldást találjanak az akkori állapotára. 

(gyakorlatom alatt, bevittem a régi kávéfőzőmet az egyik osztályra és örömmel láttam, hogy használják, főképpen fáradság ellen:)

Legizgalmasabbnak talán a sürgősségi osztályt találtam, még soha életemben nem láttam belülről egy ilyen osztály működését, így nekem olyan volt mint a ma született báránynak rácsodálkozni a menetrendre, a szélvész gyors doktorokra és betegszállítókra ahogy jöttek mentek, az orvosok illetve ápolók pedig példátlanul fognak össze egy-egy beteg érdekében. Én úgy láttam, hogy ez a lelke minden osztálynak az ápolók szorgos munkája, hogy az éjszaki műszakban dolgozók éjjel is tisztába teszik azokat, akiknek erre szükségük van és nem hagyják saját ürülékükben a betegeket, átmosdatják őket és ha szépen megkérik az adott nővérét még be is krémezi a beteget. Természetesen hazudék, ha azt mondanám, hogy nem láttam volna olyan személyzetet, aki kevésbé volt lelkes, vagy aki felületesen végezte a munkáját. Ezt más területen is tapasztalhatjuk nem kell az egészségügyi menni. 

Tapasztalataim alapján úgy érzékeltem, hogy a többség szeretetből, tiszteletből és alázattal dolgozik, nélkülük az egész kórház nem működne, tisztán tartották a sebeket, mosolyogtak a betegekre, arról nem beszélve, ha megnézzük a bértáblájukat, bizony nem keresnek olyan fényesen. Nyilván elfáradnak és nekik is lehet rossz napjuk, ahogy mindenki másnak is. Szóval visszatérve a sürgősségire, ott össze kell tartania az orvosnak és az ápolónak is, hiszen volt rá precedens, amikor, hirtelen kivágodott a szoba ajtaja bejöttek a mentősök és hoztak egy férfit aki valószínűleg építkezésen dolgozott, munka közben valahogy a bal combja hátsó felébe bele fúródhatott egy 3-cm-eres vasdarab, természetesen iszonyat fájdalmai voltak és látszott az úriemberen, hogy ember feletti erővel tartotta magát, hogy ne sikítson mint egy gyerek. Gondolhatjuk.. milyen állapotban volt az a nadrág, nagy részét elöntötte a vér. Azonnal többen felugrottak a helyükről, óvatosan levették róla a nadrágot körbe vágták és megnézték pontosan, mit tehetnének a beteg érdekében. Az ápoló pedig minden eszközt fertőtelnítve előkészítve adott az orvos kezébe a seb ellátása érdekében, kerestek egy tetanuszt beadták és szépen tovább küldték az adott osztályra és vizsgálóba. Összeszokott csapatról beszélünk ,ahol néha nevetnek viccelődnek az orvosok és ápolók egymással, ahol ha valaki bizonytalan valamiben felhívja a másik szakembert/munkatársat és tanácsot kér tőle mit tegyen, hogy nyugdot lelkiismerettel végezhesse a munkáját. 

Értelemszerűen megnéztem magamnak a masszőr/rehabilitációs részleget is, ahol ismét nem a szakember minősége, hanem sokkal inkább a körülmények amik elszomorítottak, hiszen egy alagsorban található a masszőri szoba, ami sötét volt és pici. A masszőr viszont annál inkább volt segítőkész és korrekt mindent elmagyarázott és még a szünetében azt is felajánlotta, hogy rövidített óra keretében, de megmasszírozhatom, és ha szeretném ki fogja javítani, ha valamit nem jól csinálok. Én kapva kaptam a lehetőségen és próbáltam legjobb formámat mutatni neki. Voltak akik csak egy két alkalomra jöttek kezelésre és voltak olyan páciensek is, akik vissza jártak, mert hosszabb időre volt szükség a gyógyulásuk érdekében. Átlagosan 20-30 percig tart a masszázs az adott porblémás zónával foglalkozik a masszőr, a legtöbben nagyon hálásak, mert a fájdalom mellett a masszázs végén felüdülésben is részesülnek.

Összegezve azt mondhatom, hogy: Ezekért a pillanatokért megérte gyakornoknak lenni a Szant János Kórházban, mert, megtapasztalhattam, hogy a nehéz körülmények ellenére lelkiismeretesen és keményen dolgoznak a szakemberek, sokszor fáradtan, emberfeletti erővel végig dolgozzák az adott műszakot, ami akár 12-24 órás is lehet. Ha korrekt gyakornok vagy, aki segítőkész és nem úgy állsz hozzá, hogy te vagy az okosabb, akkor biztos vagyok benne, hogy mindenkinek szeretettel segítenek az egészségügyi dolgozók. Arról nem beszélve, hogy egy gyakornoki pozicióban, bizony meg kell mozdulni és amennyire lehetséges a nővérek segítségére kell lenni. Láthattam, hogy a különböző szakemberek nem egymás ellenségei, hanem segítik egymás munkáját, hogy lehetőleg gördülékenyen folyon az adott rendelés vagy osztály mentrendje. Sokan vannak, akik zsörtöldőnek, vagy akár fenyegetően beszélnek az ápolókkal vagy orvoskkal a váróban, mert azt látják, hogy lassú az ellátás, ilyenkor azt is figyelembe kell venni, hogy a legtöbb osztályon hiány van ápolókból, orvosokból ezeknek következtében nekik is nehezebb és fárasztóbb végigcsinálni az adott műszakot. Azt gondolom, egyik oldalon se könnyű: betegnek lenni kontra az egészségügyben dolgozni, ez tény, az ember kapkodva, fájdalommal érkezik meg a kórházba, biztos mindenki legalább egyszer az életében, már átélte ezt a helyzetet. Viszont gondoljunk arra, hogy az egészségügyi szakemberek, arra tették fel az életünket, hogy segítsenek ott, ahol tudnak a klienseknek, hogy boldogabb és fájdalommentesebben életet élhessenek. :) 

Rekreáció, a mai világban egy igen divatos és eltrejedt fogalom. Sokszor hallani, hogy rekreációs és egészségfejlesztő szakembert keresnek egy állásra, esetleg sport és rekreációs szakembernek is megnvezik őket. De vajon mit is takarhat ez a szó? Mai napon augusztus 20.-án Szent István államalapítás ünnepét tartja az ország, de ez miért fontos nekünk ebben a bejegyzésben? Mert ilyenkor a legtöbb ember nem dolgozik, a boltok zárva tartanak és ha sikerült megoldani, akkor hosszú hétvégét vehettünk ki a munkahelyünkön. Ennek köszönhetően sok szabadidős tevékenységre nyílik lehetőségünk, amihez már csak a kellemes időjárás is hozzásegít minket. Alapvetően, ilyenkor sok programot hírdetnek meg, felvidéken például kenyérszenteléssel ünneplnek, illetve koncerteket és előadásokat tartanak. Jelenleg ez nyilvánvalóan limitált, hiszen a járvány miatt nem tarthatnak nagy összejöveteleket. De térjünk vissza a rekreációra és a fogalom meghatározására: Röviden és egyszerűen azt mondhatnánk, hogy szabadidőben végzett tevékenység, mely a pihenésünket és felfrissülésünket szolgálja, ebbe bele tartozik a mozgás, kultúrálódás, játékokkal való játszás, utazás, wellnes szolgáltatások igénybevétele, ezek a tevékenységek arra szolgálnak főképpen, hogy a stresszt és mindennapi életünk által okozott feszültséget kipihenjünk és feltöltődjünk. Vagyis a teljes testi-lelki és szellemi teljesítőképesség helyreállításáról beszélünk. 

Még a WHO ( World Health Organization/ Egészségügyi Világszervezet) is célul tűzte ki, hogy a világ valamennyi országában javítsanak az országokban élők egészségügyi helyzetén. Magyarországon 2011-ben került be a köztudatba ez a fogalom és onnantól szárnyalt a rekreációs területek menedzselése.

Mikor jelent meg a rekreáció?

Ha jobban belegondolunk hamar rájöhetünk arra, hogy az embeiséggel egy idős ez a terület, hiszen minden korban volt igénye arra az embereknek, hogy pihenjenek és feltöltődjenek. Még az őskorban is voltak olyan tevékenységek, amelyek a kultúrára és felfrissülésre utalnak. Gondolhatunk itt most a barlangrajzokra vagy az ősi rituális táncokra stb. Valószínűleg ezeket a tevékenységeket, nem kényszerből végezték. :) Ahogyan tovább haladunk az évszázadok múlásával láthatjuk, hogy minden kornak megvoltak a maga lehetőségei arra, hogy kikapcsolódásban részesüljenek a lakosok. Nyilvánvalóan kultúránként kicsit eltérő lesz a rekreációs és szabadidős tevékenységek típusai, gondolhatunk itt most a harcművészetekre aminek őshazája Kína és Japán lesz, később a 20. században betört Európába is, így lett része a lehetséges szabaidős tevékenységeknek itthon is ez a fajta sport. Bármilyen furcsán is hangzik az extrém sportok is ide tartoznak a trambulin parkok például az Eleven parkban is található ilyen, egy hatalmas tér, ahol akár több órát is eltölhetünk izzasztó ugrásokkal csoportosan és egyénileg, kicsiknek és nagyoknak is megfelelő szórkaozást és levezetést adhat, ha éppen pörgösebb az adott nap vagy csak egyszerűen szeretnénk egy jó fárasztót mozogni pattogva a trambulinon. Ide sorolhatjuk a barlangászatot is ami remek lehetőség csapatépítésre vagy, ha netán allergiásk vagyunk egy izgalmas forma arra, hogy kitisztítsuk az orrüregeinket.

                                                                     (Miskolctapolca barlangfürdő)

A Szemlőhegyi barlang is ilyen, melyet szuperül kiépítettek, ha nem vagy klausztrofóbiás és bírod a sőtétet ez is egy érdekes program lehet kikapcsolódásképpen. Az adott évszakoknak is megvannak sajátosságaik, amik izgalmas lehetőséget nyújtanak az aktív pihenésre. Ha a nyárra gondolunk, akkor  legtöbb embernek a meleg, hideg üditők, frissítő tenger valamint a balaton jut eszébe, egyre elterjedtebb és sokan próbálják ki itthon is már a Sup-ot ( Stand up puddle), mely tuldajonképpen egy felfújható (anyagát tekintve műanyag) deszka melyet álltalánosságban állva szoktak használni egy evezőlapáttal, így könnyen használható nem veszélyes és még jogát is vagy egyéb plusz tevékenységet szoktak rajta végezni. ( Például: Sup Center Balaton is egy olyan hely Tihanyban ahol kölcsönözni lehet ilyen eszközt vagy oktatáson is részt vehetünk.) De ott van a Wakeboard, mely már egy kifejezetten extrém nyári sport az andrenalin felpörgetésére szólgál a víz szerelmesei számára, egy vontató kötélbe kapaszkdova, természetesen védőfelszerelésben deszkához kötve lovagolhatjuk meg a víz hullámait vagy már konkrét pályákat is felépítenek ez a nehezített verízió,ahol rámpákon átsuhanva átugranak és trükközgetnek a profibb szinten lévő Wake-esek, az Omszki tónál, de a Lupánál is kipróbálhatod ezt a fajtáját a rekreációnak. 

Arról még nem is ejtettünk szót, hogy a rekreációt korosztályokra is oszthatjuk gyerekkorban elöszőr a motoros képességeket nem árt fejleszteni és ehhez jó dolog megtanítani az alapvető sportokat mint például az úszás, biciklizés, későbbiekben a tinédzser korszakban, már végképp a tv- számítógép elé ragadnak a fiatalok amit szintén tekinthetünk szabadidős tevékenységnek csak nem mindegy a mennyiség és a minőség, hogy min nőnke fel a jövő nemzedékei. A felnőttek már igen sokrétűen szeretik eltölteni szabadidejüket melyben, akár könyveket olvasnak, múzeumokba és rendezvényekre járnak mint fenetebb is említettem extrém sportolnak vagy pedig utaznak és wellnes szolgáltatásokat vesznek igénybe ilyen például a szauna, a fürőzők melyknek vannak különböző formái mint péládul az éjszaki fürdőzések vagy a különböző masszázsfajták. Az utolsó életkor az pedig az idősekről szól, fontos erről a korosztályról is beszélnünk, hiszen a világ egyre jobban abban az irányba tólódik, hogy az idősebb korosztály is fitten és minnél inkább egészségesen tölthessék szabadidejüket, már csak azért is mert a XX. század óta demográfiai növekedést tapasztalhatunk az idősebb korosztálynál, ennek okán ez az irányzat is kezd virágozni még itthon is. Számukra izgalmasak lehetnek a túrázások, utazások belföldön vagy külföldön a csoportos preventív táncos vagy tornás foglalkozások, ilyenenek a TáncRehabilitációs órák is, és örömmel tölt el, hogy a munkámmal hozzátehetek az idősek jóllétéhez és egészségi állapotának megörzéséhez, úszás, biciklizés, közös kártyázások-társajátékozások vagy akár a családi összejövetelek és az unokákkal való játszások is a krekreációs időtöltéshez tartoznak. :) 

Hol is lehet elvégezni ilyen a képzést? 

Példának okáért a Testnevelési Egyetemen, de az ELTÉN PPK-karán ( Eötvös Lóránd Tudománegyetemen) is megtalálható BSC alapképzésként. Még szakképzéséskben is találhatunk olyan területeket, melyek a rekreációhoz köthetőek, ilyen például az animátori képzés, ahol kifejezetten szabadidős programok szervezéséről tanulhatnak, drámajátékokról, közösségfejlesztésről. Hasonló képzés a outdoor sportoktató más néven a túravezető/természeti sportok oktatója, ide tartoznak a kerékpáros, túra, síoktatók akik táborokat szerveznek, folyamatosna kommunikálnak a tanítványaikkal és menedzselik a weboldaljaikat és folyamatos táboroztatásokat. 

Miket sajátíthatnak el egy ilyen képzésen a tanulók?

Sportszervezést, kommunikációt, relaxációs technikákat, rehabilitációt, terhelésélettant, animációt, zenés gimnasztikát, mentálhigiénét, egészségfejlesztést, táplálkozástan, sportegészségtan, turizmusegészségtan, szakpszichológia stb. Mint az jól is látszik igen sokrétű és izgalmas tantárgyakba kóstolhatnak bele a képzésen részt vevők. Társadalomtudományok területén igen nagy jártasságot lehet szerezni, valamint kapcsolatteremtési és a problémafelismerési illetve problémamegoldási képességek is fejlesztődnek egy ilyen képzésen. 

Összességében kijelnthetjük, hogy fontos a munka mellett rekreálódni és aktív pihenéssel tölteni az időt. Természetesen vannak ingyenes és kevésbé drága rekreációs programok is az évszakoknak megfelelően melyeknél, nem kell a pénztárcánk mélyére nyúlni. Te milyen gyakran végzel rekreációs tevékenységet az egészséged megőrzése érdekében? 

Sokat lehetett olvasni arról a bizonyos esetről, mely amerikában történt nem is olyan rég, George Floyd a 46-éves afróamerikai apuka, aki brutális rendőri túlkapás áldozata lett Minneapolisban, ennek következtében került be a köztudatba a Black Lives Matter mozgalom. Egyes beszámolók szerint hamis dollárral akart fizetni egy boltban, eredményképp pedig letartóztatták és az intézkedés során a rendőri beszámolók szerint ellenállást tanusított, ezért alkalmazta a rendőr azt a módszert, hogy lefektette a földre, majd rá tette a térdét a gyanusított nyakára. Egy videófelvételből viszont kiderül, hogy nyoma sincs ellenkezésnek a fekete férfi felől, viszont a brutális intézkedés a rendőr részéről annál inkább megmutatkozott, hiszen percekig nem csak a nyakához tette térdét hanem kifejezetten nyomta a nyakát az áldozat pedig fuldokolva panaszolta, hogy nem kap levegőt és segítséget kért, az áldozat  előállítása után a mentőautóban életét veszítette. A Black Lives Matter mozgalmat három feminista fekete nő alapított még 2013-ban. A három megalakotó közül az egyik Opal például emberjogi aktivista, író és a Black Alliance For Just Immigration szervezet igazgatója, mely kifejezetten azzal foglalkozik, hogy az Amerikában élő afrikai származású lakosok első bevándorló jogait támogatja. Az eset után, hogy meghalt George Floyd hatalmas megmozdulások törtek ki egész Amerikában és ismert színészek sportolók álltak ki a Black Lives Matter mozgalom mellett.

(George Floyd és Derek Chauvin rendőrtiszt-videófelvételből)

Naomi Osaka világelső japán hivatásos teniszezőnője is megosztotta a véleményét közösségi oldalán, sőt még a tüntetésekhez is csatlakozott Minneapolisban és Los Angelesben. Osaka gondolatai összegezve: 

Mindenkinek legyen hangja az ügyben és használja is,mielőtt felszólítanák és megtiltanák a sportolóknak, hogy sporttal, politikával vagy emberjogi valamint társadalmi kérdésekben állástfoglaljanak illetve ezeknek hangot adjanak. Utálom amikor random emberek azt állítják, hogy a sportolók nem vehetnek részt a politikában, ők csak játszanak. Mégis mi ad több okot másnak arra, hogy felszólaljon vagy véleményt nyilvánítson mint nekem?

(Naomi Osaka)

Vajon a Black Lives Matter mozgalom felnyitotta a sportolók szemét, hogy a raszizmus ellen ők is felléphetnek? Ezek a véleménynyilvánítások, formálhatják az embereket, a szurkolókat-tömegeket, mostanáig mintha feledésbe merültek volna és új erőre kaptak George Floyd halála után. 

A premier League (Angol-első osztályú labdarugó bajnokság) úgy döntött, hogy a fekete életek is számítanak, így mikor ismét elkezdték a szezont a játékosok mezén a Black Live Matter felírat állt nevük helyett. Egy iszonyatosan egyszerű támogatás egy anyagdarab, melyre nem a játékosok nevei hanem egy mozgalom küldetése állt. Ez a gesztus még Amerikában is elképzelhetetlen volt évekkel ezelőtt, a mozgalom egyik legnagyobb eredménye talán az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, ahogy a fehérek kizsákmányolják a feketéket, ráadásul fölényre épített önkép jellemzi a fehérek társadalmát. Ezt a folyamatot folytatni kell, amit elkezdett a mozgalom és az egész amerikai társadalom, hogy minden nap és minden héten a  sportban is megmutatkozzon, hogy egyenlőségre kell törekedni. 

Igen is segíthetnek a sportok és a fitness iparág, a rasszizmus elleni küzdelemben, a Washington Post- oldalán olvashattam egy izgalmas cikket, melyet egy fekete pilates oktatónő írt (Sonja Herbert) tapasztalatairól George Floyd halálával kapcsolatban.

Az eset után ugyanis renteget facebook és instagram üzenetet kaptam a Pilates stúdióban dolgozóktól, hogy bocsánatot kértek, ha valaha is elkövettek mikro-agresszív viselkedésért irányomba. Most jutott el odáig az USA- fitness iparága, hogy felsimerjen egy ilyen helyzetet, régebben mikor egy másik luxus edzőteremben dolgoztam  2012-ben, amikor meghalt Trayvon Martin ( egy fekete kamaszfiú volt akit agyonlőttek) akkoriban a munkatársaim és a vezetőségnek eszébe nem jutott ilyen cselekedet. Senki se kérdezte meg, hogyan érzem magam az eset után... Mindenki úgy tett mintha semmi se történt volna. Az is sokat elárul, hogy összességében az eddigi 13-év alatt mióta pilates-oktató vagyok a hét menedzseremből egy volt fekete. Természetesen nem egy olyan helyen dolgoztam, ahol az összes csoportos fitness oktató közül én voltam egyedül fekete. Nyilvánvalóan kevesebb esetben lesz afróamerikai egy konditerem tulaja, mint fehér. Az évek során megfigyeltem, hogy a fitness csúcs találkozókon-konferenciákon az előadok az esetek többségében fehérek, olyat is tapasztaltam már, hogy elhívnak egy egy fekete előadót aki a sokszínűségről és a nyitottságról tart egy rövidebb beszédet. Ez picit olyan hatást kelt, mintha minden áron bizonyítani szeretnék, hogy a fitnesz ipar igen is erőfeszítéseket tesz, annak érdekében hogy esélyegyenlőségre törekedjen. Erről azt gondolom, hogy ennek ellénre is a feketék vannak többszörösen kitéve a fehér emberek mikro/makró agresszív viselkedéseknek.

(Sonja herbert)

Mi történt Folyd halála óta az iparágban? Ösztöndíj programokat indítottak kifejezetten fekete emberek számára, hogy oktatókká válhassanak, illetve szervezeteknek tömegével jönnek a felajánlások és támogatások az esélyegyenlőség nevében. 

Összességében a cikk következtében és a konzekvencia levonásában az a kérdés jutott eszembe, hogy vajon itthon, Magyarországon a fitnesz iparágban és az oktató közösségben, hány roma vagy fekete származású edzőt ismerünk? 

Létezhet, hogy ez a fajta elszigetelődés ami jelenleg megszokottá vált, megmarad majd a második hullám után is? Egyáltalán megváltoztathatja az életünket a járvány? Vagy már most megváltozott? 

Egy normál  héten nehéz megszámolnunk hány emberrel találkozunk és kerülünk velük közeli-fizikai kapcsolatba. Sokak számára furcsa lehetett a karantént megélni már csak azért is, mert kevesebb érintést-ölelést és közelséget élhettek át mint egy átlagos napon. Hogyan tudunk kölcsönhatásba lépni egymással hogy a biztonságunk megmaradjon? A BBC-oldalát találtam egy cikket mely igazán izgalmas és választ ad sok kérdésre. 

Három hónapon keresztül gyakoroltuk a társadalmi távolságtartás alapvető szabályait, minnél többet legyünk otthon, megtartottuk az 1,5-2 méteres távolságot, maszkot húztunk és kerültük a közösségeket. (Mozi,színház, gyülekezések.) Arról nem is beszélve, hogy elkezdtük megváltoztatni a köszönési szokásainkat, nincs puszi, nincs kézfogás, a tv-ben azt lehetett látni, hogy sok politikus is könyökkel pacsizik össze, ha köszönésről van szó. Kultúránként pedig eltérő szokások vannak a köszönésre Amerikában jól bevált módszer az ölelés, Franciaországban alapvető formája a köszönésnek a pusziszkodás, az arab országokban bemutatkozáskor bármilyen furcsán is hangzik az orrukat érintik össze, Európában pedig a legelfogadottabb az a kézszorítás. Ha ezeket végignézzük jól látható, hogy szoros kontaktot igényelnek az alapvető köszönési formák, így ezeket az elmúlt hónapokban szinte minden országban hanyagolták, pedig ezek olyan társadalmi szabályok melyek egész életünket végigkísérik. Viszont, ha jobban belegondolunk, akkor hamar rájöhetünk arra, hogy ezek olyan üdvözlési formák melyek meleg ágya lehet a vírus terjesztésének, akkor is ha jelenleg még nincs kihírdetve, hogy nyakunkon a második hullám.

Robin Dumbar az Oxford egyetemi professzora főképpen evolúciós pszichológiával foglalkozik ő azt állítja, hogy

A fizikai kapcsolat része, annak a mechanizmusnak melyet a kapcsolatok, barátságok és családtagok mechanizmusához felhasználunk. Ez jellemzi a főemlőst: az ölelés, simogatás, érintés, kiváltja az agyunk endorfin rendszerét ami melegséget és pozitivitást hoz ki belőlünk. 

Érthető, hogy aggodalmat vagy zavarodottságot vált ki az az egyszerű rutin, hogy hogyan köszönjük és hogyan kezeljük ezt az új helyzetet, hiszen nem ehhez a normálhoz vagyunk hozzászokva. Viszont felelősségteljesen kellene viselkednünk magunk-családunk és mások védése érdekében. 

Cary Cooper a Machester Business School pszichológia és egészség tanészékén dolgozik szerinte a

kommunikációnk bonyolultabb és kevésbé árnyalatos lesz a távolságtartás következtében. Lehetséges, hogy könnyebben fogjuk egymást félreérteni, hiszen nem lesznek egyértelmű jelzések a szavak mellé mint korábban. A suttogás és érintés valószínűleg sokáig eltűnik majd az emberek életéből. Talán már látható az új távolságtartó világunk, műsorokban vagy olyan rendezvényeken melyeket meg lehet tartani észrevehettük, hogy tartani kell az 1,5-2 méteres távolságot, illetve sokminden átkerült az online térbe (színházi előadások, koncertek, tárgyalások stb) Talán az a legújabb motto, hogy egymástól független,de együtt kell ezt túlélnünk. 

Hogyan és miként maradjunk társadalmi kapcsolatban? Leginkább erre a kérdésre adnak választ a legújabb megoldások vagy azok a applikációk, amik már jelen voltak az életünkben, csak nem ilyen erősen mint manapság. Skype, Messenger, TikTok, Zoom stb. 

Ha arra gondolunk, hogy a vírusokhoz alapvetően, hogyan áll hozzá az emberiség, akkor vissza tudunk gondolni arra az időszakra amikor az AIDS-megjelent és berobbant az emberek tudatába, akik a vírus szempontjából pozitívnak bizonyultak velük szemben az első időszakban olyan távolságtartóak lettek az emberek, hogy sokan még kezetfogni sem mertek velük, pedig bizonyítékok vannak arra, hogy elsősorban szexuális úton terjed. Sok idő, kampányok és videók kellettek ahhoz, hogy a mítoszokat felváltsák az orvosi tények az AIDS-betegekről. Ugyan ez vonatkozik a jelnlegi COVID-19-es járványra is. 

Visszatérve a köszönéshez, különböző kísérleteket próbáltak ki, hogy milyen más megoldások léteznek a kézfogás helyettesítésére, könyök vagy láb összeérintésnél arra jöttek rá, hogy kevésbé kényelmes az ember számára, illetve idősebbeknek egyáltalán nem ajánlják az ugynevezett "legshake"-et. Viszont sportolók és fiatalok szívesen alkalmazzák, erről hoztam is egy videót nektek. :)

Robin Dumbar további gondolatai a jövővel és a köszönési formákkal kapcsolatban:

Mindenképpen új korográfiára lesz szükség, melyet nem árt majd elsajátítínia a társadalomnak, az hogy hogyan üdvözljük egymást, akár más kultúrábol is átvehetjük. Amerikában például a déli részeken szokás a fejjel való biccentés, üdvözlésként egy ilyen egyszerű köszönési mód is elterjedhet. Egyenlőre ez még a jövőnkre van bízva, hogy mi lesz az elfogadott és alkalmazott köszönési forma. 

Egy találkozónál nyugodtan megmondhatjuk kedvesen, hogy a jelenlegi járványügyi helyzetre való tekintettel nem szeretnénk, se puszit se kézfogást adni az ismerőseiknek,barátainknak vagy esetleg egy első találkozón az adott személynek. Ezzel nem leszünk udvariatlanok, egyszerűen betartjuk azokat a szabályokat, melyek védik az egészségünket. Ez természetesen nem mentesít attól, hogy ne köszönnénk hangosan úgy hogy a másik hallja köszöntésünket. 

A távolságtartás és kevesebb kontakt kihatással lehet az érzékenységünkre és empátiánkra is, hiszen kevésbé mutathatjuk ki az együttérzésünket egy munkatársunk vagy ismerősünk felé. Az ölelés vagy érintés sokszor gyógyírt jelent az emberiség számára egy nehezebb pillanatban. Az érintés hiányát talán leginkább szavakkal tudjuk helyettesíteni, javarészt az idősebbek és a fogyatékosággal élők szenvedhetnek attól, hogy kevesebb kontaktot élhetnek át napi szinten, mint a járvány terjedése előtt. Ne feledkezzünk meg családtagjainkról és rokonaikról sem, most mégtöbbet kell velük foglalkoznunk az internet és telefon segítségével, hogy ne érezzék elhanyagolva magukat a kevesebb látogatás és érintkezés miatt. Az idősebb korosztály amúgy is le van terhelve mentálisan hiszen ők az első számú célpontjai a járványnak, a napi szintű tájékozódás és rémhírek terjedése teljesen lefáraszthatja őket. Mindemellett még a családtagok láthatása is sokkal körülményesebb, nem érintkezhetnek és nem pusziszkodhatnak, amihez igen nagy önkontroll kell. Fontos az is, hogy családtagjainkat ne potenciális hordozóknak gondoljuk, ezek a gondolatok negatív irányba vihetik a kapcsolatokat és boldogtalansághoz, magányhoz vezethet. Beszélgessünk mégtöbbet és fogalmazzuk meg érzéseinket, gondolatainkat. 

Annak érdekében, hogy pozitívan zárjam a cikket, arra is öszpontosíthatunk, hogy ha elveszítünk sok olyan kontaktussal járó cselekvést, mint például az ölelés, puszi, amely enorfint termel bennünk és jó érzetet vált ki, ezeket visszanyerhetjük más cselekvésekkel, ilyen például a sport, nevetés, éneklés, tánc és  a videótelefonálás szeretteinkkel, ezeket napi szinten használhatjuk annak érdekében, hogy jobban érezzük magunkat. 

Ebben a bejegyzésben közelebb szeretném hozni számotokra, hogy az ENSZ (vagyis az Egyesült Nemzetek Szervezete) azon belül pedig Antonio Guterres a szervezet főtitkára, (aki nem más mint a volt Portugál miniszterelnök) milyen gonolatokat oszt meg egy videóban a fogyatékossággal élők és a COVID-19 vírussal kapcsolatban. Talán erről kevesebbet beszélünk, mint amennyit kellene, így azt reméltem hasznos kis írásnak találjátok ezt a bejegyzést. Nyilvánvalóan sok emberben felmerül a kérdés, akár szakemberek aki fogyatékosággal élőkkel foglalkozik, akár egy érintett személy vagy a hozzátartozója, hogy vajon a jelenlegi vírus mennyire veszélyzeteti a kliensét, saját magát vagy hozzátartozóját.? Egy olyan személyről beszélünk akinek csigolyatörése volt, esetleg veleszületett sérülése van és spina bifidás vagy Down-színdrómás. Ha jobban belegondolunk, akkor egyértelműen kirajzolódik, hogy egy egész nagy társadalmi csoportról beszélünk, akik akár veszélyeztetebbek is lehetnek az átlagosnál?! Erre a kérdésre keresem a választ  az összefoglalóban. 

(Antonio Guterres)

Az ENSZ-ről röviden: köztudott, hogy ez egy Nemzetközi Szervezet, amely az államok közötti együttműködést segíti elő főképpen, nemzetközi jog, biztonság, gazdaság, szociális ügyek és emberi jogok területén. Fő célja a világbéke és az hogy megvitassák az országok közötti problémákat. Magyarország 1955-decemberében nyert felvételt az Egyesült Nemzetek közé.

Térjünk rá a témánkra, talán elsőre nem is gondolnánk, de a  fogyatékosággal élő személyeknek általában több egészségügyi ellátásra van szükségük, mint a nem fogyatékosággal élő társaiknak, nyilvánvalóan az alacsony színvonalú vagy elérhetetlen egészségügyi ellátás egyik csoportnak sem tesz jót, viszont érzékenyebben fogják átélni a hiányos szolgáltatást azok a személyek akik napi szinten egészségügyi vagy testi-lelki problémákkal küzdenek. Felméréseket végeztek 46-országban melyből kiderült, hogy átlagosan a fogyatékosággal élők 43% ezzel szemben a nem fogyatékosággal élők csupán 6%- érzékeli úgy, hogy nincs rendben az egészsége és szüksége lenne az egészségügyi szolgáltatásokra. Természetesen ugyan azokra van szükségük a sérülteknek mint a "nem sérült" személyeknek, mint péládul a maszk használatára a kesztyű használatára, hogy megvédjék magukat a vírussal szemben, viszont a személyi aszisztenciáknak körültekintőbben kell foglalkozniuk a klienseikkel. 

Ha csak ezekből  indulunk ki, akkor érthető, hogy a "sérült" embereknek is egyenlő eséllyt kellen biztosítani, hogy hozzá jussanak a magasabb szintű ellátásokhoz. A következő intézkedéseket kellene figyelembe vennie a tagoknak: 

1. Minden tagországnak kötelező megerősíteni az ENSZ-i-egyezményekben elfogadott fogyatékosággal élőkre vonatkozó paragrafusokat, valamint az egészségügyi intézmények akadálytalan hozzáférését biztosítani kell ez idő alatt is. Ha netán akadály merülne fel, akkor azonosítani és megszüntetni kellene az adott problémát. 

2. Javítani kell a fogyatékosággal élők egészségügyi ellátását a járvány alatt is, arról nem is beszélve, hogy megfizethető legyen számukra az ellátás.

3. Az egészségügyi dolgozókat folyamatosan képezni kell arra, hogy  segítsék a fogyatékosággal élők ellátását. 

4. A lehető legjobb tájékoztatást, kell kapniuk a mozgásukban és értelmükben akadályozott emberek, arról, hogy milyen az egészségügyi állapotuk és milyen megoldások szerepelnek a lehetőségek tárházában, annak érdekében hogy az adott egészségügyi problémát minnél előbb megszűntethessék az orvosok-ápolok, viszont lehetőséget kell biztosítani, hogy az adott "sérült" személy maga dönthessen saját élete felett az egészségügyi kérdésekkel kapcsolatban is.

5. Tilos megkülönböztető gyakorlatokat alkalmazni az egészségbiztosítóknak, elő kell mozdítani a segítő termékek megjelenését, rehabilitációs szolgáltatásokat és az egészségbiztosításásokat, ezeknek a szervezését és elérhetőségét egyszerűvé kell tenni. Az információkat pedig eljuttatni a lehető leggyorsabban és egyszerűbben  felhasználókhoz. 

6. A kutatási adatoknál, figyelemmel kell kisérni és bevonni a fogyatékkal élő személyeket is. 

Több mint 100-fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos szervezet, civil és egyéb mozgalmak, mindemellett szakemberek is sürgős azonnali reagálásra szolították fel a tagországokat az egészség, biztonság, függetlenség fenntartása érdekében. 

Antonio Guterres arra is utal a vidóban, hogy a felelőtlen lenne azt gondolni, hogy a jelenlegi válságos helyzet nem érintené és nem  változtathatja meg a kirekesztés mértékét a társadalom leginkább margalizált tagjaival szemben. 

Ezért szeretném ebben a videóban kiemelni, hogy miként érinti a vírushelyzet a közel egymilliárd fogyatékkal élőt a világon. Ha jobban belegondolunk alapvetően még az ugynevezett normál körülmények közt is, nehezebben jutnak hozzá az oktatáshoz, az egészségügyöz a jövedelemszerzéshez vagy a közösségi részvételekhez. Nem árt tisztáznunk, hogy a fogyatékosággal élő személyek nagyobb valószínűseéggel élnek szegénységben, magasabb arányban tapasztalják meg az erőszakot az elhanyagolást vagy a visszaéléseket. A világjárvány fokozza ezeket az egyenlőtlenségeket és új fenyegetéseket hoz felszínre. Ebben a jelenlegi jelentésben javasoljuk mik a legfontosabb teendők és pontok, hogy minnél gyorsabban reagáljunk a jelenlegi helyzetre a fogyatékosággal élők oldaláról. Kijelenthetem, hogy az egyik leginkább veszélyeztetett csoport a Koronavírus szempontjából azok a "sérült" emberek. Hiszen szembesülniük kell a közegészségügyi információk hiányával, az alapvető higiéniai intézkedések végrehajtásának jelentős akadályaival, valamint azzal, hogy sokszor nehezebben lassabban jutnak hozzá azokhoz az alapvető szolgáltatásokhoz amikhez a "nem sérült" társaik. Arról nem beszélve, ha elkapják a Koronavírust sokkal valószínűbb, hogy súlyos egészégi állapot alakul ki, ami halálhoz vezethez, hiszen az ő immunrenszerük és állapotuk nem olyan erős mint az idéző jeles átlag emberé ezért jobban kell rájuk vigyáznunk, támogatnunk és segítenünk őket. 

Összefoglalva arról beszél Antonio Guterres, hogy a Kovid terjedése gyorsabban és könnyebben következik be az idősek otthonaiban, illetve a fogyatékkal élők közösségeiben-lakóotthonaikban, ugyanis ezeken a helyeken zárt térben sok sérült él együtt. A különböző országokban más kritériumok alapján épül fel az egészségügy, így más a működési elv is. Az életkor és a fogyatékosságon alapuló értékekre vonatkozó feltételezések eltérnek, hiszen egy olyan fogyatékosággal élő akinek az immunrendszere is gyengébb nagyobb veszélynek van kitéve mint az a "sérült" akinek erősebb a szervezete. Az  ENSZ-nek garantálnia kell a fogyatékosággal élő emberek egyenlő jogait, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, ezért hozták létre ezt a vidót, hogy terjesszék az Egyesült Nemzetek Szervezetének irányelveit járvány ideje alatt is. 

A fogyatékosággal élő személyek, akik a válság előtt elvesztettél az állásukat, most nagyobb valószínűséggel fogják elveszíteni munkájukat és nehezebb lesz visszatérni a munka világába. Átlagosan sajnos a "sérült" emberek 28%-fér hozzá a juttatásokhoz, míg az alacsony jövedelmű országokban csak 1%-ról beszélhetünk. Fontos azt is megemlíteni, hogy a fogyatékosággal élő emberek különösen a nők és a lányok a családon belüli erőszaknak nagyobb kockázatának vannak kitéve, ezek a pandémia alatt felgyorsulnak mi több kevesebb esélyük van elérni a segítő szolgálatokat. 

Antonio Guterres a videóban megszólítja a tagállamokat is: 

Többek közt ezek az okok vezettek oda, hogy felszólítom a kormányokat, hogy Kovid-19 járványhelyzetre  való tekintettel tegyenek meg minnél több erőfeszítést a védelmük érekében, hogy helyreálljon a helyzetük minnél előbb, konzultáljanak minnél többet az országukban élő fogyatékosággal élőkkel és vegyék fel velük a kapcsolatot, segítsék őket. Mozgásukban és értelmükben akadályozott emberek értékes tapasztalatokkal rendelkeznek, hogyan élték át az eddigi karantént, valamint az elszigetelés esetén alternatív munkavégzés területén is hasznos poziciókat tudnak betölteni az otthonról végzett munkafolyamatokban. 

Végezetül pedig a következő gondolatokkal zárta beszédét az ENSZ-főtitkára: A jövőbe való tekintéshez azokat a gondolatokat szeretném felerősíteni,hogy az emberiségnek egyedülálló lehetősége van befogadóbb és társadalom szempontjából fenntarthatóbb életvitelt biztosítani a "sérült" emberek számára is. Tavaly elindítottam az Egyesült Nemzetek Fogyatékosságügyi Befogadási Stratégiáját, annak érdekében, hogy az megfelelően működjön és betartsák az aláírt stratégiát. A stratégia tükrözi, hogy az ENSZ elkötelezett a mellett, hogy változásokat érjenek el a tagállamok tartósan és egységesen. Amikor biztosítjuk a fogyatékkal élők jogait, olyankor beruházunk a közös jövőnkbe. 

Az utóbbi időben egyre több emberben merül fel az a kérdés, hogy a maszkok vajon mennyiben segítik a jelenlegi járvány lassulását, vagy ha nem a lassulásban, akkor abban segíthet-e hogy csökkentse az esélyét annak, hogy elkapjuk a Covid-19-et?                                                                                   Ebben a bejegyzésben szeretnék szakmai érveket megosztani veletek a maszk használatáról, hogy mik az érvek és ellenérvek, annak érdekében, hogy használjuk a maszkokat?! 2020-Junius 5.-én a WHO ( Wold Health Organization) az Egészségügyi Világszervezet kiadott egy összefoglalót, melyben tanácsot adnak a maszkok használatáról. Gondoltam megosztom veletek összefoglalva ezt a kiadványt. 

A WHO-úgy látja, hogy a maszkok alapvetően megelőző és ellenőrző intézkedéseknek lehetnek a részei, így korlátozhatják a vírus terjedését. A maszkok egészséges emberek védelmére is felhasználhatók fertőzött személyekkel való érintkezés alatt. Illetve ennek a fordítottjában is segíthet, ha a fertőzött veszi fel a maszkot annak érdekében, hogy ne fertőzzön meg "egészséges," nem vírusos személyeket. Viszont naív lenne azt gondolni, hogy a maszk önmagában elegendő lehet, a kezek folyamatos tisztán tartása ( higiéniai fertőtlenítővel vagy minimum 20mp kézmosással) szintén szükségszerű és a fizikai eltávolodás 1,5 méterre, annak érdekében hogy emberről emberre ne terjedjen a vírus. 

Eddigi tudásunk amit kijelenthetünk a Covid-19-vírusról a következők:

A Koronavírus egy légúti megbetegedés, amely különböző tüneteket produkálhat az emberi szervezetben az enyhétől kedzve a súlyos akut légzőszervi megebetegedésen keresztül a fertőzött ember halálig terjedhet a vírus fertőzési spektruma, olyan gazdatest is akadhat, akiken semmilyen tünet nem jelentkezik, mégis elkapja a Kovid-19-et. Elsősorban emberről emberre cseppfertőzéssel terjed a vírus, ennek következtében a szoros kapcsolattartás, tüsszentés, köhögés ad táptalajt a gyors és könnyű terjedésnek. Felmerülhet az a kérdés bennünk, hogy hol juthat be könnyen a vírus? A száj, orr és kötőhártya azok az útvonalak, ami a legkényelmesebb a vírus számára. 

Általánosságban a tünetek 5-6 nap után megjelennek, de előfordulhat az is, hogy 14-22 nap után kezdődik a fertőzés első jele. Kínában több tanulmány is beizonyította, hogy előfordulhat az is, hogy az adott személynek nincsenek tünetei mégis megfertőzhet másokat. 

Elsősorban nyilván az egészségügyben dolgozók vannak kitéve a legnagyobb veszélynek ez tagadhatatlan, leginkább őket kellene védeni. A WHO-szerint az egészségügyi dolgozók számára kötelező a maszk viselése, műszak kezdéstől-műszak végéig, ha pedig  kovidossal érintkeznek cserélniük kellene azonnal a maszkokat. A lakosság számára is nagyobb védelmet jelent az orvosi maszkok használata, mint pedig az egyszer használatos eldobható textil maszkok, hiszen profibb védelmet nyújtanak az előbbiek. Európai szabványoknak megfelelő FFP3-as maszkok nyújtanak hatékony védelmet, ezek képesek kiszűrni a 0,3 mikron átmérőjű vagy annál nagyobb részecskék 99 százalékát (az amerikai N95 jelzésű maszknak 95 százalékos a szűrőkapacitása). 

A WHO-jelenleg is folyamatosan együttműködik kovid kutatókkal és az ellenszer fejlesztőkkel, valamint textiliparral foglalkozó tudományos közösségekkel. Szeretnék jobban vizsgálni a nem orvosi maszkok hatékonyságát és eredményességét a vírussal szemben. 

Amit mindenképpen tilos a maszkal kapcsolatban?

1.- Megosztani a maszkodat másokkal

2.- Ne érintsd meg a maszkot

3.- Ne használd ugyanazt a maszkot sokáig, jobb cserélni őket időközönként

Miért nem ajánlja a WHO a szövet maszkokat?

Az ilyen fajta maszkokat, ha véletlenül folyadék éri egyből felszívja és nem tesz jót, ha beszívjuk az adott tartalmat. Mivel tele lesz a folyadékkal, nehezebb lesz a maszk és az akadálytalan légzést is megnehezítheti. Könnyebben jut be és megy ki-a maszk oldalán a nem szűrt levegő. Legjobb az, ha az orr felületén van egy fémlap-amivel jobban tudod rögzíteni a maszkot, ezt a textil maszkokra nem szokták felvarrni. A szövet maszkokat poliészter és nejlon keverékből szokták összeállítani, ami kevésbé bőrbarát, illetve a szűrés kevésbé hatékony tekintettel a textil vastagságára.

Mint minden témában itt is vannak ellen táborok, akik úgy gondolják hogy a maszk viselése ellen is vannak érvek, például, hogy ha több órán keresztül rajtunk van a maszk, akkor a szén-dioxid amit kifújunk azt szívjuk be újra és újra, így sajnos ez okozhat szédülést, fejfájást valamint gyengébb munkateljesítményt az adott szakterületen. Sokszor hallani azt is, hogy kényelmetlen, elfelejtettem, nem szeretem stb. Sokan totálisan helytelenül használják a maszkokat, ami következtében könnyebben kapják el a fertőzéseket. A világon mindenhol nehézséget okoz az a tény, hogy folyamatosan elegendő maszkot biztosítsanak az országok számára. 

Ezeket az érveket is meg lehet érteni egy szintig, viszont ha azt nézzük, hogy az egészségügyi világszervezet mit mondd, akkor lehet nem a saját érveinkkel kellene foglalkozni, hiszen felelősek vagyunk egymásért tekintettel arra, hogy nem egy ember él a bolygón. Felelősek vagyunk egymásért és a világunkért. 

Végezetül pedig megosztanám veletek a WHO- tanácsát, hogy mielőtt a maszkot felteszed mire ügyelj?

1.- fertőtlenítsd le a kezed

2.- úgy tedd fel, hogy az orrodat, szájadat takarja, rögzítsed szorosan és ne legyenek oldalt vagy alul rések

3.- ne érintsed meg a maszkot viselése közben

4.- hátulról a guminál távolítsd el a maszkot az arcodról

5.- ha piszkos lett, cseréld le

6.- egyszer használatos maszkot, ne használjunk újra

7.- ha vízes lesz vagy nedves tegyünk fel új maszkot

8.- maszk használata után mikor levettük fertőtlenítsük le a kezünket

A koronavírus témakor nem nevezető se könnyűnek, se egyszerűen, hogy kinek van igaza és mit kellene betartani vagy mit nem. Remélem ezzel a fordítással közelebb hoztam számotokra, a különböző nézőpontokat és azt, hogy alapvetően a WHO-mit tanácsol. 

Sok edző és fitness-konditerem tulaj joggal teheti fel azt a kérdést, hogy a jelenlegi helyzetre való tekintettel, mi lesz a csoportos órákkal? A kérdés nem könnyű, hiszen egyik oldalon ott vannak az edzők és a tulajdonosok megélhetési és gazdasági szempontjai a másik oldalon viszont az egészségügyi szakemberek állnak, akik javasalatokat hoztak. Dél-Koreában február és március alatt 112-ember fertőződött meg koronavírussal miután részt vettek egy zumba oktató képzésen. Sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy egy-egy táncos workshop, illetve csoportos fitness és táncórák , mennyire erősíthetik fel a covid-terjedését, hiszen vannak olyan gazdatestek melyek horodzók, viszont mellette tünetmentesek, illetve van a vírusnak egy lappangási ideje is. Ugyanakkor az egészséget fontos megtartani amihez elengedhetetlen a testmozgás. Ha ezeket számításba vesszük észlelhető, hogy nem könnyű kérdésre keressük a választ. 

Karantén alatt hosszú ideig zárva tartottak ezek a fajta szolgáltató iparágak, mára lassan az összes megnyílt és teljesen normális hogy aggályokat vet fel a tagok körében a biztonságos szolgáltatások igénybevétele. A The New York Times cikkében hosszasan írnak arról, hogy a csoportos órák milyen félelmet rejtenek magukban. Most ezt a cikket szeretném megosztani veletek.

A csoportos órák megtartása egyedülálló és rémes kihívást jelnet a fertőzés elleni küzdelemben. Az emberi kapcsolatokat kutató szakemberek fedezték fel az eset következtében, hogy a Zumba oktató képzéshez vezethető vissza 112-embernek a fertőzöttsége, Dél-Koreában népszerűek a gyors tempójú táncórák, viszont a hátulütője egy ilyen órának az, hogy sokan vannak- hamar elkedzenek az emberek verejtékezni,lihegni, szaporább a légzés is, valamint gyakran kiabálnak és erőteljesen beszélnek az oktatók, akik kevés esetben tudnak maszkot húzni a szájuk elé, mert különben nem fogják érteni a hátsó sorok mi a következő gyakorlat. Részvételtől számított egy héten belül 217-résztvevőből 54 pozitív tesztet kapott, majd nem sokkal később kiderült, mikor elindult a kutatás és a résztvevők családjait valamit baráti körét is letesztelték, hogy több tucatra emelkedett a vírusos személyek száma. Az ebből eredő esetek többsége nem volt súlyos, de természetesen akadt közöttük olyan akinek tüdőgyulladáshoz hasonló tünetei lettek és kórházba kerültek. 

A Dankook-Dél-korea egyetem orvostudományi professzora Dr. Ji Young Rhee arra a következtetésre jutott, hogy:

- a zárt térben végzett hosszasabb testmozgás, mely által erőteljesebben igénybe van véve az emberi szervezet, valamint elindul a méregtelenítés és izzadás keletkezik, ott magasabb lesz a támadási aránya a Covid-19-nek.

Az epidemiológusok arra jöttek rá, hogy ha kevesebb mint 5-ember megy el egy órára, ami kevésbé intenzív ilyen pl a jóga vagy a pilates, illetve nagy térben tartják a foglalkozást, akkor kevesebb az esélye annak, hogy elkapják a vírust még akkor is, ha az oktató covid-os. 

Mindenesetre a tanulmány figyelmeztetni szeretne minket arra, hogy akik mindenáron szeretnének csoportos órára menni azok fontolják meg, hogy tényleg szükségesnek tartják, azt hogy  egy közösségben együtt izzadjanak legyen az táncóra, CrossFit, Boot-camp vagy egy egyszerű alakformáló. Orvosok is azon a véleményen vannak, hogy az edzőtermek kiszolgáltaottá teszik a vendégeket és könnyebben megkaphatjuk a vírust. 

Dr. Rhee szerint az alacsonyabb intenzitású testmozgás, mely kevesebb nehéz légzést igényel és a kisebb létszámú csoportok csökkenthetik a vírus átvitelét az emberekre. Egy másik szakember Linsey Marr, aki a Virginiai építőmérnöki kar egyik tanára és legfőképpen a levegő áramlásával foglalkozik, azt gondolja, hogy: 

- Én is nagy CrossFit rajongó vagyok és hiányzik, hogy közösségben edzhessek, azt tudom csak tanácsolni, hogy a beltéri testmozgásokat jól gondoljuk át, ha úgy döntünk, hogy elmegyünk, akkor vegyünk figyelembe a helyiség méretét, a résztvevők létszámát, a szellőztetést-hiszen a legfontosabb az, hogy elegendő szellőzés legyen a kültéri levegővel, ezt a légkondik nem helyettesítik, hiszen az csak keringeti a bent lévő levegőt.   

A levegőben lévő vírusrészecskék által okozott fertőzés kockázatának csökkentése érdekében szükséges a jelenlegi légaramlási ajánlás: másodpercenként körübelül 10 liter kültéri levegőt igényel személyenként a helyiség. Tehát minnél több ember van az órán annál több friss levegőre lenne szükség melynek folyamatosan áramolnia kellene. 

Alexando Andrade a Brazil Santa Catarina Állami Egyetemen szintén légárammal foglalkozik, ő főképpen a levegőminőség hatásait vizsgálja azt gondolja, hogy:-"társadalmi távolodásra lenne szükség és semmiképpen nem lenne szabad zsúfolt órákat tartani sok emberrel, több térre és kevesebb látszámra kellene csökkenteni minden olyan órát ahol testmozgással foglalkoznak. Ezeken a foglalkozásokon se ártana maszkokat hordani, ami természetesen kényelmetlenné teszi a helyzetet és nem megszokott a viselése pléne edzés során. Viszont sajnos azt se gondolhatjuk, hogy akkor megoldás erre a szabadtéri edzés mert a szellő jobban elosztathatja az emberek levegőjét illetve tüsszentésüket."

A csoportos órákkal kapcsolatban nagyon nehéz dülőre jutni, hogy mi lehetne a megoldád. Az biztos, hogy az online órák bizonyultak eddig a legbiztonságosabbank, hiszen ott a felsorolt lehetséges problémák és buktatók nem kerülnek előtérbe. 

Ebben a bejegyzésben a képzelő erőtökre szeretnék hagyatkozni, hogy miért az útközben fog kiderülni. :) 

Képzeljünk el egy balett előadást, ha erre gondolunk, akkor eszünkbe juthat az operett színház, vörös székekkel, erős fényekkel, hatalmas régies csillárokkal. Ha az előadást képzeljük el, akkor sokszor színes ruhákra, grandiózus díszletekre és a klasszikus zenére gondolunk. A koreográfia általában kihívásokkal teli, a táncosok kecsesek, az arcukon pedig érzelmekkel teli kifejezéseket láthatunk. Minden egyes mozdulat üzenet a közönség számára, de mégis hogyan képzeljük el a táncosokat? Valószínűleg az első gondolataink közt magas, karcsú és vonzó táncművészeket képzelünk majd el, akik olyan könnyedén mozognak mint egy madárka, mégis emberfeletti erővel kell rendelkezniük, hogy némelyik figurát kivitelezzék. 

( New York City Balet: All Blanchine Winter)

(New York City Balet: All Blanchine Winter)

Most pedig ugyan ezt a képet próbáljuk meg elképzelni fogyatékosággal élő-sérült emberekkel...kerekesszékes, mankós táncosokkal. Biztos vagyok benne, hogy vannak akiknek ez már nehezebben megy, mert nem egy megszokott képet kell elképzelniük. Ha sikerült is, gondolom felmerül sok kérdés a fejekben. Például, hogy tud-e ugyan olyan kecsesen, szépen mozogni mint egy nem fogyatékossággal élő társa? Az előadás képes e megtartani azt a fajta hangulatot és érzetet mint amit egy színházi musical ad számunkra? 

A Magyar Táncrehabilitációs Alapítványt azért hívtam életre, hogy ezeket a sztereotípiákat megpróbáljuk eloszlatni, valamint teret adni minden ember számára, hogy a táncművészetet megélhesse és ugyan úgy egy alkotás részese lehessen. Kifejezetten fogyatékosággal élő-sérült emberekkel inklúzívan előadásokat rendezni és lebontani az előítélet falait, talán ez az egyik legfontosabb küldetésem. Sokszor jut eszembe az a gondolat, hogy hol van az leírva, mi több megszabva, hogy egy alkotás csak akkor lesz lenyügöző, ha tökéletes testű előadóművészek alkotják meg?

Engem is mint mindenkit inspirálnak más történetek és személyek, most elhoztam nektek az egyik példképemet. Ebben a bejegyzéseben szeretném megmutatni, hogy amerikában hogyan foglalkoznak integratív táncterápiával és olyan táncművészeti előadásokkal, ahol együtt táncolnak sérültek és épek. Nyilvánvalóan, ha egy országban ez elterjedt és megszokott már nem is olyan nehéz elképzelni egy olyan előadást ahol szembesülünk azzal, hogy bizony nem vagyunk egyformák. :) 

Amerikában azon belül New Yorkban található az Infinity Dance Theather (magyarul a végtelen táncszínház). Természetesen legfőbb célja ennek a társaságnak az, hogy megmutassák a színház és a tánc tényleg mindenkié. A tánctársaságot 1995-ben alapította Kitty Lunn az életváltoztató balesete után. Fogyatékosággal élők-mindenféle sérüléstípussal pl:kerekesszékesekkel klasszikus balett-modern és a jazz-tánc komponenseivel hoznak létre előadásokat. Lunn 8-éves korában ismerkedett meg a balett alapjaival majd többféle táncstílust kipróbált, később ez lett a szenvedélye, munkája, identitása. Ezt követően pedig felvételizett a Wasington balett társulathoz, ahol sikeres táncos vált belőle majd egyszer csak egy borzalmas balesetet szenvedett melyben eltört a háta és örökre kerekesszékbe kényszerült. Ennek ellenére elhatározta, hogy visszatér a tánchoz és nem adja fel álmát. Mint ahogyan minden balesetet követően neki is több éven keresztül rehabilitációra volt szüksége és végigküzdötte magát azokon a lelki folyamatokon is amik ilyenkor hullámoznak az emberben.

Az elfogadás egyik legnehezebb pillanata az volt, hogy kerekesszékben is megélhesse-teret adhasson annak, hogy így is képes fantasztikus előadásokat és koreográfiákat alkotni. Tudását melyet még balesete előtt szerzezte meg a klasszikus balettről, jazzről stb, azokat átültette kerekesszékes táncok kivitelezésére és képességeihez mérten elkezdett korográfiákat alkotni, hogy hű maradhasson a táncművészethez. Felismerte azt is, hogy az előadásokhoz sokat segít, ha a táncosok sport széket használnak melyek alacsonyabb háttámlákkal rendelkeznek ezáltal könyebbek, így az ugynevezett "ép" táncosok feltudják emelni őket, akár székkel együtt is. Sokszor padlón dolgoznak a sérült táncosok, kiszállnak a székekből, így  kihasználják a színpad teljes területét. Lunn mostmár koreografál, előadásokat alkot, tanít, ezekben a helyzetekben sokszor szembesül azzal, hogy a táncosai gyakran küzdenek saját testérzetükkel vagy az aktuális hangulatukkal. Kitty Lunn a tapasztalatait és mantráit tanítja a táncosoknak: 

Meg kell tanulniuk az adott testben és testtel dolgozi. Minden táncos teste eszköz arra, hogy valami fantasztikussat alkosson, ha utálod azt a testet valószínűtlen, hogy valami nagyszerűt alkothassál vele. Az egyik legfontosabb, hogy a korlátainkat elfogadjuk és megtanuljunk azokkal együtt élni. Idővel mindenki megtapasztalja ha mást nem, akkor az öregedés eljövetelével, hogy a testünk bizonyos kereteken belül működik. 

(Infinity Dance Theather: Kitty Lunn)

Lunn szerint az egyik legfontosabb küldetése talán az, hogy azoknak az embereknek akiknek a teste nem úgy működik mint egy átlagos táncosnak, nekik is esélyük legyen megtapasztalni az alap klasszikus táncművészet technikáit és átélhessék a művészet ezen aspektusát. Szeretné megtanítani a fogyatékosággal élő táncosok számára, hogy a testük olyan dolgokra is képesek, amiket azelőtt álmunkban se gondoltak volna. Ez növeli az önértékelésüket az önbizalmukat tekintettel arra, hogy bizalmat és rutint szereznek abban, hogy képesek mozogni és új fénybe látni önmagukat. Ha valaki rendszeresen jár a táncórákra és a fellépések részese, akkor megtanul különböző légzéstechnikákat, amik elősegítik a nyugodtabb alvást és könnyedebb emésztést, több fajta táncstílust tanulhat, javulhat a ritmusérzéke, tér és időbeli tájékozódása.

Összeségében Lunn tánciskoláján és életútján keresztül arra jöttem rá, ha mindenki lehetőséget kap a tánc megtanulására, akkor minden embernek joga van megtapasztalni a művészetek átalakító erejét. 

Vajon melyik az az emberi testrész melyet, ha nem használunk idősebb korban rohamosan romlani fog? A válasz igen egyszerű, hiszen 2005-ben több mint 24 millió ember szenvedett demenciában világszerete aminek 70%-át az Alzheimer-kór tette ki. 

Egyre több olyan cikk jelenik meg, mely arról szól, hogy a tánc segíthet az emlékezés visszanyerésében. Talán nem írok újjat azzal, hogy bizony évtizedek óta kutatják a mozgás és azon belül a tánc jótékony hatását. Az idő előrehaladtával arra is rájöttek, hogy a stressz csökkenthető táncos mozgásformákkal, valamint közérzetünkre is jótékony hatást gyakorol. Ebben az írásomban a New England Journal of Medicine online folyóírat egyik érdekfeszítő cikkét hoztam el nektek, mely arról szól, hogy a tánc stimulálhatja az agy azon területeit, mely lelassíthatja az Alzheimer-kor kialakulását.  Az ember nem szívesen gondolkodik előre, hogy mi lesz velem vagy a családtagjaimmal 5-10-év múlva, viszont talán hasznosabb úgy élni, hogy tudjuk milyen problémákkal kell majd szembesülnünk és esetleg azokra a problémákra milyen megoldásokat találhatunk. Mint úgy élni, hogy egyszer csak beüt a ménkű. Köztudott, hogy a mozgás minden korosztály számára jótékonyan hat, viszont arról talán kevesebbet beszélünk, hogy az idősebb korosztálynak miért is van akkora szüksége a testmozgásra. 

Ebben a kutatásban azt vizsgálták, hogy az idősekre milyen jótékony hatást gyakorolhat a szabadidős tevékenység? Illetve melyek azok a tevékenységek amik hatásosabban lépnek fel az Alzheimer-kór lelassításában. 

No, de ejtsünk néhány szót erről a betegségről leegyszerűsítve: 

Legygyakrabban tulajdonképpen arról beszélünk, hogy a szellemi képességek elkezdenek súlyosan romlani, annyira hogy a napi életvitelt és önellátást is megnehezíti, hiszen az egészséges agyszövetek elsorvadnak. A mai napig nem tisztázott az  hogy ezt a "betegséget" pontosan mi okozhatja illetve kiknél fordulhat elő gyakrabban?! Viszont valószínűsíthető, hogy 2025-re 65.-év felett nagyjából minden harmadik ember Alzheimer-kórban fog szenvedni. 

Felmerül a kérdés, hogy van-e megoldás? 

Arra rájöttek a kutatás alapján, hogy a tánc növeli a kognitív képességet minden életkorban. Kognitív képesség alatt a figyelmet, emlékezést, megismerési és gondolkodási folyamatokat értjük. Szabadidős tevékenyégek között a golfot, biciklizést, olvasást, kártyázást, hangszeren játszást, írást, táncot, úszást és keresztrejtvényt vizsgálták. Arra jutottak, hogy az olvasás 35%-csökkenti a demenciát, a kerékpározás és a golf 0%-ban, keresztrejtvény fejtés 47%-ban a tánc pedig 76%-ban. Lehet tudat alatt mindig is tudtam, hogy a mottóm megálja a helyét a tánc tényleg mindenkié. 

Dr. Robert Katzman neurológus arra jutott, hogy a demencia hatásaival szemben jobban ellenállnak azok a személyek, akik heti rendszereséggel táncolnak, mert javítja az agy sejtjei közötti kapcsolódást. Köztudott, hogy ahogy öregszünk úgy bizony ezek a sejtek rohamosan pusztulnak. Úgy fogalmaz Katzman, hogy ha bizonyos tevékenységeket nem végzünk, akkor bizonyos útvonalakat se kell bejárnia az agyi idegi kapcsolódásoknak, hiszen amit nem használsz az pedig feledésbe merül, így működni se fog olyan tökéletes az a terület. 

Viszont a jó hír az, hogyha az idegrendszert stimuláljuk, akkor nehezebben felejt az agy. Sajnos arra nem tér ki a tanulmány, hogy a különböző táncstílusok közül melyik a meghatékonyabb a demencia ellen, de arra rájöttek, hogy ez az egyik legjobb szabadidős tevékenység arra, hogy az ember fitten és frissen tartsa önmagát. Ha a társastáncot vesszük górcső alá, akkor abban a táncfajtában mindig van egy vezető általában a férfi és egy követő a nő, ebben a stílusban a férfinak igazi irányítónak kell lenniük a nőknek pedig élvezhetik, hogy nők lehetnek. Első ránézésre lehetséges, hogy fel se tűnik számunkra, hogy mennyi mindenre van szükség egy társastáncban? Például összpontosításra, figyelemre, érzelmek kifejezésére,emlékezésre, ritmus tartására. Ha vezető vagy egy társastánc órán, akkor kifejezetten figyelned kell, arra hogy te találod ki mp-alatt az irányt vagy a figura kivitelezését például egy pörgetés elindítását ennek köszönhetően roppant módon fejleszti az agyunkat, míg a követőnek pedig minden mozdulatra reagálnia kell és összhangba kerülnie partnerével. Természetesen ha változatos korográfiákat tanulunk és a partnereinket is időnként válogatjuk a táncórákon, akkor az még többet hozzátehet annak érdekében, hogy fejlesszük vagy szinten tartsuk az elménket. 

(Madame Poole: 77-éves balerina, aki a mai napig járja a világot, hogy példát mutasson a jövő generációjának, korát meghazudtolva mai napig csodásan balettozik és szeretné átadni azt a gondolatot, hogy nem számít a korod, az számít hogy szívből csináld azt amit szeretsz)

Konzekvenciának talán azt vonhatjuk le, hogy ne halogasd a lehetőséget kezd el még ma építeni és fenntartani az agysejtjeidet a tánc által. 

Hétköznapi nevén a derékfájás, világszerte népegészségügyi gond, hazánkban pedig emiatt veszik ki a legtöbb táppénzes napot. Bizony hajlamosak vagyunk arra, ha nem látványos tüneteket produkál a fájdalom, akkor nem megyünk el az orvoshoz, hiszen majd elmúlik. Ezzel az a gond, ha fáj a derekunk és nem megyünk el megfelelő szakemberhez, többet árthatunk a testünknek, mint gondolnánk.          A nők körében magasabb az előfordulási aránya, körübelül 35% míg a férfiaknál csak 29%.Kétféle csoportba sorolhatjuk a derékfájdalmat. Vannak az akut, vagyis rövid ideig fennálló fájdalom és a krónikus hosszan tartó, szűnni nem akaró fájdalom. Ahhoz, hogy kiderüljön a te esetedben mi a helyzet, mindenképpen szükséged lesz egy konzultációra a háziorvosoddal, vagy egyből felkereshetsz egy specialistát is például ortopéd szakorvost. 

Természetesen sok esetben nem is olyan könnyű otthon megállapítani, hogy az adott derékfájdalom a rossz munkakörülmények miatt alakult ki és ergonómiai szempontból változtatni kellene a munkakörülményeken, vagy pedig idegbecsípődés okozza a fájdalmat derekunkban. Ha az ember rávette magát, hogy irdatlan gyötrődései közepette elmenjen egy orvoshoz jó úton halad, hiszen ott több eszköz is rendelkezésre fog állni, mellyel megállapíthatják a pontos diagnózist. Ebben segítségére lehet az orvosnak: 

• Röntgen (általában ilyenkor az ágyéki gerinc szakaszáról készítik a felvételt)
• MRI (mágneses magrezonancia képalkotás)
• CT (röntgensugárral történő számítógépes vizsgálat).

Milyen tünetek utalhatnak arra, hogy derékfájdalmunkkal orvoshoz kell fordulni?

Végtaggyengeség/zsibbadás: ha az ideg becsípődik nem tud megfelelően működni és ingereket szállítani, így hibás információkat továbbít az agynak, ennek következtében léphetnek fel idegi eredetű panaszok, melyek olyan súlyosak is lehetnek, hogy nem csak zsibbadást hanem bénulást vagy teljes funkciókiesést okozhatnak. Legfőképpen az egyik, de előfordulhat, hogy mindkét alsó végtagban (a lábakban) megjelenik ez az érzés.

Vizelettartási gond: a derékfájdalom következtében súlyos tünetek közé soroljuk, amikor vizelet, vagy széklettartási problémák jelennek meg. Ekkor sürgősen orvoshoz kell fordulni.

Több mint 3 hónapja tart a fájdalom derekunkban: nagy valószínűséggel gyöki kompresszióról beszélhetünk, de okozhatja ennek hátterét egy gyulladás, vagy tumor a derekunkban. 

Kényszertartásokat veszel fel: amint megjelenik a fájdalom sokszor odakapunk mi több, dörzsölni, vagy simogatni is szoktuk azt a területet. Ha csak erre gondolunk, akkor nem meglepő, hogy általában a fájdalomtól elfele fogunk dőlni illetve, hajolni, így alakulhat ki, hogy a derékfájdalom következtében ellentétes irányba picit eltoljuk a felsőtestünket, annak érdekében hogy tehermentesítsük azt a területet. Ezzel az a gond, hogy hosszútávon deformitásokat érhetünk el a gerincoszlopon. 

Szúró vagy égő fájdalom: napok óta szűnni nem akaró égő-szúró fájdalmat érzünk a derekunkban és nem segítenek a lazító krémek, vagy a pihentetés, akkor nem egy egyszerű kisebb húzódás állhat a háttérben ezért fontos kideríteni, hogy pontosan mi okozhatja ezt az érzést. 

Abban az esetben, ha derékfájdalom mellett, ezek a tünetek jelentkeznek esetleg több együttesen lép fel, mielőbb szakemberhez kell fordulni, tanácsos nem ilyenkor megmutatni kitartásunkat, hogy a fájdalommal együtt lehet élni. Számos esetben a diagnózist követően ajánlani szokták, hogy egyénre szabott tornában és esetleges egyéb kiegészítő terápiát alkalmazzanak a mielőbbi gyógyulás érdekében.