Ez a poszt a köszönetről fog szólni, illetve arról, hogy mennyire megörültem azon a bizonyos napon. 

Pontosan január 22.-én kedden, mint minden nap aznap is a rutinfeladataimmal voltam elfoglalva, (tanulással különböző képzésekre, marketing szerkesztése a socialmédia oldalakra és az alapítvány ügyes bajos dolgaival, mint pl: a könyvelővel való találkozás és beszélgetés)  merthogy a különböző rehabilitációs órák mellett ezekkel is foglalkoznom kell. Egyszer csak kaptam egy üzenetet az egyik kedves barátomtól- aki egyben a tanárom/mesterem volt, Pétertől. Ő masszőr, aki egyben oktató is, tőle tanulhattam a svéd és relaxációs masszázs technikáját. Sokat tanulhattam tőle, igazi jókedéjű mosolygos személy és szeretetteljesen áll a hivatásához. Tehár írt nekem egy üzenetet, mely így szólt: Gratulálok az indexesblogposzthoz. 

Őszintén, hírtelen azt se tudtam, hogy miről beszél, majd küldött nekem egy printscrean-t a telefonjáról. Ekkor tudatosult bennem, hogy elértem a kis vágyamat, szerepelhettem az Index-en az írásommal. Pontosan másfél éve vezetem a TáncRehabilitációs oldal blogját, sose felejtem el az első bejegyzésemet írva mesélte nekem egy ismerősöm, hogy: -" Sára! Ha nagyon jót írsz, ugye tudsz róla, hogy kikerülhetsz az inex-oldalára is?"         Ekkor vigyorogtam mint a vadalma  és úgy éreztem alig várom, hogy bekövetekezzen ez a pillanat.  

Aztán teltek múltak a napok a hetek a hónapok és  tovább dolgoztam, illetve a  blogolgomon is munkálkodtam, hogy egyre színvonalasabb és izgalmasabb írásokkal jelenhessenk meg az olvasók számára. Már nem az járt a fejemben, hogy vajon mikor jelenek meg az indexen. Viszont volt egy cél amit kitűzhettem és amiért küzdhettem minden egyes írásnál. 

Természetesen felmentem én is a hírportál oldalára és láthattam a saját szememmel is, hogy ez tényleg bekövetkezett. Nagyon boldog voltam és úgy éreztem hogy örömömben a vérnoymásom felment vagy 150-re. :) Természetesen egyből megosztottam a hírt azokkal, akik közel állnak hozzám és fontosak számomra, szerettem volna hogy együtt örüljenek velem. 

Szeretném megköszönni a blog.hu-nak és az Indexnek, hiszen mégis csak ők ítélték meg, hogy az OORI-s cikkem megérett az Index felületére. Aztán beléptem és megnéztem mennyi nézetséget hozott az index...el se akartam hinni, akik a nulláról építik fel a karrierjüket ők biztosan tudják, hogy ez sokat jelent hiszen az elején 1-2-3. ember olvasgatta a blogomat. :) 

 Akik szokták olvasni a blogomat vagy követik a facebbokomat nekik nem lesz újsonság, hogy számomra ez igen is nagy szó és mérföldkőnek könyvelhetem el. 

Hogy miért?

Mert háromszoros diszem van, vagyis diszlexiás, diszgáfiás és diszkalkuliás vagyok. Ezt legegyszerűbben úgy tudom megfogalmazni számotokra, hogy nehezen megy a tanulás, bár azért sikerült egy diplomát összehoznom és most küzdök a másodikért. :) Így gondolhatjátok, hogy megírni egy blogot nem két perc és nyilvánvalóan lektoráltatom másokkal, hogy tökéletes legyen. Sok energiába kerül, de ez a visszajelzés mindent elmondott nekem. Van értelme blogolnom, hogy eljutassam sok-sok emberhez a küldetésemet és célomat, a rehabilitációt és egészséget. Köszönöm szépen, hogy ebben a segítségemre voltatok. 

Milyen az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben gyakornoknak lenni? Melyik osztályon voltam és miket láthattam? Erről fogok beszámolni nektek ebben a bejegyzésben. :) 

2017-ben úgy döntöttem, hogy felkeresem a OORI-t annak érdekében, hogy még többet megtudjak a szakmámról és a nappali kórházi ellátásról. 

MI is az a OORI? 

1918-májusában nyitotta meg kapuit Budakeszin az intézet, melyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a tüdőbeteg katonákat gyógyítsanak. A második világháború után pedig korszerű műtőket, rehabilitációhoz szükséges műszereket szerezetek be. 1991-2006 Között pedig az intézet rehabilitációs szakorvosképzése, továbbképzése elismert központja lett. 2000-ben elkezdtek építeni új épületet a rehabilitációs intézetben. 

MIlyen osztályok vannak a létesítményben? 

Egyebek mellett: - Stroke utáni rehabilitációs osztály

                             - Amputációs és szeptikus rehabilitációs osztály

                             - Súlyos központi idegrendszeri sérültek

                            - Mozgásszervi rehabilitációs nappali kórház, ez volt az ahol  betekintést nyerhettem a kliensek és az alkalmazottak közös munkájába. 

Úgy is gondolom a látottak alapján, hogy ez egy közös munka, a rehabiltált személynek is akarnia kell a gyógyulást és hinnie abban, hogy kíváló szakemberek segíteni szeretnének az egészség helyreállítása érdekében, hogy teljesebb életet élhessen a jövőben.

Kik vettek részt ezeken a napokon?

Leginkább az idősebb korsztállyal találkoztam, de voltak 40-50 körüliek is, illetve sportsérült fiatalok valamint balestetet szenvedő középkorosztály is megtalálható volt. (Nyilvánvalóan kisebb sérülésekkel jönnek a nappali elltásába a kliensek)

A nappali kórházban minden nap reggel 7-kor kezdtünk, hozzám kis gyakornokhoz  kineveztek egy mentor akit követhettem minden nap munkája folyamán, nem mellesleg  főnvér volt az intézetben. Adott nekem egy fehér köpenyt ,melyet büszkén hordtam még szelfit is készítettem vele. :)

Kóra reggel összeültek a különböző szakemberek és átbeszélték, hogy melyik kliensel milyen programot kell véghezvinni, illetve hol tartanak az adott személy rehabilitációjában. Volt egy kis konyharészlegük ahova engem is reggelnte hívtak, hogy együnk együtt mielőtt nekiállánk a kemény munkának. 

Kik dolgoznak együtt egy nappali kórházban?

• gyógytornász
• ápoló
• gyógy és sportmasszőr
• orvos
• fizikoterapeuta
• ergoterapeuta 

Tehát a reggeli után megérkeztek a kliensek egy nagy körbe leültünk azon a héten az adott klientúrakörrel. Mindenkitől megkérdezték, hogyan érkeztek ,milyen a napjunk, majd beosztották őket és körforgásszerűen mehettek egyik terápia után a másikra. Én végigkövettem minden nap más érintett foglalkozásait és az úgynevezett "rehab napját."

Előszőr az új kliensekről írok: A beszélgetés után ők az orvosnál kezdenek, ahol felméri egy 20 perces kivizsgálásos beszélgetésen keresztül, hogy mik a panaszok és mire lesz szükség a kliens fejlesztése és betegségmegszűntetés érdekében. Természetesen mire ide kerülnek a kliensek addigra paksaméterekkel,  mr illetve röntgen felvételekkel érkeznek, így ezeket is kielemzi a kezelőorvos, majd leírja a főnővér számára, hogy milyen rehabilitációs eljárásokat ajánl személyre szabva.

Ezután az adott páciens a nővér által, ha derék és izület fájdalmakkal érkezett valaki, akkor különböző krémeket és iszappakolásokat tesznek fel melynek 20- percig fóliával letakarva pihentetnie kell az adott területet a kliensnek. A következő állomás egy elektroterápiás szoba volt, ahol tipikusan különböző gépek segítségével és drótos tapancsok által áramot vezetnek az adott kezelndő felületbe. ( akinek volt része már ilyenben az pontosan tudja jól, hogy kisebb csipős érzést érzékelnek az érintettek egy ilyen kezelés alatt) Ezek a terápiák lehetnek 10-20-30 percesek is függ az adott személy problémájától és attól is, hogy a rehabilitációs időszaknak mely részében tart.                  Van ergoterápiás szoba is, ahol felmérik az első napokban, hogy milyen a terheléses vizsgálata a kliensnek vagyis, hogy mennyire egészséges és ennyit bír az átlaghoz képest a tüdeje, az izom és izületi mozgékonysága, hogy szív és vérkeringése mennyire tér el az egészséges szinttől.

A következő állomás akár a gyógytorna is lehet, ahol minden nap csoportos és egyéni foglalkozást is tartanak. A csoportos nyilvánvalóan tágabb és sokan vesznek részt rajta, ott lehet egyeseknek könyebb vagy picit talán egyszerűbb feladatokkal találkoznak, de ezzel nincs nagy baj hiszen fontos a napi mozgás az egészségmegörzés szempontjából. Az egyéni órákon bőven elfáradhat az aki a csoportoson úgy érzi csak lógatta a lábát. :)  Ott jobban tudnak figyelni az egyéni képességek fejlesztésére. A következő állomás a masszőrrel való találkozás, ahol 20-30 percben az adott porblémás zónával foglalkozik, a legtöbben nagyon hálásak ,mert a fájdalom mellett a masszázs végén felüdülésben is részesülnek. A nappali kórházban csoportos aqua tornát is kapnak a betegek, melyet úgy kell elképzelnünk, mint egy tornaórát csak vízben és vízi eszköket is felhasználják, annak érdekében hogy izgalmasabb legyen az óra. Végezetül pedig egy hatalmas tornateremet is láthattam, ahol kisebb csoportban ( 4-5fő) edzést végeznek, itt szobabicigli, gumikötél, kislabda, bordásfal, futópad is található szintén egyénra szabva megfelelő gykaorlatokat kell végeznie az adott személynek, két gyógytornásszal. 

A nappali kórház délelőtt működik, így ennél több nem nagyon tud beleférni az időbe. :)) Mindenki igényelheti a nappali kórházakat két hét erejéig, természetesen beutalóval lehet bejelnetkezni és sajnos hosszú sor várakozik, hogy megkaphassa ezt a fantasztikus két hetes személyre szabott rehabilitációs csodát. Megdöbbentő ugyanakkor fantasztikus volt megtapasztalni, hogy az állami "korházakban" a rehabilitációs részlegen igen is összefognak a szakemberek és nem egymás ellenségei, hanem egymás munkáját segíitik, hiszen mindegyikre szükége van a betegnek. A beteg szemléletéből kezlítenek nem a saját egójuk és szakmai karrierjüket helyezik előtérbe. Persze nekik nincs versenypiacuk, viszont azt gondolom, hogy ez lenne a normális és sokat tanulhattam tőlük, hogy pozitívan és egymás segítését, közös munka gyümölcsét lássam meg a munka folyamatában. A legtöbben azt gondoljuk, hogy a rehabilitáció valami negatív (dolog) és csak fájdalommal telített időtöltés lehet, ezért talán kerülik is sokan a gyógytornát vagy a különböző kezelési módokat. ( krémek, pakolások, eletroterápiák stb.) Az igazság az, hogy ezek sokkal egyszerűbb és sokszor kevesebb fájdalommal járnak, mint egy műtét utáni rehabilitáció, ami sokkal nagyobb fájdalommal és sokkal hoszabb időinetrvallummal dolgozik. Én azt gondolom, hogy inkább a fájdalom első pillanatában menjünk el a megfelelő orvoshoz, aztán pedig megfelelő rehabilitációs szakemberekhez minthogy megvárjuk annak az idejét, hogy műtéttel és a műtét utáni rehebailitációval kelljen helyreállítani az egészéget. Ami igen is fájdalmasabb és hosszasabb. Mi rehabilitációs szakemberek ,arra tettük fel az életünket, hogy segítsünk ott, ahol tudunk a klienseknek, hogy boldogabb és fájdalommentesebben élhessenk. :) 

Until i went to rehab, I didn't understand what i did.

Decemberben táncterápiás foglalkozást tartottam a Radnóti Gimnáziumban! Miután szerepeltem a Heti Naplóban, Sváby András  műsorában felhívtak telefonon, hogy tartanának egy érzékenyítő napot az iskolában és szeretnék, hogy az én terápiám is jelen legyen ezen a napon. Így ez a blog arról fog szólni milyen is gyerekek között az integratív terápia. :) 

Nagyon megörültem ennek a lehetőségnek megbeszéltük az időpontot, majd alig vártam, hogy elérkezzen a nagy nap. Az ötödikes osztályt kaptam meg, jó sokan voltak a gyerekek kb 30-an. A testnevelő teremben találkoztunk a csoporttal, amit a klasszikus értelemben kell elképzelnünk hatalmas terem lelátóval, kosár valamit a focipályavonal felfestésével. 

Van egy nagyon kedves barátnőm a Sárai Rita, aki egyben munkatárs is bár ezt mindig furcsa kimondani, mert szerintem barátságból és a szakma iránti szerelmünkből tudunk jól együtt dolgozni. :) Neki is van egy saját alapítványa a Gördülő, így nem áll távol tőle a táncművészet világa. Nem is tudom...évekkel ezelőtt ismerkedtünk meg egy rendezvény kapcsán és azóta is jóban vagyunk. Következésképpen együtt mentünk órát tartani, már a kocsiban nevetve, jókat beszélgetve ültünk, (sokan úgy gondolják a segítséggel élő emberek nem boldogok vagy nem lehetnek ugyanolyan problémájuk időnként mint másoknak?) Dehogynem! Például jó érzés Rita mellett feltöltődni ő tele van energiával:) Mikor megérkeztünk berendezkedtünk a terembe, majd vártuk a kezdés időpontját. Mi szeretünk időben megérkezni és nyugodtan átgondolni mi hogyan is fog zajlódni. 

Aztán elkezdtük a foglalkozást, először Rita tartott egy szoló bemutatót:  kerekesszékes táncot, később körbe ültünk és bemutatkoztunk egymásnak majd elmeséltem, hogyan kell elképzelniük a következő 60 percet. Vittem magammal kerekes széket, sálat és mindenféle izgalmas eszközt, amit kipróbálhattak, hiszen ez is az érzékenyítés része. Majd belecsaptunk a sűrűjébe, volt kontakt, improvizáció, páros feladat, egyéni,csoportos, minden ami kell. Csapatépítő feladat, illetve olyan is ahol közösen kelett alkotni mini koreográfiákat. Látni lehetett ahogy oldódnak a gyerekek. Ebben a korban teljesen normális, hogy a fiúk és a lányok külön szeretnének dolgozni, nem keverednek a nemek, hatalmas sikerélménynek élem meg, hogy az óra felénél kezdtek vegyülni a gyerekek, mintha hirtelen megszűnt volna az a gát, hogy az egyik lány és hosszúhajú a másik fiú és rövid. Az elején félénkek voltak és nem mertek Ritához érni, hiszen ez nem megszokott, hogy egy sérült emberhez hozzáérünk vagy hogy beszélgethetnek vele csak úgy szabadon. Természetesen a legvégén feltehettek mindenféle kérdést és próbáltuk a tabukat és kínos kérdéseket feszegetni közösen. :) Majd elmeséltem nekik, hogy miért tartom fontosnak ezt a terápiát és a munkámat. Ebben a kis facebookos-videóban belepillanthattok az óra izgalmasabb momentumaiba. Itt pedig éppen a páros feladatot végezték a gyerekek. :) ( Sajnos a nagy izgalomban a multitasking képességemet meghaladta, (hogy egyszerre több dolgot csináljak: videót elindítsam, az órát vezessem) és helyesen kimondjam az iskola nevét...nos ez nem sikerült. Most itt szeretném kihangsúlyozni, ez a Radnóti Gimnázium volt. :) Legközelebb jobban sikerül, végülis a jó pap is holtig tanul. :) 

Jó átélni, hogy a gyerekek általában mernek kérdezni és kíváncsiak sok mindenre, a világra az embertársainkra stb. Óra végén megkérdeztük, hogyan érezték magukat? Mire azt a választ kaptuk, hogy hasznos volt és köszönik szépen érdekes volt a terápia. :) Valaki azt mondta, még sose ült bele kerekes székbe, de mostmár tudja nem könnyű hajtani és közlekedni vele. Valakibe megfogalmazódott a kérdés vajon, hogyan jutnak be lépcsős vagy szűk terekbe a kerekes székesek? Látni lehetett a fiatalokon, hogy gondolkoznak és hatást gyakoroltunk az érzéseikre is. :) Szerintem ez egy közös út volt, mi is tanultunk tőlük például, hogy maradjunk kiváncsiak a világegyetemre és ők is tőlünk. 

Ennél nagyobb sikert és örömöt el se tudok képzelni, azthiszem volt értelme ennek az órának és még több iskolának szüksége lenne, hogy ilyen foglalkozásokba részesítse a következő generációt. 

Most picit vissza fogok ugrani az időben....és arról meséltem nektek, hogy szeptemberben jelentkeztem a La Femme kiadó egyik programjára, melyben előadássorozatot biztosítottak azok számára, akik jelentkeztek és érdekes fontos valamint a társadalom számára hasznos előadásokkal pályáztak. A program címe pedig Talent-volt. 

Örültem ennek a lehetőségnek is, hiszen a La Femme által 2017-ben 50 Tehetséges Fiatal Magyar programba beválasztottak a TáncRehabilitációs foglalkozásommal. Idén pedig a Talent-ra jelentkeztem kitöltöttem a szükséges papirokat majd kis várakozás után megkaptam a visszajelzést, hogy felvettek a program előadói közé. Jó volt látni a régi arcokat és ismét együtt dolgozni velük. 

Ebben a programban kaptunk egy mentort én Végvári Imrét kaptam, aki a hazai interaktív marketing egyik legnevesebb szakembere. Heti rendszereséggel leült velem és átbeszéltük a témámat, hogy miről szeretnék előadást tartani, milyen effektekkel, és hogyan szeretném hangsúlyozni a sarkalatos pontokat. Egy hónapon keresztül folyamatosan gyúrtuk és készültünk az előadásra.

Imrén az első pillanattól kezdve éreztem, hogy teljes mértékben otthonosan mozog a felkészítésben és rögvest egy hullámhosszon pendültünk, ami szerintem egy mentor-mentorált életében nagyon fontos. Kiváncsi volt minden részletre, hogy pontosan mivel foglalkozom és milyen üzenetet szeretnék eljuttatni a hallgatóságnak. Gyakorolta velem a hangsúlyokat, a kiállásomat még a levegővételt is, ami így előre nagyon viccesen hangzik mégis roppant fontos a prezentáció szempontból.

Később pedig egy professzionális fotóssal Sárosi Zoltánnal, egy teljes napot eltöltöttünk mi mentoráltak, mert plakátokat készítettek a helyszínekhez. A fotózás fantasztikusra sikerült, sokat nevettünk és körübelül az első beálással és katintással el is készült a megfelelő kép. Jó volt átélni, hogy a Zoli után még szívesen csinált rólam képeket, mert megbeszéltük, hogy ettől függetlenül pluszba kihozza a maximumot belőlem és a képekből. :) Egyszerűen a műterem a hangulat a stílusa Zolinak kihozta az emberből a 120%-ot. :)))

Több helyszínen volt lehetőség előadásokat tartani egy héten keresztül, én Dunaújvárosban tartottam 6 perces beszédet a témámról és életemről.  Fábián Márkkal utaztam le a helyszínre, aki extrém egyekerkűzik és többszörös világbajnok ebben a számban, illetve a balancot keresi az életében ami alapja az egykerekűzésnek is, de jelen volt Fölich Balázs is aki egy elektromos motosrt tervezett. Így azt gondolom igazán színes volt ismét a csapat és az előadások. Én pedig tudjátok arról tartottam előadást, hogy : A Tánc Mindenkié. :) 

Összeszedtem nektek pár pontban, hogy miket osztottam meg az előadáson:

1, A saját életemet és nehézségeimet, hiszen én is kisebb fogyatékosággal rendelkzem háromszoros diszem van.

2,  Hogyan lendültem túl az iskolai nehézségeimen.

3,  Miért gondolom azt, hogy a művészetnek és táncnak gyógyító ereje van.

4, Milyen rögös úton hoztam létre az alapítványomat és módszeremet a TáncRehabilitációt.

5, Hogyan kell elképzelni ezeket az órákat amiket vezetek.

6, Külföldön elvégeztem egy amerikai integratív táncterapeutai képzést, milyen is volt ez a képzés.

7, Milyen eredményeink születtek a tanítványaimmal ( idősekkel és sérültekkel) az idők által. 

Útolag visszagonolva sok energiám és felkészülésem volt ebben a programban. Természetesen mindig van egy csúcspont az előadás napja amikor az ember megfeszül és a legjobb formáját szeretné nyújtani ami vagy sikerül vagy nem. Azt gondolom ezek a lehetőségek sokat fejlesztenek és teret adnak, arra hogy megismertessük a világgal, hogy mikért küzdünk napi szinten mi akik nem hagyományos munkakört töltünk be. Talán ezért vagyunk őrültek vagy vannak akik azt mondják tehetségesek?!...Én úgy gondolom ez egy fajta szenvedély, ami bennünk van egy szeretet és egy inspiráló alázat a szakmánk és életünk iránt. 

Gondoltam megosztom veletek, hogy milyen véleményeket és élménybeszámolókat kaptam azoktól, akik az amerikai integratív táncterápián résztvettek és kedvük támadt visszajelzéseket adni számomra. Nagyon jól esett, ugyanakkor meglepődtem mennyire nyílt, őszinte és szerettetljesen vélemények születtek.

Köszönöm nekik, hiszen talán ők tudják a legjobban képviselni és visszadni, hogy miről is szól és miért hasznos ez a fajta mozgás és élmény. Nem is szaporítom tovább a szót...jöjjenek a kommentek. :) 

Az utóbbi időben felpörögtek az események, így szeretném megosztani veletek, hol is tartok. Honnan is kezdejem a beszámolót?!  Tekintettel arra, hogy a Nem Adom Fel bárral nekem már volt egy közös "munkám" 2017-ben, ugyanis meghívtak ,hogy tartsak egy motivációs előadást. Így a kapcsolatunk nem tegnap kezdődött. :) 

Ismét felhívott Köleséri Sándor a bár programszervezője, hogy lenne egy pályázat az alapítvány által, melyben kifejezetten művészeti tevékenységek szerepelhetnek, így jutott eszébe az amerikai integratív táncterápia amit terjesztek. Ennek nagyon örültem, hiszen az első közös munkánkat is sikeresnek élhettem meg. Megbeszéltük a részleteket, majd egyik nap találkoztunk a bárban, ahol ismét ehettem a finom sütikből, miközben átbeszéltük a pályázathoz kapcsolodó információkat. 

Boldog vagyok, hogy úgy tudtuk összehozni ezt a közös munkát, hogy folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Kitaláltuk az időpontot...december 5-e szerda este 7:00. Aztán teltek-múltak a napok, a hetek, a hónapok, és egyszer csak kaptunk egy visszajelzést, hogy elfogadták a pályázatot. Elindíthatjuk az eseményt a facebookon is és terjeszhetjük az ígét, hogy integratív táncterápiás foglalkozás lesz a Nem Adom Fel alapítvány által a Baross utcában. 

Nem tegnap kezdtem el órákat tartani mégis a mai napig képes vagyok izgulni, ha nagyobb csapattal dolgozom együtt a foglalkozás alatt. Örülök annak, hogy vannak olyan tanítványaim akiket megismertem más alkalmakkal és lelkesen eljönnek azokra az óráimra amik nyitottak. Így következett be az is, hogy Csanáddal a terápia előtt fél órával találkoztunk a bárban és besütiztünk. :) 

Aztán átmentünk az alapítvány térségébe és elfoglaltuk a számunkra kijelölt termet, berendeztem és vártam a lelkes jelentkezőket. Egyszer csak eljött az idő és 7:00-kor elkezdtem az órát, körbe ültünk ahogyan elszoktuk kezdeni a foglalkozást és mindenki egyesével bemutatkozott ,majd mesélt magáról pár gondolatot. Szerettem volna oldani az emberekben rejlő feszültséget és picit megismerni őket mielőtt neki állunk és belevetjük magunkat a tánc- zene-művészet és mozdulazok világába. Nagyon vegyes csapat gyűlt össze erre az alkalomra, voltak dolgozók a Nem Adom Fel Bárból, voltak külsős személyek is, voltak akik, hasonló témakörben dolgoznak pl: konduktorok és a Semmelweis Egyetem Pető András Karra járnak, de voltak régi arcok is mint Csanád aki, állítása szerint imádja az integratív órákat.

Azután a következő blokkban ahogyan azt nekem is tanították az Amerikaiak, bemelígtettünk majd felépítve step-by step csak kontakt, improvizáció és a zene álltal közelebb kerültünk egymáshoz. Mozdulatokban kommunikáltunk, végül pedig kis koreogárfiákat hoztunk létre az óra végéhez közeledve. Aztán jött az egyik kedvenc részem a relaxáció és a pihenés, szerintem egy jó tánctanár betartja a safe-mozgás alapjait. Végül pedig ha körrel indítjuk akkor körrel is zárjuk az órát és megkérdeztem kinek milyen élményben volt része, illetve, hogy mit ajánlanak hogyan tehetem még tökéletesebbé az óráimat a résztvevők számára, hiszen nekem ez is fontos. 

Itt bele leshettek az óra menetébe, hiszen természetesen csináltunk élő vidókba. 

Vidó kettő. 

Ez a foglalkozás azokról szól akik benne vannak, szeretném, hogy  minnél hasznosabb legyen a terápiát számukra. Nagyszerű volt látni az emberek arcán, hogy a táncóra végére elfáradnak, kipirosodnak és volt haszna az órának, azzal is szembesülhettem, hogy amennyire az elején távolságtartóan ültünk a körben annyira a végére összezártuk a kört és sokkal közelebb távolságok nélkül ültünk egymás mellett. Ugyanakkor ez egy rekreatív program és egészségmegőrzésben részesülhetnek a jelenlévők, az érzékenyítés és művészetterápia mellett. 

Hogy mindezt miért tartom fontosnak?

Azért, mert szerintem a mai rohanó világban szükségünk van a kikapcsolódásra és ezt mindenki számára meg kell teremteni függetlenül attól, hogy milyen képességekkel rendelkezik az adott személy. Mert egyre nagyobb távolságot tartunk az embertársainktól ami miatt sajnos egyre nagyobb a szakadék, azt gondoljuk, hogy mi mások vagyunk mint a többiek...alá fölé rendeljük magunkat...talán egy ilyen alkalommal szembesülhetünk azzal, hogy mindannyian EMBEREK vagyunk elsősorban és ugyan olyan érzést vált ki belőlem egy kerekes székes ölelése mint egy álló ember ölelése. :) 

És milyen viszajelzéseket kaptam? 

Fantasztikus élmény volt, hogy a végén volt aki megölelt, illetve megkérdezték a Nem Adom Fel Bár dolgozói, hogy mikor tartanék legközelebb ilyen órát. Ennél szuperebb visszejelzést nem is kaphattam volna. Nagyon szépen köszönöm a Nem Adom Fel Alapítványnak és Bárnak valamint Sanyinak, hogy ezt a projektet is sikeresen zárhattuk.:) 

Integratív érzékenyítő csapatépítő terápia, de vajon mi is ez? Mit kell róla tudni? 

Külföldön elvégeztem egy képzést 2014-ben, azóta pedig azzal foglalkozom, hogy meghonosítsam ezt a csodát. Mert számomra ez igen is egy csoda. Szeretném, hogy minél több helyre eljusson mi is az amit a Magyar TáncRehabilitációs Alapítvány kínál. 

Egy több hónapos képzésen vettem részt ahol megtanították, hogy ez a terápia ami a mozgás- zene- tánc- ritmus és a közösség erejével épít csapatot, illetve hidat emberek között. Ebben a terápiában eltűnnek a határok sérültek-épek, magasak-alacsonyak, fiatalok-idősek, romák-nem romák, feketék-fehérek között. Egy amerikai módszer amit a 70-es évekbe hoztak létre annak érdekében, hogy a társadalom igen is érzékenyüljön. A tengeren túlon az integrációt a művészeti ágazatok egyesítésével is értelmezik,nem csak a személyek öszekapcsolásával. Egy olyan komplex rekreatív érzékenyítő és csapatépítő foglalkozás, mely kifejezetten az integrációra és elfogadásra épít. 

 Az egész gondolat, hogy megtanuljam ezt a módszert onnan indult, hogy sok emailt írtam, mire az egyik amerikai alapítvány reagált nekem, hogy szeretettel várnak a képzésükön. Nagyon izgultam érdekelt, hogy mit tudnak nyújtani mind tudásban és hozzáállásban az amerikaiak. Természetesen nem csalódtam bennük, egy életre szoló élmény volt amiben részesülhettem. Több hónapon át videókon, megbeszéléseken, csapatban és a klasszikus értelemben teremben ülve gyakorlat és elmélet formájában tanulhattam ki, az amerikai táncterapeutai képzést.

 Mikor hazajöttem picit tovább gondoltam és rájöttem arra, hogy ezt a programot el lehetne vinni nagy cégekhez, multikhoz, bankokhoz annak érdekében, hogy mind a ketten jól járjunk. Ők azért, mert az alkalmazottak és a dolgozók érzékenyebbek lesznek ezáltal magasabb szinten tudnak foglalkozni az ügyfelekkel/ vendégekkel/ kliensekkel. Illetve nem árulok el nagy titkot, hogy ezzel én is jól járok, ha azt csinálhatom amit szeretek amit tovább fejlesztettem a multik számára, hogy professzinálisabban képviselhessék az adott eszmét és rendszert amiben dolgoznak.

Egy ilyen órát úgy kell elképzelni mint minden más érzékenyítőt, van benne ismerkedés-beszélgetés, kis mozgásos bemelegítés, eszközök megsimerése majd kontakt és improvizációra épülő mozgásos alapokat elsajátítva érzékenyülés az idősek és fogyatékkal élőkkel kapcsolatban a zene és az instrukciók által. 

Miket fejleszt egy ilyen óra? Miért hasznos?

Egy ilyen foglalkozáson megtanulják a résztvevők, hogyan kezeljenek kellemetlennek gondolt helyzeteket. Mely szavakat és attitűdöket alkalmazzák ügyfelekkel szemben illetve az eq-t vagyis az emocionális inteligenciát fejleszti. Az alkalmazottak érzékenyebbek lesznek ezáltal a vendégek is elégedetebben távoznak. 

Fontosnak tartom, hogy mint az Európai Unió irányelvei szerint is egy elfogadó világot teremtsünk ahol megismerjük a másságot nem pedig elutasítjuk. 

Célom, hogy egyszer mindenki részesülhessen integratív csapatépítő foglalkozásban. 

If we cannot now end our differences at least we can help make the world safe or diversity 

John F. Kennedy

Amikor elöszőr magyarázom valakinek, hogy az ELTE-n szomatopedagógiát tanulok, akkor általában nem nagyon szokta érteni és összeráncolt szemöldökkel megkérdezi:.-"Ezt a szakmát, hogyan kell elképzelni?"

Én se tudtam régebben, hogy ez a szó mit is takar, viszont mióta tanulom egyre jobban szerelmes vagyok a hivatásomba. :) 

Úgy döntöttem, hogy most egy rövidebb bejegyzésben megosztom veletek, hogy ez a szakma mit is takar, hátha érdekesnek találjátok. 

Az 1950-es években került előtérbe Magyarországon a mozgáskorlátozottak testi nevelése, valamint mozgásszervi rehabilitációjuk. A mozgásnevelésbe beletartozik a gyógytorna, adaptált testnevelés és a mindennapos tevékenységekre való nevelés. Fő cél, hogy a megváltozott tartási és mozgási funkciókat, illetve képességeket valamelyest javítsa, illetve szintentartsa az adott terápia.

A szomatopedagógia medicinális, pszichológiai és pedagógiai módszerek egyvelege, melyben a szomatopedagógus feladata:

- diagnosztika 

- állapotfelmérés 
- mozgássszervi orvosi diagozis és terápiás javaslat

Megvizsgálja a:

 -mozgásszervek működését
- mozgási funkciókat
- funkcionális képességeket
- a közvetlen környezetet (a kliens körében) 
- tanulási képességeket
- kommunikációt

Tulajdonképpen egy összetett, medicinális rendszerben dolgozik a szakember. Az egyén képességeit figyelembe véve hozza létre a leghatásosabb fejlesztő terápiát. Ha a terápia nem hoz megfelelő eredményt, akkor módosít rajta a terapeuta. Fejleszti a motoros képességeket és ezek a szakemberek sportági felkészítésre is alkalmassak . A mozgásnevelés valójában mint komplex gyógypedagógia és gyógyító nevelés jelenik meg ebben a szakmában. 

A szomatopedagógus ismeri a mozgásterápia:

 

 -menetét
- módszereit
- technikáit
- eszközeit

Alkalmazza a:

- gyógytornát
- masszázst
- hydroteráiát 
- korai komplex fejlesztő terápiákat

A fizióterápia eszközeit is bevetve javít a kliens mozgásszerveinek működésén. Ezek mellett a testnevelés és sport mozgástananyagát is ismeri és adaptálja az adott személyre szabva. Életkornak megfelelően alakítja ki a terápiát ,valamint az önellátást is megtanítja és a gyógyászati rehabilitációs eszközöket is ismeri illetve segít a használatuk elsajátításában. 

A legfontosabb cél a mozgásnevelés és a rendszeres terápia kialakítása. A címben szerepel egy kérdés, hogy vajon a szomatopedagógus mozgásterapeuta, bizakodom abban, hogy a blogom vége felé erre a kérdésre könnyen tudunk válaszolni. A válasz egyszerű igen, hiszen olyan módszerekkel és strukturában dolgozik amellyel kifejezetten a mozgásterapeuták szoktak. 

Remélem segítettem abban, hogy mostmár több információval rendelkezzetek a szomatopedagógus szakma értelmezésében.